2012 elején a hazai felnőtt lakosság 19 százaléka tervezte azt, hogy rövidebb, hosszabb időre, esetleg végleg külföldre költözik. Az időleges kivándorlást tervezők aránya egyre nő - tavaly a magyarok egyhatoda, most már az egyötöde akar kimenni -, hagyományos célországaik Ausztria, Németország, Anglia. A végleges kinti letelepedést fontolgatók aránya folyamatosan 7 százalék, célországaik az USA, Kanada és egyéb országok. „A részletekről, például az okokról, vagy hogy ezekből a tervekből mi realizálódik, netán a külföldön munkát vállalók további sorsáról nem tudok sokat mondani, hiszen ez csak egy 1000 fős minta alapján felvillantott kép" - mondta el lapunknak Sík Endre szociológus, migrációkutató.
Minél fiatalabb, illetve minél szakképzetlenebb valaki, minél kilátástalanabb az egzisztenciája, annál nagyobb a vágy benne a külföldre távozásra: ilyen helyzetben vannak az érettségizettek, munkanélküliek, fiatal felnőttek, romák. Legkirívóbb, hogy a 18-29 évesek fele, valamint a Jobbik-szavazók harmada tervez külföldre távozást. „Ez nincs összefüggésben a jobbikosságukkal, ők azért mennek el, mert a Jobbik szavazótáborában aránylag több a fiatal, a vidéki és a férfi, tehát pont azok, akik leginkább elmennének" - vélekedik Sík Endre. Hozzátette: a külföldi magyar munkavállalók többnyire nem a saját szakmájukban helyezkednek el, inkább pénz- és tapasztalatszerzés céljából mennek ki, és csak kisebbik részük az, aki a karrierjét külföldön tudja elkezdeni.
Egy MTA-kutatás 2010-ben azt derítette ki, hogy a magyar középiskolásoknak alig 39 százaléka képzeli csak Magyarországon a jövőjét, míg az egyetemisták 61 százaléka szeretne itthon maradni. Azóta ezek az arányok vélhetően rosszabbodnak, különösen, ha figyelembe vesszük az újdonsült oktatási törvények hatását is: a budapesti Radnóti Gimnázium végzőseinek 60 százaléka például nemrég úgy nyilatkozott: ha nem veszik fel államilag finanszírozott képzésre, akkor külföldön tanul tovább, ott tárt karokkal fogadják.
2012. 06. 01. (XVI/22)
