„Mindenkinek megvan a maga 30 ezüstje. Úgy látom, maguknak ez a 30 ezüstpénz kellett ahhoz, hogy ebben a becstelen eljárásban részt vegyenek" - mondta a szocialisták utolsó előtti miniszterelnöke az őt jelentős vagyoni hátrányt okozó hivatali visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt kihallgató ügyészeknek. Gyurcsány Ferenc beszédes hasonlatában a következő a szereposztás: az ügyészek, valamint az ellene folyó procedúra további hivatali résztvevői a Júdások; Orbán Viktor alakítja Pilátust vagy Kajafást (tetszés szerint), és hát neki jutott Jézus szerepe, akit ugye ártatlanul ítélnek el. A politikai messiásképzés eme gyöngyszemének fénye azáltal fakulhat némiképp, ha a független magyar bíróság egy esetleges felmentő ítélettel meghamisítja „Fletó evangéliumát". A képet tovább bonyolítja, hogy a tömeg nem a vádlott vérét követelte, hanem „Pilátusét" a Központi Nyomozó Főügyészség fővárosi épülete előtt, miközben odabent a „kínvallatás" zajlott.
Gyurcsány „szenvedéstörténetének" honlapján nyilvánosságra is hozott egy 38 perces videót az eseményről, melynek során kétperces vallomásában hivatali esküjük megszegésével vádolja meg az ügyészeket. Szerinte a közvádlók nem az alkotmányhoz, hanem a miniszterelnökhöz és pártjához hűségesek, ami abból is látszik, hogy a „megalapozatlan, hamis, konstruált" gyanút ismertető Keresztes Imre főügyész márciusban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át addigi (és későbbi?) munkásságáért. Nem lesz ez mindig így - sugallta burkolt fenyegetésében a Demokratikus Koalíció Platform vezetője -, midőn zárszavában egy esetleges hatalomváltás idejére az ügyész urak felelősségre vonását helyezte kilátásba kálváriája miatt. A gyanúsított egyébként honlapján tette közkinccsé értesüléseit arról, hogy Pintér Sándor belügyminiszter minden héten tart egy megbeszélést, amely a 2010 előtti „szoclib" kormányok tagjainak perbefogási lehetőségeit vizsgálja.
Magatartása több kényes kérdést is felvet. Például azt, hogy vallomásában hamisan vádolta-e meg az egyébként munkájukat végző ügyészeket, és emiatt indítható-e ellene külön eljárás. Másfelől ha ügye tényleg a jogállam végét jelenti, melyet ő mint az utolsó demokrata mohikán ment meg, akkor miért nem veszi komolyan az igazságszolgáltatás intézményrendszerének működését? Példát akart-e adni mindazoknak, akik hozzá hasonlóan koncepciós eljárás áldozatainak gondolják magukat a későbbiekben, hogy az ügyészekkel személyeskedjenek és videofelvételt publikáljanak kihallgatásukról a világhálón?
2011. 10. 07. (XV/40)
