hetilap

Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a Munka Törvénykönyvének tervezett változtatása katasztrofális következményekkel járhat a munkavállalókra. Az egyik változás az lenne, hogy továbbra is rugalmasan kezelnék a heti munkaidőt: 40 helyett 44 órát is lehetne dolgoztatni, mivel korábban 40 helyett lehetett 36-ot munkával tölteni – ugyanannyi pénzért. – Ez a szabály eredetileg 2009. áprilistól 2011 végéig szólt. Arról van szó, hogy a gazdasági válság okán – ha a megrendelések úgy fluktuáltak, hogy például muszáj volt csökkenteni a munkaidőt – a jogszabály megengedte, hogy 36 órát dolgoztasson a munkáltató a munkavállalóval, és később aztán ezt annak fejében és olyan mértékben kiegyenlíthesse, amennyivel rövidebb munkaidőt terhelt a munkavállalóra.Vagyis a 36 óra munkáért is megkapta a 40 órára járó fizetést.– Persze. Később pedig, amikor ismét felpörög az üzlet, és több a megrendelés, ezt az időt visszaadja. Mi ezzel a baj? – Más a terhelés: ismerve a magyar munkáltatóknak a Munka Törvénykönyve iránti „abszolút tiszteletét”, azt gondolom, ez lehetőséget adhat a jogszabályok megsértésére, a munkáltató gazdasági és jogi erejének érvényesítésére is. Tehát aggódunk a dolog miatt, mert a gazdasági válság ezt már nem indokolja, és főleg nem úgy, hogy meghatározatlan időre lenne érvényes. A 44 órás munkahét napi 48 perc többletmunkát jelentene.– Ha úgy írják elő.Még hogy lehet?– Fantázia kérdése. Például 2-3 napra is összevonhatják a pluszokat, és akkor nagyon sokáig kell benn dolgozni. Sokan 12-13 órákat dolgoznak naponta, azaz hetente 60 órát is. Ezek az emberek csak mosolyognak azon, hogy másoknak sok az esetleg 40-ről 44-re emelkedő munkaidő. Megint mások, akik képtelenek munkát találni, örömmel dolgoznának bármennyit, csak dolgozhassanak. Ebben a helyzetben miért látja ilyen katasztrofálisnak ezt a rendelkezést? – Mert alapvető igénye a munkavállalóknak a kiszámíthatóság, hogy tudja, mikor kezd, és mikor végez. Egyébként más kapcsolódó normatívák nincsenek, hogy hogyan lehet elrendelni: írásban, szóban, mennyi idővel előtte. Amikor a jogalkotó kitalál egy szabályt, azt meg kell támasztani különféle definíciókkal, mert önmagában nem nagyon lehet értelmezni. Mi azért tartunk a változtatásoktól, mert a munkáltatók igen nagy része törvénysértő módon foglalkoztatja a munkavállalókat. Magyarországon ez tipikus. És ahol nincs kollektív szerződés, nincs szakszervezet, ott egyedül áll szemben a munkavállaló a munkáltatóval: nem latolgatnám, hogy ez mit jelent. Ezért okoz ez gondot. És azért is, mert nincs országos szintű szociális párbeszéd, mivel a kormány megszüntette a háromoldalú érdekegyeztetést. Ami ütközik a jelenleg hatályos Alkotmánnyal is.  Egy másik lényeges pont, amit sérelmeznek, a túlóra kérdése. – Ennek a változtatásnak az a lényege, hogy a munkáltató előírhatja, hogy nem fizet pótlékot, hanem ugyanolyan mértékű szabadidőt biztosít a munkavállalónak, mint amilyen mértékben rendkívüli munkát teljesített. Ma Magyarországon az emberek nem azért vállalnak túlórát, hogy utána majd milyen jó lesz pihenni, hanem azért, mert kevés a fizetésük. Jelenleg, a KSH-adatok alapján, havi bruttó 213 ezer forint az átlagkereset nemzetgazdasági szinten. Ezért az, hogy a jövőben előírhatja a munkáltató, hogy szabadidőben adja vissza a túlórát, túlmegy minden normális és ésszerű határon.Mindig is volt ilyen, úgy mondták, hogy a dolgozó lecsúsztatta a túlórát. – Akár meg is alkudhatnak. De úgy gondolom, hogy az „előírhatja” kategória azt jelenti, hogy a munkáltató kezébe kerül a döntés, itt alkunak nagy tere nem lesz. Mint ahogyan az éves szabadság kiadásakor sem: a módosítás azt írja elő, hogy két részletben lehet kiadni, azaz nem lehet elaprózni, kivéve, „ha rendkívüli gazdasági indokok késztetik a munkáltatót”. A munkavállalót sok mindennel rá lehet kényszeríteni ilyen alkura, de hogy ráadásul ezt szakmaiatlanul fogalmazzák meg, attól az ember haja égnek áll. A kormányoknak ilyen helyzetben a munkavállalót kellene jobb pozícióba hozni és védeni, nem a munkáltatónak biztosítani még nagyobb rugalmasságot a foglalkoztatásban.