Hétfőn szavazta meg a T. Ház az új büntető törvénykönyvet, amely 2013. július 1-jén léphet a harminc éve hatályos és közel százszor módosított jelenlegi helyére. A Fidesz egyik kampánytémája volt a közbiztonság „helyreállítása”, ennek megfelelően rögtön az első törvények között megkezdték a jelenlegi Btk. módosítását, és bevezették többek között a többszörös visszaesőket sújtó, a kriminológusok által bírált „három csapás” törvényt. Az új Btk. tervezetét februárban hozták nyilvánosságra, majd a társadalmi vita után több ponton is módosították, mielőtt a kormány jóváhagyása után benyújtották a parlamentnek.
Az új szabálygyűjtemény szélesíti a jogos védelem lehetőségét, így a lakásba vagy a kertbe éjjel, fegyveresen vagy csoportosan történő behatolás elhárításakor nemcsak akkor jár majd büntetlenség, ha fennállt a személy elleni támadás veszélye. Az új Btk. hatályba lépését követően jogosnak számít az önvédelem akkor, ha valakit éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan támadnak meg, illetve, ha valakinek a lakásába hasonló módon törnek be, továbbá, ha kertbe fegyveresen hatolnak be. A támadás elhárításáért nem csak akkor jár majd büntetlenség, ha fennállt a személy elleni támadás veszélye. A kormánypárti politikusok ezt úgy indokolták: egy fegyveres észlelésekor nem várható el a védekezőtől, hogy meggyőződjön róla, a behatoló mi célból tart magánál fegyvert.
Az emberölést, a halált vagy életveszélyt okozó testi sértést, a rablást, illetve a kifosztást elkövetőket már – a korábbi tizennégy helyett – a tizenkettedik évük betöltésétől kezdődően büntethetik. Egyébiránt a 12 és 14 év közötti gyermekkorú tettesek akkor büntethetőek, ha megfelelő az úgynevezett beszámítási képességük. (Németországban és Ausztriában 14 év a büntethetőség alsó korhatára, s ez utóbbi államban 16 évnél fiatalabbak esetén nem szabhatnak ki börtönbüntetést. Bangladesben, Mianmarban, Szudánban
7 év a korhatár – szerk.)
Több civil- és jogvédő szervezet tiltakozik ezen passzus ellen, mert szerintük súlyosan gyermekellenes, és nemzetközi ajánlásokba ütközik. Egyebek mellett a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Magyar Szegénységellenes Hálózat, illetve a Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége Magyarországi Egyesülete képviselői azt állítják, hogy „a gyerekek büntetőjogi eszközökkel történő felelősségre vonása segítésük és a rehabilitáció lehetősége nélkül cinikus, káros és súlyosan veszélyezteti jövőjüket. A gyerekkori bűnelkövetés mindig azt jelzi, hogy a gyermek családjában nincs minden rendben; az elkövető kiskorúak, fiatalkorúak döntő többsége maga is áldozat. Éppen ezért nem büntetni kell őket, hanem segíteni”.
„A Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezmény a gyerekeket érintő bárminemű letartóztatás, őrizetben tartás vagy szabadságvesztés büntetés feltételeiről úgy rendelkezik, hogy azok csak végső eszközként alkalmazhatók, és a lehető legrövidebb időtartamra vonatkozhatnak. Számos nemzetközi szervezet álláspontja, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok alapelve nem a megtorlás vagy az elrettentés, hanem rehabilitációjuk, társadalmi integrálásuk kell legyen” – fogalmaztak az említett szervezetek nyílt levelükben.
A parlamenti vitában az LMP azzal érvelt, hogy az utóbbi húsz évben a 12 és 14 év közötti korcsoportból senki nem követett el olyan bűncselekményt, ami miatt az új Btk.-passzust alkalmazni kellene, az új szabályozásnak ezért sincs sok értelme.
Az új Btk. további szigorításokat is tartalmaz, például azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnél az eddigi húsz helyett legkorábban huszonöt év elteltével nyílhat lehetőség feltételes szabadlábra helyezésre.
Az új Btk. szélesíti a bíróság által alkalmazható joghátrányok körét, illetve kisebb-nagyobb módosításokat hajt végre a hatályos szankciók tekintetében. Kisebb súlyú bűncselekmények esetén, ha a bíró a szabadságvesztés kiszabását nem tartja szükségesnek, de az enyhébb szankciók – pénzbüntetés, közérdekű munka – végrehajthatósága az elkövető személyi körülményei alapján sem látszik biztosítottnak az elkövetővel szemben az elzárás büntetése alkalmazható. Az elzárás a szabadságvesztéstől abban különbözne leginkább, hogy nem eredményezne büntetett előéletet, és nem alapozna meg visszaesést, a hozzá kapcsolódó megfelelő végrehajtási szabályokkal pedig jól szolgálhatja a speciális prevenciót.
2012. 06. 29. (XVI/26)
