hetilap

A bírósági rendszer átalakításáról szőtt elképzelések még a Fideszen belül sem letisztázottak. Korábban maga Áder János is elismerte, hogy további megbeszélésekre lesz szükség. Lapunk értesülései szerint a bírók közül többen attól tartanak, hogy az egyházügyi törvényhez hasonlóan elnyúló procedúra kerekedhet ki a kormánypolitikusok egyeztetéseiből. Ez pedig veszélyt jelenthet egy ilyen „robogó vonathoz” hasonlóan működő szervezetrendszerre nézve.
A közvélemény korábban két kormányzati koncepcióról szerezhetett tudomást: az egyik, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Répássy Róbert által fémjelzett elképzelés, míg a másik Áder János nevéhez fűződik. „Tudomásom szerint a Répássy-féle elképzelés a bíróságokat a minisztériumi, tehát kormányzati igazgatás alá helyezné el, míg Áder János egy köztes megoldást képzel el” – mondta a Heteknek dr. Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület (Mabie) elnöke. „Répássy Róbert elképzelése azért meglepő, mert korábbi beszélgetések alapján úgy érződött, ellenzi a bíróságok végrehajtó hatalom alá rendelését. Az Áderhez fűződő vegyes modell annyiban más, hogy ott végeredményben a bírói önigazgatási rendszerhez közelebb álló szisztéma alakulna ki a személyi felelősség hangsúlyozása mellett. Ez közelebb áll a mi elképzeléseinkhez” – jegyezte meg Makai.
A bíróságok igazgatását eddig egy független bírói testület, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) látta el, lényegében 1997 óta. Belső információink szerint ezt a rendszert már maguk a bírák is kritizálják. A legtöbb önigazgatási struktúrához hasonlóan az OIT is egyfajta önvédő módon működik, így a különböző reformelképzelések megbuktak a korábbiakban. Emellett a bírói kar belterjessége is túlságosan nagy szerepet játszik a bírói előmenetel során. Az igazgatási rendszer ellentmondásait a leghangsúlyosabban a központi régió példázza: a főváros ugyanis nehezen képes megbirkózni a tornyosuló ügyekkel. Korábbi átvilágítások alapján egyértelmű, hogy Budapestről hiányzik legalább száz-kétszáz bíró. Egy polgári per kapcsán ez azt eredményezi, hogy jogerős ítéletet átlagosan kettő-négy év körül remélhetnek a felek, míg például Somogy megyében ez az időtartam csak egy-két év. Egy fővárosi bírónak nagyságrendileg kétszáz darab ügye van, míg Somogyban harminc és hetven közötti ez a szám. Szintén problémát jelent a szervezetrendszer alulfinanszírozottsága: Makai szerint egyes megyei bíróságok már csődközeli helyzetben vannak, nem tudják fizetni kiadásaikat.
„Mi is megfogalmaztuk, hogy jelenlegi formájában az OIT mint kiemelt igazgatási szerv, nem alkalmas a bíróságok központi igazgatására. Azonban az önkormányzatiság, tehát a független bírói testületek szerepe nem maradhat ki a harmadik hatalmi ág igazgatásából” – hangsúlyozta a bírói egyesület vezetője.
A változtatásra való igény tehát minden oldalról adott, ahogyan a félelmek is: vannak, akik attól tartanak, hogy a Fidesz „mi mindent megjavítunk” politikai irányvonala mentén nyúlnak bele a bíróságok igazgatásába, egyfajta erőltetett politikai lépéskényszerként. A szakmaiatlanságnál is érzékenyebb pont azonban a bírósági szervezetrendszerre eddig jellemző bírói önkény felváltása politikai önkénnyel, vagyis a bírói függetlenség sérelme (lásd alább keretes írásunkat). Ennek az aggálynak adott hangot az elmúlt napokban Baka András, az OIT elnöke is.
„A bírói függetlenség garantálása önmagában nem attól függ, hogy minisztériumi igazgatás vagy bírói önigazgatás érvényesül – vélekedett Makai. – Ne feledjük, tőlünk nyugatabbra is létezik kristálytisztán minisztériumi igazgatás, miközben a bírói függetlenséget nem látják veszélyeztetettnek. Egyfajta függőség egyébként most is van, hiszen a bírósági szervezetrendszer működésének finanszírozását a kormány és az Országgyűlés határozza meg. Ami a személyi felelősséget illeti, szerintem a bírói függetlenség ott kezdődik, amikor a bíró a tárgyalóterembe belép, és ott fejeződik be, amikor kilép onnan. Tehát az például, hogy hány tárgyalási napot tart, vagy hány ügyet tűz ki, már nem biztos, hogy a függetlenség kérdéséhez tartozik. A lényeges, hogy döntésében a bírót csak a jogszabályok korlátozzák. Szintén meghatározó a jövőre nézve, hogy mind felsőbb, mind alsóbb szinteken sokkal jobban konkretizálni kellene a vezetői felelősséget és megteremteni a felelősségre vonás lehetőségét. Valamint a bírói teljesítmény mérésének rendszerét is ki kell dolgozni” – szögezte le egyértelműen a Mabie elnöke.
A politikai befolyásolás veszélyéhez kapcsolódóan hozzátette: „Hack Péter jól fogalmazta meg korábban, hogy az igazságszolgáltatás a mediatizálódás irányába halad. Egyre több közszereplő válik az eljárások alanyává, és kerül ezáltal az igazságszolgáltatás is a média látókörébe. A nagy probléma pedig az, ha a médián keresztül a bírósági szakban politikai igények fogalmazódnak meg a döntésekre vonatkozólag” – fejezte be Makai Lajos.

