Az értelmiségi család Budapestről költözött a Fejér megyei Kulcsra még a nyolcvanas évek derekán, abban a kiáramlási hullámban, amikor sokan kerestek élhető és olcsó zöldövezetet közel a fővároshoz. A családfő, Horváth Ferenc egyke volt, szülei - ismerőseik elmondása szerint - „nagyon intelligens, kulturált, aranyos emberek", édesapja doktori fokozattal rendelkező egyetemi tanár volt, aki sokat publikált, és tankönyvet is írt. Úgy tudni, a kulcsi ingatlant a szülők segítségével tudták megvásárolni, ám a telken álló kalyibaszerű hétvégi házba csak a fiatalok költöztek be a nemrég született Renátával. A kislány nagyszülei csak jóval később mentek utánuk Budapestről, a környék addigra felépült leghatalmasabb családi házába, amely még alig élhető, félkész állapotban volt. Ferenc ügyvédnek készült, de nem tudta elvégezni az egyetemet, a jog iránti érdeklődése azonban a későbbiekben is megmaradt.
Felesége, Horváthné Manyika egyik korábbi barátnője elmondta a Heteknek, hogy a nagyvárosokból beköltöző fiatalabb családok felforgatták az álmos falu életét: baráti kört és családcentrikus csoportokat alapítottak, melyek életében „a Feri aktívan részt vett", családja többi tagját azonban soha semmilyen rendezvényre nem vitte magával.
Környezetében ekkor még csak múló rosszullétnek gondolták, hogy a nagydarab, csaknem másfél mázsás férfi folyamatosan zavaros gondolatokkal, a magyarok isteni kiválasztottságáról szóló történetekkel traktálja őket. Bevallása szerint azért választotta Kulcsot letelepedése helyszínéül, mert ez az egyik legősibb magyar település, a letűnt aranykor bölcsője, ráadásul része a Szent András-törésvonalnak. Mindebből a meggyőződését hatalmas vehemenciával, lehengerlő stílusban képviselő férfi a szélsőjobboldali portálokról jól ismert bonyolult és illogikus filozófiai rendszert alakított ki. Nem véletlenül nevezte el legkisebb fiát (későbbi gyilkosát) Csanád Jutasnak.
2012. 04. 13. (XVI/15)