Ön szerint miért a munkaadó oldalán áll a kormány?– Mert a távolság a kormány és a munkáltatók között sokkal kisebb, mint a kormány és a szakszervezetek között. Ennek sokféle oka van, gondoljunk például arra, hogy hová fordulhatnak a pártok, amikor pénzre van szükségük. Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy az új szabályokkal a munkamorált próbálják javítani? Gazdasági válság van, és olyan kevesen dolgoznak, hogy így képtelenség fenntartani az országot. – Ha valamelyik neves magyar nagyvállalkozó azt mondja, hogy az ideális munkaerő a kínai, mert egy marék rizsért képes 20 órát dolgozni, azt mondom, ez a dolog egyik szála. A másik pedig az, hogy ha a magyar munkavállaló kiteszi a lábát az országból, Ausztriába megy dolgozni, sokkal kevesebb konfliktussal találkozik, és sokkal nagyobb jogbiztonságot érez maga körül, mint itthon, és hozza a teljesítményt, hiszen különben nem vennék föl. Magyarországon is szükség lenne egy jó munkaügyi kapcsolati kultúrára a kormánytól, a parlamenttől egészen a mikrovállalkozásokig: ez most szerintem nagy hiátust szenved.Mit szól a bohócforradalomhoz? Ez is a munka világához kapcsolódik, mert arról szól, hogy a korkedvezményes nyugdíjból visszahívni kívánt rendvédelmiek nem akarnak visszatérni. – Az egy blöff a kormány részéről, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Hol?Ez egy másik kérdés, de hogy dolgozni kellene, az biztos.– Szerintem meg a kormánynak tárgyalnia kéne az emberekkel, nem levelezgetni. Hogy ne 54 százalék legyen a foglalkoztatottak aránya, hanem sokkal magasabb, ez abszolút normális törekvés. Az eszközökkel és az odavezető úttal viszont vitánk van. Az, hogy szabad kezet kapnak a munkáltatók, és az eddigi törvénysértés ezután nem minősül majd törvénysértésnek – mégsem követendő út. A Fidesz programjából nem sok konkrétumot lehetett tudni, de azt többször kifejezték, hogy nagy győzelem esetén nagy változások jönnek. És azt is elmondták, hogy a munkára kell épülnie a társadalomnak. A bölcs magyar nép pedig – 2002-ben és 2006-ban a szocialisták fogalmaztak így – kétharmados többséget adott a Fidesznek. Most meg csodálkozik. A népek már csak ilyenek. Van egy-két történelmi példánk, amikor nagy többséggel megválasztottak bizonyos pártokat, majd később szembesülni kellett a döntés katasztrofális következményeivel. Az emberek egy része már megbánta, hogy oda szavazott, de nem tudnak hova menni, mert a másik oldalon nincsenek olyan pártok, melyeket érdemesnek tartanának támogatni. Gaskó István forró őszt ígért a szakszervezetek részéről. Ön mit ígér? – Gaskó úr a Liga elnöke. Hiba lenne a részemről minősíteni egy másik konföderáció elnökét, annak munkáját. Tény az, hogy a különböző konföderációk nem egyenlő távolságban vannak a mindenkori hatalomtól. A Munkástanácsok elnökével és a Liga elnökével folytatott négyszemközti beszélgetések nem növelték a többi szakszervezeti tömörülés bizalmát. Mi, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége úgy látjuk, hogy augusztus 20-a után kezdődhet a tiltakozó akciók sora.