Mit szólnak a napvilágot látott felsőoktatási koncepcióhoz?
– Alapvető problémák vannak a felvázolt iránnyal. A koncepció két, legfontosabbnak nevezhető sarkalatos pontja (a felsőoktatási tanulmányok előtt megkötendő úgynevezett hallgatói szerződések, illetve az önköltséges térítési forma előtérbe állítása) összességében hátrányosan érinti a hallgatókat. De közép- vagy hosszabb távon a teljes magyar társadalomra nézve sem előnyös. A hallgatói szerződés lényegében annyit tesz, hogy az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók a diploma megszerzése után meghatározott ideig csak Magyarországon vállalhatnának munkát – különben vissza kell fizetniük az állami támogatást. 18 éves fiataloktól várják el, hogy olyan döntést hozzanak, amely 20-25 évre determinálja őket! Ráadásul anélkül, hogy a „röghöz kötés” fejében biztos megélhetésük garantálva lenne. A másik opció a hitellel kombinált, jelentősen drágább (félévente 4-500 ezer forintról van szó) önköltséges finanszírozási forma. Aki ezt választja, nagyjából 4-5 millió forintos hiteltartozással vághat majd neki a felnőtt életének.
Nyugaton – elsősorban az Egyesült Államokra gondolok – nem ismeretlen forma a hitelből történő vagy éppen a költségtérítéses finanszírozás a magasabb szintű oktatásban...
– Ne hasonlítsuk össze hazánkat az USA-val! A tengerentúlon a magánintézmények lényegesen nagyobb kapacitással és elismertséggel bírnak. Ezekben az intézményekben a tandíj inkább a minőség egyik garanciája, és kevésbé az oktatás költségeinek fedezete. A magyar koncepció azonban az önköltséget mint lehetséges forrást kezeli. Régóta hangoztatjuk, hogy az oktatás finanszírozásába be kell vonni a diploma másik felhasználóját, a munkáltatói oldalt is, így a terhek nem közvetlenül a frissdiplomásoknál jelentkeznének. Ehhez nyilván a cégek számára is kellenek olyan ösztönzők, hogy ez a konstrukció számukra is elfogadható legyen.
Az államtitkárságról kikerült koncepció nem csak a pénzről szól. Az állam jelentős szerepet vállalna az egyetemek belső életében is. Mit gondol, ez az elmúlt években kialakult egyetemi autonómia végét jelentheti?
– Hallgatói szempontból ez kevésbé releváns kérdés. Érthető az állami igény, hogy a befektetett erőforrások fejében nagyobb belelátást vár el. Számunkra a minőségi oktatás megteremtése a kulcskérdés. Ennek pedig egyszerű fokmérője az, hogy a diploma megszerzése után sikerül-e úgy elhelyezkedni, hogy a hallgató mind anyagi, mind más tekintetben elégedett legyen. Ennek biztosításához pedig szükség van intézményi autonómiára, tehát meg kell találni az egészséges határt.
A tervek szerint a kormány jelentősen megnyirbálná a hallgatói önkormányzatok jogait és szerepvállalását is…
– Rövid távon ez is csak másodlagos kérdés a már korábban felvázolt „röghöz kötés”, illetve az önköltség problémájához mérten. Hosszabb távon nem kétséges, hogy problémát okozhat. A hallgatók jelenleg 25–33 százalék közti arányban képviseltetik magukat az egyetem legfontosabb döntéshozatali szervében, a szenátusban. Bizonyos körök ezt már az új felsőoktatási törvény gondolatának megszületése előtt is soknak tartották. Az arány csökkentése mellett a koncepció elvenné az egyetértés jogát a tanulmányi és vizsgaszabályzat elfogadásának tekintetében. Az egyetértési jog jelen esetben a kisebbségi jog védelme, hisz nyilvánvaló, hogy oktatói támogatottság nélkül hallgatói indítványok nem kerülhetnek elfogadásra. Az oktatói oldal indítványai – az egyetértési jog megléte nélkül – bekerülhetnek az egyes szabályzatokba, és a hallgatók számára méltánytalan helyzeteket teremthetnek például a vizsgaidőszakban.
Amiatt nem aggódnak, hogy a javaslat útmutatást tartalmaz az egyetemek három kategóriába sorolására (tudományegyetem, egyetem, főiskola)?
– Ezen a téren is nagy a káosz. Egyrészt a kialakítandó nemzeti felsőoktatási rendszer keretein kívül is működhetnek egyetemek, melyeket szintén ebbe a három kategóriába sorolnának majd be. Nem teszi átláthatóbbá a helyzetet az sem, hogy az „egyetem” kategóriát a tervek szerint fokozatosan kivezetnék az intézménytípusok közül. Mi azt a törekvést támogatnánk inkább, mely a gazdaságban felmerülő igényekhez kívánja szabni a felsőoktatás szerkezetét – ez egyébként említés szintjén a szóban forgó koncepcióban is szerepel.
Az eddig említett intézkedések egyikével sem értettek egyet. Befűtenek a kormánynak?
– Természetesen folytatjuk a már megkezdett demonstrációkat: Pécsett, Debrecenben, Sopronban, Miskolcon már voltak hallgatói megmozdulások, és Budapesten is lesz demonstráció a minőségi és tandíjmentes magyar felsőoktatásért. Nem vitatjuk az előkészítést végző csapat jó szándékát, a benyújtott tervezet mögött azonban a valódi reformok óhajtása helyett szimpla fiskális elvek és megfontolások húzódnak. Ezért szeretnénk folytatni a megkezdett tárgyalásokat…
…amely tárgyalásokat, tegyük hozzá, saját értékelésük szerint is félresöpörtek a kormányzati oldalról…
– Való igaz, hogy az államtitkárságon kevésbé vették figyelembe az érveinket, de nem ragadunk le egy államtitkárságnál. Bízunk abban, hogy személyes megkeresések útján több képviselőt is az ügyünk mellé tudunk állítani.