A kormánypártok kényszerpályára lavírozták magukat (és az ellenzéket is), amikor a tavalyi év utolsó előtti napján olyan vallásügyi szabályozást fogadtak el, amely az egyházak regisztrációját a bíróságok helyett a parlament hatáskörébe helyezi. A kétharmadot alkotó honatyákon kívül minden politikai erő, érintett közösség, jogvédők és több nemzetközi fórum is jelezte: ebből még baj lesz. Lett is, hiszen borítékolható volt, hogy a hangzatos ígéretek ellenére nem objektív mérce, hanem politikai döntés szüli majd meg a decemberben elismert 14 mellé hétfőn beemelt újabb 18 egyház státuszát. A még tavaly jogállásuk fenntartásának igényét jelző 84 egyház közül ugyanis a gombot nyomó képviselők elé már csak azok kerültek, akiket az Országgyűlés emberi jogi bizottsága erre alkalmasnak talált.
Az ellenzék szerette volna ugyan módosító indítványokkal feltornászni ezt a számot legalább azon felekezetekkel, amelyek megfelelnek a még festékszagú sarkalatos vallástörvény által támasztott kritériumoknak, ám a kormánypártok csak egy fideszes javaslatot fogadtak be, és az is egy nemzetbiztonsági szempontból kérdéses közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező muszlim szervezetet pozicionált. Végül az elismert egyházak körének bővítését és a többi aspiráns elutasítását csak a kormánypárti képviselők szavazták meg, az ellenzék részt sem vett a voksolásban.
Így 66 felekezet március 1-jével elveszítette egyházi státuszát és egyesületként működhet tovább. Mivel a törvény értelmében egy éven belül nem indíthatnak az elismerésükre irányuló népi kezdeményezést, társadalmi szerepvállalásaik várhatóan megszakadnak, szociális és oktatási intézményeik pedig költségvetési támogatás hiányában elsorvadhatnak. A lapunknak nyilatkozó keresztény közösségek vezetőit leginkább az zavarja, hogy a módosítás előkészítői még arra sem vették a fáradságot, hogy megindokolják a parlament általi elutasítást. Többen éppen emiatt fordulnak a strasbourgi emberi jogi bírósághoz. Akadnak azonban olyanok is, akik menedékjogot kértek az USA-ba és néhány nyugat-európai országba.
2012. 03. 02. (XVI/09)
