hetilap

Önök a 2011-es évet úgy értékelték, hogy a kereszténydemokrácia 1947 óta a legnagyobb sikereit érte el, hisz a legfontosabb humánpolitikai területeken egyértelműen a KDNP ideológiája mentén történtek az átalakítások. Ezt szeretnék folytatni 2012-ben is? – Komoly feladat hárul a KDNP helyi és országos politikusaira, hogy a 2011-ben létrehozott és megújított rendszert életre keltsük, képletesen szólva belakjuk. Szimbólumokat használva, napról napra milliónyi kis csavar meghúzásával kell finomítani, precizírozni és működtetni azt a rendszert, aminek kereteit tavaly meghatároztuk, az alapjait megvetettük. Másrészt az idénre tervezett új Büntető Törvénykönyv és az új Polgári Törvénykönyv esetében következetesen kell képviselnünk a KDNP-re jellemző családpárti megközelítést, és az erkölcsi értékek kiemelt védelmét.  Jelentős értékvitát érzek a Fidesz és a KDNP között, amiben mintha csak Orbán Viktor súlya billentené az Önök irányába a mérleget. Pokorni Zoltán elfogadhatatlannak tartotta Hoffmann Rózsa oktatási koncepcióit, Lázár János frakcióvezető pedig úgy fogalmazott: „a törvény bizonyos részeivel kapcsolatban komoly kételyeim támadtak”.– Egy nagy néppárt, mint a Fidesz, és egy világnézeti párt, mint a KDNP közös frakciószövetségében értelemszerűen lehetnek eltérő eszmerendszert képviselő politikusok. Hosszú vitákat követően végül kikristályosodott egy összefüggő koncepció, amihez már mindenki tartotta magát, ami többségbe került a pártszövetségben. A lényegi döntésen túl vagyunk, ez esetben is a rendszer „belakása” zajlik, ami nyilván nem jelenti azt, hogy nem lesznek szakmai viták az oktatás kérdésében, de biztos vagyok benne, hogy ez a frakción kívül zajlik majd. Az ellenzéki körök és a szakszervezetek részéről számítok kritikára, kőkemény ellenszélre. Abban is biztos vagyok, hogy a végrehajtást és a rendszer konszolidációját akadályozni akarják majd az ellenzők csoportjai, állandó társadalmi feszültséget gerjesztve, utcai akciókkal körítve.       Lázár János élesebben is fogalmazott, jelesül: „többen is eltökéltük: nem hagyjuk, hogy elitista, bigott katolikus oktatás szerveződjék közpénzből. Közpénzből közoktatást!” Ez a frontvonal? – Ilyen frontvonalról nem tudok, magam is egyetértek azzal, hogy sokszínű oktatási rendszert kell létrehozni. Ilyen értelemben teljesen egyetértek Lázár Jánossal. Szerintem senki sem akar elitista oktatást, hanem az a cél, hogy világnézetileg differenciált oktatási rendszerünk legyen. Az átalakítás célja, hogy nyitottabb és hozzáférhetőbb legyen az oktatás mindenki számára. A diák, a család, a társadalom dönt. Ha több egyházi – vagy még inkább egyház által fenntartott – iskola működik, az csak a társadalom értékrendjét jelzi vissza.    Nem tart-e attól, hogy az oktatási koncepciójuk, amit Hoffmann Rózsa kemény kézzel átver a rendszeren, olyan „népharagot” generál, ami a kereszténydemokráciát teheti ellenszenvessé? – Biztos vagyok abban, hogy a magyar társadalom, és különösen a magyar fiatalok érettek ahhoz, hogy két dolgot el tudjanak választani egymástól, az oktatási szisztémát és a kereszténydemokráciát. Mert a formálódó felsőoktatási rendszerben nincs világnézeti kérdés, nem ez a lényege az átszervezésnek. A diplomák értékét akarjuk megemelni. Ha pedig a KDNP maga tud a diákok igénye szerint finomítani a rendszeren, az a pártnak csak jót tesz. A közoktatásban viszont a kötelező hit- vagy etikaoktatás gerjeszthet indulatokat. Úgy tudom, hogy a püspöki karban, különösen Erdő Péter bíboros úr személyében ellenzői voltak a kötelező hit- és etikaoktatás bevezetésének. – Félreértésről lehet szó. Itt is választási lehetőséget kínál a rendszer, erkölcstan vagy hittan. Utóbbi nyilván az egyházi iskolákra jellemző választás lesz. Az erkölcs az egyén és a világ viszonyának az emberi méltóságot védelmező rendszerét alkotja, bárhol is lakik az úristen. Számunkra az a fontos, hogy etikai kérdésekkel, dilemmákkal találkozzanak a gyerekek. Nem érdemes ebből politikai kérdést csinálni. Az elmúlt hetekben a legtöbbet emlegetett kormánypárti kifejezés a konszolidáció. Mit jelent ez a gyakorlatban? – Magyarország megerősítését szó szerint. Tekintsük az ország szempontjából nyugalmas építő munkának és ne politikai kifejezésként értelmezzük, mert biztos vagyok abban, hogy a politikai köntösbe bújó érdekképviseleti és lobbicsoportok nem fogják ezt hagyni. Ilyen szempontból nem lesz béke az olajfák alatt.