Az utóbbi időben kiéleződött a sajátos kultúrharc Magyarországon, amelyet jól tükröznek olyan fejlemények, mint a Nyírő József hungarista erdélyi író és politikus - a magyar országgyűlés közreműködésével zajló - újratemetése körüli hercehurca, vagy ezt megelőzően Nyírő, Wass Albert és Szabó Dezső „nemzeti konzervatív" írókként való beemelése a készülő Nemzeti Alaptantervbe (NAT), miközben Kertész Imre Nobel-díjas szerzőnk kezdettől kimaradt belőle.
Úgy hírlik, a Magyartanárok Országos Egyesülete (MTE) tiltakozása nyomán Kertész Imrét mégiscsak betették a NAT listájába, míg a három erdélyi szerző maradt, akik az MTE megfogalmazása szerint sokkal inkább nevezhetők nemzeti radikálisoknak, mintsem konzervatívoknak. Az egyesület tiltakozó nyilatkozata szerint elfogadhatatlan, hogy az új NAT-ba politikai nyomásra olyan szerzők kerültek bele, akiknek az értékelésében viszonylagos tudományos konszenzus sincsen. Mint írják, „a három írót - erdélyiségükön kívül - csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze. Ez egy európai országban, márpedig Magyarországot annak tudjuk, aligha lehet indok egy központi és előíró jellegű oktatáspolitikai-tartalomszabályozási dokumentumban való szerepeltetésükre".
Ezzel ellentétes állásponton van Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a Kossuth Rádióban kifejtette: azért volt jó bevenni a NAT-ba Nyírő Józsefet és Wass Albertet, hogy ne legyenek „egyoldalúak" a magyar kultúráról megszerezhető ismeretek. Szentmártoni szerint Nyírő megítélésekor, akárcsak a többi szerző esetében is, elsősorban a megírt művek a fontosak, az írók politikai, társadalmi szerepvállalása, esetleges „csetlés-botlása", hibája vagy éppen erénye mind másodlagos, mert az idő a műveket őrzi meg. Nyírő jelentős író, akinek életművét az Írószövetség elnöke szerint nem politikailag, hanem szakmailag kell „leporolni".
2012. 06. 01. (XVI/22)
