„Az egyházi felsőoktatás csak egy kicsiny szegmense a magyar felsőoktatási rendszernek, ezen belül is a legnagyobb szelet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amely közel felét adja az egyházi intézmények hallgatói létszámának, és kétségtelenül rányomja a bélyegét az egész szféra gondolkodásmódjára” – mondja Szabó Andrea szociológus, az Aktív fiatalok című országos egyetemistakutatás vezetője. Válaszadóik között a Pázmány és a Református Egyetem hallgatói domináltak, a számos kisebb egyházi főiskola létszámarányának megfelelően kevés résztvevővel szerepelt a vizsgálatban.
A kutatásból kiderül: az egyházi egyetemek és főiskolák hallgatói alapvetően ideológiai és politikai nézeteikben különböznek az állami intézményekben tanulóktól. Kétszer több körükben az egyház tanítása szerint vallásosak aránya (20 százalék), míg a maguk módján vallásosak aránya 40 százalék fölötti, ami nagyjából megegyezik az átlaggal. A hallgatók társadalmi összetétele lényegében megegyezik az állami szféra hallgatóságával.
Az „egyházi” egyetemistáknak a politika és a közélet iránti érdeklődése jóval nagyobb, mint az állami intézményekbe járók vagy az egész korosztályuk esetében. Az átlagnál közösségibb és felelősebb a gondolkodásmódjuk, ami a kutató szerint egyértelműen összefügg a vallásos neveltetésükkel és a politikai szocializációjukkal. Társadalmi aktivitásuk is jóval erősebb, szervezeti tagságuk is gyakoribb, mint kortársaiké. Politikai ifjúsági szervezetnek 11 százalékuk tagja, ami a teljes minta értékének kétszerese, ugyanígy a kampányidőszakokban aktivistaként ténykedők aránya is kirívóan magas. Tüntetésen 59 százalékuk vett már valaha részt, szemben a teljes minta 39 százalékával. „Magas közösségi aktivitás, a politikai nézetek melletti markáns kiállás jellemzi őket, így valós arányukhoz képest jóval nagyobb súllyal képesek megjeleníteni érdekeiket és nézeteiket” – mondja a szociológus.
Az egyházi intézmények hallgatói az állami intézményekbe járó társaiktól eltérő politikai nézeteket vallanak, itt egy nagyon markáns szemléletbeli különbségről beszélhetünk: ők egyértelműen a Fidesz hívei. A hazai egyetemistákra általában is jellemző a jobboldali beállítottság (7 fokozatú skálán 4,4 az átlagérték), az „egyháziaknál” ez az érzület erősebb (4,9). Az egyháziak amúgy is kevésbé liberálisak, mint az átlagos egyetemisták, és ennek megfelelő a pártválasztásuk is: toronymagasan vezet náluk a Fidesz (30-40 százalék) – mondhatni ők adják a Fidesz egyetemista bázisát –, és náluk a Jobbik (20-30 százalék), nem pedig az LMP áll a második helyen, míg a balliberális pártok súlya szinte jelentéktelen. (A felsőoktatás egészében Jobbik–LMP–Fidesz a sorrend.)
Az egyházi hallgatók 38 százaléka szerint bizonyos körülmények között jobb a diktatúra – ez 5 százalékkal magasabb az átlagosnál; a demokráciapártiak aránya a teljes mintáéval (38 százalék) nagyjából megegyező; és sokkal kisebb (24 százalék) a rendszerszkeptikusok aránya, tehát azoké, akiknek mindegy, hogy mi van. „A kevés szkeptikus vélemény is azt mutatja, hogy az átlagnál jóval tudatosabb fiatalokról van szó. Ők azok, akik jóllehet az elmúlt másfél év demonstrációin kevéssé voltak jelen, de középiskolásokként már jártak tüntetésekre, tehát politikai szocializációjuk kiforrottabb, mint a többségé, ami elsősorban a vallásos neveltetésnek köszönhető. Az érintett családokra egy nagyon tudatos értékátadás, a többségitől eltérő nevelés jellemző, méghozzá egy identitását felvállaló és azt társadalmi szerepvállalásával alátámasztó keresztény ethosz szellemében. Ők egy meglehetősen stabil értelmiségi bázist biztosítanak a Fidesz számára, hiszen a párt iránti lojalitást megerősíti az egyház iránti tartós elkötelezettség is” – jegyzi meg Szabó Andrea.
Egy értékrendjében szilárdan konzervatív, jobboldali politikai nézeteit felvállaló, a demokratikus kereteket nagyon tudatosan kihasználó ifjúsági csoportról van szó, ami újszerű jelenség, hiszen eddig a demokratikus társadalmi részvétel inkább csak a balliberális vonalhoz volt kapcsolható. A kevés egyházi intézménynek a felsőoktatásban betöltött szerepe nemcsak az aktív diákság, hanem az állami keretszámok elosztása és az egyházi normatívák révén is növekszik. Sőt, a kutató szerint az államilag privilegizált keresztény értelmiségképzést igazából a közép- és általános iskolák egyházi kézbe adása alapozza meg, hiszen a fiatalság politikai szocializációja nem az egyetemeken, hanem már jóval előbb, a középiskolákban dől el. Ez hosszú távon is befolyásolhatja a magyarországi politikai viszonyokat – mutat rá a szociológus.
2012. 07. 05. (XVI/27)
