Több forrásból is úgy értesültünk, hogy Bajnai Gordon és szakértőkből álló csapata – legalábbis a közéletben ez „pörög” – intenzív tevékenységet folytat, számos politikai szereplővel egyeztet, hogy az egykori miniszterelnök esetleges – véglegesen még nem eldöntött – visszatérését előkészítsék. Bajnai stábja annyiban megosztottnak tűnik, hogy vannak, akik siettetnék a volt kormányfő visszatérését, mondván, hogy megyékre, városokra és falvakra lebontott, konkrét kampánytervet kell kidolgozni, megállapodásokat kell kötni, hogy legyen esély a jól szervezett, állami pénzekkel kitömött, a választási szabályokat a maga előnyére átíró Fidesz legyőzésére. Ezzel szemben vannak, akik óvatosabb stratégiát követnének, emlékeztetve arra, hogy Medgyessy Péternek is elég volt 2002-ben a választások előtt fél évvel színre lépni.
A stáb vívódását jelzi Oszkó Péter volt pénzügy-miniszter (képünkön) nyár eleji nyilatkozata, melyben azt mondta, hogy Bajnai Gordon a visszatérésével kapcsolatos döntését sokáig nem halogathatja, és ezt el is szokta neki mondani. „Szemben azokkal, akik az elmúlt tizenkét évben begörcsölt kézzel kapaszkodtak a hatalomba, Gordon és jómagam is azt képviseljük, hogy akkor kell csak kormányzati pozíciót vállalni, ha utána kormányozni is lehet. A kormányzást jóra kell használni, nem pedig csak arra, hogy jól mutasson az ember önéletrajzában” – fogalmazott.
Oszkó egyébként rátapintott az egyik legfontosabb kérdésre. Ugyanis amennyiben tető alá is hoznak az ellenzéki szereplők egy együttműködést, és ha meg is nyernék a választást, akkor ott marad a legnehezebb kérdés, a kormányzás. Az olasz és a szlovák politikában az összefogás jellegű formációk ugyanis abban sikeresek voltak, hogy megakadályozták Berlusconi, illetve Robert Fico egy-egy győzelmét, de az úgynevezett „Olajfa-kormányok” a kormányzás tekintetében kérészéletűeknek bizonyultak. Sőt, a bukásukkal „rettegett ellenfelük” megerősödve tért vissza a hatalomba.
Papíron egyszerŐen leváltható a Fidesz
A gondot leginkább az jelenti, hogy még egy választási szövetség vagy formáció tető alá hozása is emberfeletti feladatnak látszik. Papíron ugyan, ha összeadjuk a MSZP, az LMP és a Demokratikus Koalíció támogatóinak számát, akkor legyőzhető a két év kormányzást követően 2,7 milliós szavazótáborának többségét elvesztő Fidesz. Főleg, ha a különféle civil szervezetek, így a Milla, a hallgatói mozgalmak vagy a Szolidaritás Mozgalom által képviselt „népharagot” és szervezőképességet is beleszámítjuk az összefogásba.
A fővárosban és a nagyvárosokban az MSZP és az LMP együttes támogatottsága jelentősen megelőzi a Fideszét, de úgy tudjuk, hogy a belső kutatások azt mutatják, nem automatikusak az átszavazások. Másrészt még a legliberálisabbnak tartott LMP-sek is „utálják” az MSZP-t, számukra a szocialisták a korrupciót és az elvtelenséget testesítik meg. Beszéltünk több olyan zöldpárti politikussal, akik nem tudják elképzelni, hogy bármilyen közös listán vagy választási párt keretében együtt induljanak az MSZP-vel. Ráadásul LMP-s forrásaink nem is Schiffer Andrást és körét jelentették, akik számtalanszor nyilvánvalóvá tették, hogy nemcsak a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót, hanem a szocialistákat sem tudják elviselni.
A Mesterházy Attilát támogató szocialista politikusok pedig újabban egyre sűrűbben arról beszélnek, hogy a Fidesz népszerűségvesztésének trendjéből és Matolcsy György-féle gazdaságpolitikai kudarcából arra lehet következtetni, hogy az MSZP 2014-ben akár egyedül is képes lehet a győzelemre. Ráadásul Mesterházy Attila kellően diplomatikusan nyilatkozik a témában, nem beszél a párt miniszterelnök-jelöltjéről, és Bajnai esetleges visszatérésének ügyében igyekszik az általánosságok szintjén maradni.
Gyurcsányékról keveset beszélnek
2012. 08. 03. (XVI/31)
