A magyar közgazdászelit ideológiai alapvetésének a kérdése legutóbb Gyurcsány Ferenc 2006-ban bejelentett és elindított reformkorszakának idejében került elő. A pártelnök-miniszterelnök ugyanis a konvergenciaterv és az Államreform Bizottság menetrendjének bemutatásakor nem kevesebbet ígért, mint hogy Magyarország több évtizede tartó „húzd meg, ereszd meg" gazdaságpolitikája véget ér, és az országnak a Nyugathoz való csatlakozása befejeződik.
2007-ben már arról szóltak az elemzések, hogy mi okozta a „reformkorszak" kudarcát. Az egyik magyarázat úgy szólt, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció mögött álló közgazdászelit gyakorlatilag az egykori marxista dogmatizmusát ültette át kapitalista dogmatizmussá. Az érvelés szerint a nyolcvanas években a korábban marxista neveltetésű közgazdászok, érezvén a változások szelét, „átképezték" magukat piacbarát szakemberré, de a gondolkozásukban megmaradt Marx kérlelhetetlensége. Így lett mániájuk „a piac jó, az állam rossz" elmélet, amit egyébként mára a kommunista elhajlással nem vádolható angolszász közgazdaságtan is régen meghaladott. (Praktikusan: állami kórház is tud kiválóan működni, valamint magánkórház is képes pocsék színvonalat produkálni.) Magyarországon viszont a Gyurcsány-érában a „dogmatikus kapitalizmusra" épülő reformintézkedések (különösen az egészségügy átalakításának a tervei) az életidegenségük, túlhajtott piacpártiságuk miatt ellenszenvet váltottak ki széles néptömegekből.
Féltudású magyar elit
2011. 10. 07. (XV/40)
