- Az egyik ok az lehet, hogy a vezető körökben rosszul mérték fel az ország előtt álló lehetőségeket. Először azt gondolták, hogy a pénzvilágtól, illetve az Európai Uniótól is valamiféle felmentést kapunk, és átmenetileg elengedhetjük 6-7 százalékig is a költségvetési hiányt, ami által megfelelő mozgástér nyílik a gazdaság átalakítása számára. Azonban a görög válság közbeszólt, az EU bekeményített, és ragaszkodott a korábban meghirdetett 3,8 százalékos hiánycél tartásához. Úgy tűnik, erre nem készült fel a magyar kormány, nem volt B-terve. Arra kényszerült, hogy újabb és újabb forrásokat teremtsen a mozgástere növelésére, hogy úgy tudjon gazdasági feladatot végrehajtani, hogy közben ne növekedjenek a lakosság terhei, hiszen ez volt az egyik legfőbb választási ígérete. Így születtek meg a szektorális különadók, a bankadók, és ez vezetett a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításához. Ugyanakkor ez nem teremtette meg a gazdasági növekedés feltételeit. Ehelyett a kormány minden bizalmát abba a feltételezésbe helyezte, hogy az egykulcsos adórendszernek köszönhetően felpörög a belső fogyasztás és ez által megindul a gazdaság fejlődése. Hosszú időn keresztül éltek ennek a bűvöletében, azonban mostanra szembesülniük kellett azzal, hogy sem a gazdaság nem növekszik, sem a munkahelyteremtés nem valósult meg.
A kormányközelieknek tartott szakemberek is többször jelezték, hogy pusztán adócsökkentés kapcsán az embereknél hagyott 500 milliárd forint nem indukál növekedést. Vajon miért nem hitt nekik a kormány? És vajon mi az a tudás, amelynek birtokában Matolcsy György minden szakember véleményét képes felülírni?
- Meg tudom erősíteni, hogy már tavaly novemberben több kritika, köztük az enyém is napvilágot látott, amelyben megírtuk, hogy az egykulcsos adó nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. A kormány erre úgy érvelt, hogy az adócsökkentés hatása hosszabb távon fog érvényesülni. Én úgy vélem, hogy a kormányzatban a mai napig megvan az a várakozás, hogy az adócsökkentési elképzelések előbb-utóbb éreztetni fogják pozitív hatásukat, ám ezt megelőzően még a negatív következmények jelentkeznek. De megkockáztatok egy másik magyarázatot is. Vannak bizonyos társadalmi csoportok, melyek komoly nyomást képesek gyakorolni a kormányra. Ezeknek a csoportoknak éppen a jelenlegi gazdaságpolitika folytatása áll az érdekükben, hiszen a mostani jövedelemelosztás a magas keresetűeket preferálja. Ennek a gondolkodásnak az elméleti alapja az úgynevezett leszivárgási elmélet, amely szerint először azok az innovatív emberek, vállalkozók fognak jól járni, akik a gazdaság húzóerejének tekinthetők, és ők majd magukkal húzzák a középosztályt és a társadalom többi részét is. Ez egy érdekes elmélet, csak az a baj vele, hogy sehol nem működött bizonyítható módon, sőt, az ellenkezőjére van bizonyíték: a középosztály megerősödésével lehet gazdasági növekedést elérni.
2011. 12. 02. (XV/48)
