hetilap

A gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás jelenlegi helyzetének vizsgálata kapcsán kiderült, hogy a gyermekpszichiáter annak ellenére sem szerepel a hiányszakmák között, hogy az előírt létszám fele, mindössze 60-70 kórházi szakorvos dolgozik az országban, akiknek az átlagéletkora magas. Sokan nyugdíj mellett praktizálnak, és van olyan régió, ahol az egyetlen elérhető gyermekpszichiáter 72 éves. Az elmúlt két évben összesen 14 orvos szerzett gyermekpszichiáteri szakképesítést, ugyanakkor több tapasztalt szakorvos külföldre távozott.
Az ombudsmani hivatal honlapján található beszámoló szerint igen kevés a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények száma, és nagyok a területi eltérések. Budapest, Szeged, Debrecen és Gyula kivételével sehol nincsenek gyermekpszichiátriai osztályok. Az ország nyugati felében, az egész Dunántúlon nincs aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás. E térség gyermekpszichiátriai betegeit kényszerűen gyermekgyógyászati osztályokon vagy a felnőtt pszichiátriai betegekkel együtt kezelik, gyermekpszichiáter szakorvosi felügyelet vagy konzílium nélkül. Ugyanilyen állapotok uralkodnak az észak-magyarországi régióban is. A helyzetet súlyosbítja a rezidensképzés finanszírozásának megváltozott szabályozása is, amire az ombudsman szerint megoldást jelenthetne a gyermekpszichiátria hiányszakmává nyilvánítása.
További visszásság, hogy nem valós adatokon alapul az egészségügyi intézmények ellátási kötelezettségének szabályozása: a legtöbb intézménynek nincs is ilyen kötelezettsége, amelyiknek pedig van, ott sem feltétlenül biztosított az ellátás. Az ÁNTSZ szerint például ellátási kötelezettsége van a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának, amely azonban nem rendelkezik akkreditált gyermekpszichiátriai osztállyal, és nincs is szakorvosa. Súlyos problémát jelent a gyermekek sürgősségi – tehát nem előjegyzéses – ellátása, annak beutalási rendje is. Egyrészt nagyon kevés intézményben adottak a sürgősségi ellátás feltételei, másrészt a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerveknek nincs nyilvántartása a sürgősségi ellátóhelyekről, így szabályozni sem tudják a kérdést. Ennek következtében a beteg gyermekek ellátása sokszor teljesen esetleges és kiszámíthatatlan. Az is probléma, hogy míg az egészségügyi törvény értelmében a szülő jogosult arra, hogy folyamatosan a pszichiátrián kezelt beteg gyermeke mellett tartózkodjon, a gyermek­pszichiátriai osztályokon nem áll rendelkezésre elegendő alkalmas szoba.
A biztos megállapította, hogy mindezek sértik az egészséghez fűződő, valamint az egészségügyi ellátáshoz való jogot, az emberi méltósághoz fűződő jogból levezethető önrendelkezés jogát, valamint az esélyegyenlőség elvét.
Az ombudsman kikérte a nemzeti erőforrás miniszterének álláspontját is, aki válaszában elismerte, hogy hazánkban nem áll rendelkezésre a hatékony ellátást biztosító szakemberhálózat és infrastruktúra. Ennek következtében a miniszter szerint a betegek túlnyomó többsége nem jut megfelelő gyermekpszichiátriai diagnosztikához és terápiához. Réthelyi Miklós utalt arra is, hogy a nemzetközi szakirodalom 2020-ra a gyermekpszichiátriai megbetegedések előfordulásának megduplázódását jelezte. Speciális problémát jelent az akut krízishelyzetben lévő, szuicidkísérletet elkövető, súlyos pszichotikus, drogbeteg gyermekek és serdülők sürgősségi ellátása is. A Semmelweis-terv kiemelten foglalkozik a gyermekpszichiátriai ellátás fejlesztésének koncepciójával, egyebek mellett térségenként koncentráltan javasolja a gyermekkort érintő szakmacsoportok és szubspecialitások, közöttük nevesítve a gyermekpszichiátriai ellátás megszervezését.
Gádoros Júlia gyermekpszichiáter, a Vadaskert Kórház és Szakambulancia tudományos igazgatója megkeresésünkre elárulta: nem gondolja, hogy kifejezetten növekedett volna a mentálisan beteg gyerekek száma, inkább az igény nőtt meg arra, hogy az érintettek a nem feltétlenül pszichiátriai kezelést igénylő problémáikra segítséget kapjanak nemcsak az egészségügyi, hanem az egyre terebélyesedő oktatási vagy szociális ellátórendszerben dolgozó segítő szakemberektől. A klasszikus betegségek, például a skizofrénia előfordulási aránya stagnál, és inkább a „környezeti” ártalmak – szegénység, felbomlott család, bántalmazottság stb. – hatására jelentkező tünetek azok, amik számottevően növekednek.
A szakember egyetért az ombudsmani jelentés azon megállapításával, miszerint a különböző típusú ellátórendszerek között hiányzik a megfelelő együttműködés, túlburjánzott a bürokrácia, minek következtében a sok bába között könnyen elvész a gyermek – vagy éppenséggel okkal, ok nélkül is a gyerekpszichiáternél köt ki. Kétségtelen, hogy a területi betegellátás egyenetlen, de a rendelkezésre álló egészségügyi kapacitás összességében képes lehet ellátni a betegeket szerinte. Hozzá kell tenni azt is, hogy bár vannak komoly hiányosságok ezen a területen, az elmúlt húsz évben nagyon sok fejlődés, előrelépés történt mind a gyermek- és ifjúságpszichiátriai szakorvosképzés, mind a szakellátás terén. Ugyanakkor a betegellátás máig meglévő anomáliái sok vonatkozásban az egészségügyi rendszerre általánosan jellemző problémákat tükrözik, és azoktól nehezen választhatók el.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek