Hosszú, majdnem egy évnyi út vezetett a vasárnapi, látványos, a külföldi médiába is előkelő helyen szereplő rendezvény megszervezéséig. Még 2010-ben, a médiatörvény elfogadásának másnapján, Egymillióan a magyar sajtószabadságért címmel indítottak akkor ismeretlenek internetes oldalt a Facebookon. A tiltakozó oldal tagjainak létszáma akkor 48 óra leforgása alatt átlépte a 20 ezret, és ezzel a közösségi oldal legdinamikusabban növekvő magyar lapja lett. Ma a százezer felé közelítő lájkolók között énekesek, újságírók, átlagemberek, színészek, (Csákányi Eszter, Kulka János, Kálid Artúr, Kiss Tibor, Müller Péter, Bródy János, Csabai Gábor, Mérő László, Závada Pál és még sokan mások) a köz szélesebb rétegei előtt is ismert vagy éppenséggel a teljes ismeretlenségből most felbukkanó arcokat is találunk. A kibertérben indult mozgalom első, interneten kívüli megmozdulása idén január közepén egy körülbelül 10 ezer főt megmozgató tiltakozás volt az akkor frissen hatályba lépett médiatörvénnyel szemben, melyet alig két héttel később követett a második, melyen a januári fagyok ellenére is ezrek vettek részt. Már ekkor megjelentek azok az ismérvek, melyek a mozgalmat azóta is jellemzik: folyamatos közösségi adakozás a szervezés költségeinek fedezésére, fillérekből összerakott mozgósító- és kampányvideók, az internetes felületek – Facebook, YouTube – aktív használata. És nem utolsósorban a pesti underground, liberális-értelmiségi vonalhoz köthető arcok.
A sajtóban rendre Millának rövidített mozgalom egyik szülőatyja Juhász Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnevezésű liberális jogvédő szervezet romaprogramjának munkatársa, aki korábban a könnyűdrogok legalizálása mellett kardoskodó Kendermag Egyesületben kezdte civil pályafutását. Az országos hírnevet a „polgári engedelmesség” névre keresztelt megmozdulás hozta meg számára, melynek keretében az egyesület három vezetője kamerák és újságírók gyűrűjében sétált be az ORFK Teve utcai székházába, hogy drogfogyasztás miatt feladja magát. Ezt követően hasonló akcióra buzdították szimpatizánsaikat is, jómaga például egy alkalommal egy méretes kendernövény társaságában érkezett a bíróságra, mellyel a tárgyalást követően szabadon távozott is. Erre a korszakára félig viccesen utalt a mostani tüntetések kapcsán is a Heteknek: „Középiskolásként Hoffmann Rózsa gimnáziumába jártam. Hát, így lesz ma Magyarországon valakiből drogos.”
„Nem kívánunk párttá alakulni” – hárította el tömören a politikai ambícióit feszegető kérdéseinket Juhász. A cél e helyett, a társadalomban felébreszteni a felelős, aktív, polgári magatartás iránti igényt. Bevallása szerint leginkább az ösztökélte a Milla létrehozásának irányába, hogy a kormány jelen pillanatban olyan törvények meghozatalán van túl, illetve olyanok előkészítésén fáradozik, melyekre a választások előtt nem kért, és így nem is kapott felhatalmazást. „Nem mondták, hogy elveszik a nyugdíjat, nem kértek felhatalmazást alkotmányozásra, nem volt szó tandíjról” – sorolja a közelmúlt elégedetlenkedéseinek okait. Juhász szerint ez az, ami a jelen intézkedéseket megkülönbözteti például a Bokros-féle megszorításoktól: ott egy konkrét gazdasági cél érdekében megvalósított, és gazdasági típusú nadrágszíj meghúzásról szólt a történet. Ezzel szemben „itt és most egy új rendszer kiépítésén fáradozik a kormány”, az ahhoz szükséges felhatalmazás nélkül. Erre persze nem a forradalom a válasz – hűti le a forrongó kedélyeket az aktivista, a kiutat ehelyett a civil társadalom önszerveződésében látja, és komolyan tart attól – ahogy azt a rendezvény kampánydalában is megfogalmazták –, hogy a magyar fiatalok szép lassan külföldre távoznak.
Egyetemfoglalások jöhetnek
Felszólalt az 56-os megemlékezésen Istvánffy András, a „Negyedik Köztársaság címen futó – szintén interneten szerveződő – formáció elnöke is. A szervezet korábban a minimum szokatlan, de inkább az infantilizmus határát súroló akcióival hívta fel magára a figyelmet. Szerveztek köztéri párnacsatát, számháborút, de arra is volt példa, hogy az előre megszervezett program abból állt, hogy a tagok a nyári hőségben vízipisztollyal lőtték egymást hazánk több nagyvárosának utcáin. Megmozdulásaik mindemellett meglehetősen nagy médiaérdeklődés mellett zajlottak: egy-egy eseményről nem ritkán öt-tíz országos médium, köztük tévécsatornák, újságok, internetes portálok számoltak be. Talán ennek is köszönhetően 2008 tájékán felvetődött, hogy párttá kellene szerveződnie az addig jobbára felsőoktatásban tanuló hallgatók laza csoportjának (a szervezet információink szerint körülbelül 70 aktív szervezőből és egy mintegy 4000 főt számláló email címlistából áll).
Szervezőként Istvánffy már a 2007-es kezdetektől a mozgalomban forgolódott. Elmondása szerint eleinte nem valamilyen magasztos társadalmi cél artikulálása vezette őket, hanem az, hogy „fiatalok vannak együtt a saját szabályaik szerint, és konfrontálódni mernek a felnőttek szürke városával”. Ettől még szerettek volna politizálni is, de nem az adott pártpolitikai keretek között. A 2010-es önkormányzati választásokra már konkrét jelöltjeik is voltak a budai kerületek többségében. Az egyébként trágár jelszóval meghirdetett és kiplakátolt akciónak nem várt véget vetett a Fidesz választási törvénnyel kapcsolatos, rohamtempóban véghezvitt módosítása.
Akkor még úgy ítélték meg, hogy az „MSZP nyolc év kormányzás után rászolgált a bukásra, s ha valaki mégis elmegy szavazni, ellenzéki pártra szavazzon, csak ne a Jobbikra”. Egy nyári interjúban Istvánffy később úgy fogalmazott, hogy elismeri a Fidesszel kapcsolatos tévedését. „Teljesen megdöbbent forradalmi pszichózisuk, agresszív kormányzásuk. Úgy viselkednek, mint a kocsmai verekedők: »kiütnek« mindenkit, aki útjukban áll a közéletben” – adott hangot csalódásának.
A most hétvégi tüntetés másnapján a 4K! bejelentette, hogy hivatalosan is párttá alakulnak. Ebben az LMP és a Jobbik a fő minta számukra, véleményük szerint ugyanis mind a két párt ügyesen élt a közösségi médiumokban rejlő lehetőségekkel, és minimális büdzsé mellett tudtak nagy – de legalábbis a parlamenti küszöb átugrásához elegendő – tábort gründolni maguknak.
Istvánffy lapunk kérdésére úgy vélekedett: az év eleje óta folyamatos tüntetések után mostanra érett meg a helyzet, hogy az egyes, elszigetelt jelenségek – médiatörvény, alkotmányozási folyamat, és a többi – helyett az egész rendszer ellen tüntessenek. Szerinte az idei év egyik legfontosabb eredménye köthető a Millához, nevezetesen az, hogy a hiteltelenné vált MSZP és a hangját még mindig nehezen találó LMP helyett személyükben egy hiteles platform jelent meg a kormány elleni tiltakozások összefogására. Az, hogy ez önmagában még kevés a már meghozott intézkedések hatásának visszafordítására, nem tántorítja el Istvánffyt, sőt kifejezetten optimista. „Bár a kormány mindent megtesz, hogy utódai kezét is gúzsba kösse, én hiszem, hogy a következő kormány demokratikus eszközökkel, forradalom nélkül is képes lesz visszafordítani a most elindított negatív trendeket” – nyilatkozta a 4K! vezetője,és az erőszakmentes, de konfrontatív megoldások mellett tette le a közmondásos garast. Véleménye szerint elképzelhető, hogy a nyugati országokban megszokott, de hazánkban eddig még nem alkalmazott eszközök kerülnek majd előtérbe, és példának a Franciországban elterjedt egyetemfoglalásokat említette.
2011. 10. 28. (XV/43)
