Ha ugyanis Budapestnek sikerül Berlinnel – akár informálisan is – különleges együttműködési megállapodást kötni, akkor Angela Merkel befolyására Brüsszelben és Washingtonban is kedvezően alakulnak a Magyarországgal kapcsolatos döntések. Magyarán lekerül a nemzetközi politikai elit napirendjéről a kuruckodó magyarok megleckéztetésének kérdése.
Róna Péter közgazdász, a MNB felügyelő bizottságának tagja a Heteknek kifejtette, hogy német és amerikai forrásokból úgy tudja: Berlin már megfogalmazta Orbán Viktor számára azokat a feltételeket, amelyek alapján újra különleges segítséget adnának a németek a magyaroknak. Róna szerint Martonyi János külügyminiszter is azon dolgozik, hogy a kormány változtasson a politikáján. A feltételek azonban meglehetősen fájdalmasak: a kormányfőnek visszakoznia kell egy sor olyan ügyben is, amelyet korábban kardinálisnak nevezett.
Az egyik nagy bank vezető közgazdásza azt magyarázta lapunknak, hogy valóban kiemelkedően fontos lenne a német–magyar kiegyezés, de ilyenről nincs tudomása. Arról viszont van, hogy Jose Manuel Barosso, a bizottság elnöke informálisan is elmondta az európai elit „fájdalmas” kérését a magyar kormány vezetőjének. E feltételek teljesítése nélkül a paktum nem fog létrejönni. A magyar kormány azóta látványosan igyekszik csak azokra az ügyekre reagálni, amelyeket írásban kapnak meg, Barosso szóbeli „kérését” azonban – legalábbis a gazdasági elitben így tudják – soha nem fogják írásba adni.
Az „írásbeliség szintjén” szerdán újra nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Bizottság nem fogadja el a magyar kormány álláspontját a kötelezettségszegési ügyekben. Sőt, folytatják az eljárást, a központi bank függetlenségét illetően pedig további tájékoztatást kérnek a kormánytól. Ez azért is fontos, mert ameddig Brüsszellel nem tisztázódnak a jogi nézeteltérések, addig az IMF-fel sem kezdődhetnek meg a tárgyalások a magyar költségvetés szempontjából gyakorlati és lélektani biztonságot jelentő készenléti hitelkeretről.
Talán az elhúzódó kiegyezés és az emiatt elmaradó IMF-hitel okán, a magyar pénzpiacokon a legforróbb téma az, hogy a kormány – Törökország mintájára, amely másfél évig „tárgyalgatott” a Valutaalappal – csak húzni szeretné az időt, miközben az állam finanszírozását más forrásokból akarják megoldani. Róna Péter szerint a kormányfőnek abban segít az Európai Bizottság, hogy a fenyegetettségre és külső körülményekre való hivatkozással bevezethesse és elfogadtassa híveivel az IMF-tárgyalásokhoz szükséges megszorításokat.
A közelmúltban vezető fideszes politikusok a Közel-Keleten tárgyaltak, amiből arra lehet következtetni, hogy az olajállamokból is szeretnének befektetőket szerezni. Ezt Martonyi János is elismerte a Pécsi Tudományegyetemen tartott előadásában, amikor arról beszélt, hogy Kövér László és Rogán Antal dubaji látogatásainak hátterében az arab nyitás áll. Az öböl menti országokat fontos kereskedelmi partnereknek tekintik, melyeknek piacán többek között a magyar vízgazdálkodás és egészségipar eredményeiből remélnek hasznot húzni. A külügyminiszter azt is megjegyezte, hogy szívesen értékesítenének államkötvényeket az említett országok számára.
Több, az alapkezelésben jártas forrásunk ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg: a baj csak az, hogy ezen országok befektetői (miként a kínaiak) is a Bloombergből, a Reutersből, a Wall Street Journalból és a londoni elemzőintézetek anyagaiból tájékozódnak. E körökben viszont „visszafogott” véleményeket lehet olvasni a Matolcsy György fémjelezte magyar unortodox gazdaságpolitikáról.
A „csodavárás” másik területe az amerikai befektetőházakban való bizodalom. A magyar közgazdászok is meglepődve állnak az előtt, hogy a Templeton óriásméretű alapkezelő folyamatosan veszi a magyar állampapírokat, már több mint 1000 milliárd forint értékben birtokol ilyet. A közelmúltban pedig a világ legnagyobb kötvényalap-kezelője, a PIMCO munkatársai jártak Magyarországon. Még az is elterjedt piaci körökben, hogy a cég vezetője, a „kötvénykirálynak” vagy Mr. Kötvények nevezett Bill Gross Orbán Viktorral tárgyalt, de ezt senki sem erősítette meg lapunknak. Elemzők szerint arról van szó, hogy a kockázatot kereső pénzügyi guruk lehetőséget látnak egy kockázatos piacban.
Heim Péter közgazdász, a Századvég Gazdaságkutató elnöke az ATV Szabad szemmel című műsorában kifejtette, hogy a kínai és az arab befektetők megjelenéséhez először az unión belüli kapcsolatainkat kéne rendezni, különösen Németországgal. A Policy Agenda (PA) e témában készített elemzése kiemeli: 2008–2009-ben 62-68 milliárd euró között ingadozott a magyar gazdaságba irányuló – lényegében befektetési céllal megjelenő – külföldi tőke. Ennek nagyságrendileg 22 százaléka Németországból érkezett, és ez a tendencia várhatóan az elkövetkező években sem változik. „Feltehetőleg ez a felismerés és az egyre erősebb nemzetközi elszigetelődés veszélye ösztönözte arra a kormányzatot, hogy látványos »újranyitást« kezdeményezzen a német befektetők felé. Ennek jele, hogy a közelmúltban a kormánypártok meghatározó politikusai Németországba látogattak, illetve kommunikációs szinten is hangsúlyozták elköteleződésüket. Sőt, ugyancsak ide sorolható a német kancellár által az EU számára kidolgozott stabilitási paktum látványos és gyors támogatása a magyar miniszterelnök részéről. A magyar politika felismerte, hogy számunkra is lényegi kérdés a német kapcsolatok minősége, az IMF és EU pénzügyi segítségéhez pedig elengedhetetlen a németek által kidolgozott megoldások támogatása” – fogalmazott a PA.
Mindezek fényében érdekes, hogy a Fővárosi Önkormányzat vezetése akár egyoldalú lépést is (ami a pécsi vízmű visszaállamosítási modelljét takarhatja) kilátásba helyezett a Fővárosi Vízművek külföldi (többek között német) kézben lévő tulajdonrészei megszerzése kapcsán. Később a Fővárosi Önkormányzat visszavonulót fújt. Egy tanulmány újabb, a nemzetközi cégeket negatívan érintő extraadó bevezetését javasolta Budapestnek a BKV megmentése érdekében, amit a szerdai Magyar–Német Kereskedelmi Kamara ülésén felháborodottan kommentáltak a német tulajdonú cégek menedzserei.
2012. 03. 09. (XVI/10)