FüggetlenségŰkontraŰszámonkérhetség

A bírósági szervezetrendszer szabályozása kapcsán gyakran hangoztatott elv a bíróságok függetlenségének és egyúttal a bírói kar ellenrzésének, vagyis teljesítményük, munkájuk számonkérésének követelménye. Szakérti vélemények szerint a függetlenség Magyarországon a kilencvenes évek második felétl talán túlságosan, míg a számonkérhetség már jóval kevésbé érvényesült.
„Ideális esetben ezek a kérdések nem úgy mŐködnek, hogy vagy az egyik, vagy a másik – hiszen mind a függetlenség, mind pedig a számonkérhetség túlhajszolása súlyos problémákat okozhat” – magyarázta megkeresésünkre Fleck Zoltán, az ELTE tanszékvezet docense (képünkön). „Nem állítható egyébként még az sem, hogy a bírói függetlenség modellje minden aspektusában jól vizsgázott a gyakorlatban 1997-tl (ekkor lépett életbe a bíróságok szervezetérl és igazgatásáról szóló törvény – a szerk.). Független volt államszervezeti értelemben, a hatalommegosztás klasszikus elvei szerint. Azonban nem biztos, hogy az ítélkez bíró függetlensége maradéktalanul érvényesült. A bels függetlenség érvényesülése a megyei elnökök túlzott szerepe miatt csorbát szenvedett: k döntöttek arról például, hogy ki lehet bíró, és hogyan értékelik a bíró munkáját” – hangsúlyozta Fleck. Az Orbán-kormány elképzeléseinek pontos részletei számára sem ismertek, azonban fontosnak tartja felhívni a figyelmet az átgondoltságra és a pontos részletek kidolgozására.
„A részletkérdéseket is pontosan szabályozni kell, ugyanis a konfliktusok is ebbl származtak eddig. Az én félelmem a jövre nézve az, hogy mindazok az elemek, melyek 1997-tl problémákat okoztak – legyen szó akár az Országos Igazságszolgáltatási Tanács túlzott hatalmáról, ellenrizhetetlenségérl, akár a megyei bíróságok elnökének túlzottan karakteres pozíciójáról – változatlanok maradnak. Ráadásul veszélyes, ha a megyei bíróságok elnökeit is a miniszter nevezi ki. Ebben az esetben közvetlenül érvényesülhetne a politikai befolyás” – fogalmazta meg aggodalmait az ELTE tanára. Vagyis annak is van veszélye, ha csak a bírói kar dönt, és annak is, ha a politikai hatalom. „Éppen ezért is javasoltam én mindig, hogy ne új látszatintézményeket alkossanak, hanem a hatásköröket osszák meg, és kényszerítsék rá a feleket az együttmŐködésre. Ez azonban már egy konszenzuális demokráciamodellt feltételez, amelynek mŐködéséhez ténylegesen szükséges az összhang, az együttmŐködés a politikusok és a szakemberek között” – fogalmazott a szakért. Az, hogy a szakma véleménye milyen súllyal játszik szerepet a bírósági szervezetrendszer újraszabályozása kapcsán, egyelre nem ismert. Fleck Zoltán mindenesetre kissé szkeptikus a kérdést illeten. „Jelenleg nem azt a korszakot éljük, amikor ilyen horderejŐ döntéseknél kikérik a szakma álláspontját. Igaz, ez a korábbi években sem volt jellemz, az elmúlt másfél évben azonban talán még kevésbé” – fejezte be.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek