A kiadatással kapcsolatban a magyar kormány a döntés jogszerűségét igyekszik hangsúlyozni. Az mno.hu szombat este nyilvánosságra hozta az azeri helyettes igazságügy-miniszter levelét – „Itt a bizonyíték: hazudtak az azeriek” címmel –, amely azt bizonyítaná, hogy Azerbajdzsán ígéretet tett Safarov büntetésének ottani letöltésére. Az azeriek négy mondatban válaszoltak, ebből kettő érdemi: „Válaszul Ramil Sahib Safarov kapcsán feltett kérdéseikre, aki börtönbüntetését tölti Magyarországon, tájékoztatjuk Önöket, hogy a külföldi országok bírósági döntéseit – az elítélt, kiadott személyt illetően, aki büntetésének fennmaradó részét Azerbajdzsánban fogja letölteni – az Európai Egyezmény 9. cikke 1. pontjának a) bekezdése alapján hajtja végre, változtatás és újabb bírósági eljárás alkalmazása nélkül.
Továbbá tájékoztatjuk Önöket arról, hogy összhangban Azerbajdzsáni Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 57.3-as cikkelyével, egy életfogytiglanra ítélt fegyenc büntetése csak bíróság által módosítható megszabott idejű börtönbüntetésre, illetve akkor bocsáthatják feltételes szabadlábra, ha már legalább 25 évet letöltött kiszabott büntetéséből.”
A hivatkozott Európai Egyezmény – az elítéltek átszállításáról szóló 1983-as strasbourgi egyezmény – ráadásul nem ér véget a 9. cikkel. Az egyéni, illetve közkegyelemmel és a büntetés átváltoztatásával foglalkozó 12. cikk így szól: „Mindegyik Fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy más jogszabályainak megfelelően.”
Vagyis az 1983-as strasbourgi egyezményt jól ismerő magyar igazságügyi szerveknek pontosan tudniuk kellett, hogy az azeri elnök hazaérkezésének pillanatában kegyelemben részesítheti a baltás gyilkost. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász a köztévében azt mondta, hogy jóhiszeműen értelmezve ez értelmezhető lenne úgy, hogy Safarov ügyében is így fogunk eljárni, ahogy a levélben leírjuk, vagyis hogy fogva fogjuk tartani, de szigorú jogértelemben ezt a garanciát nem adja meg a levél.
A magyar bíróságot és a magyar alkotmányosságot verte arcul az a döntés, hogy a kormány kiadta Ramil Safarovot Azerbajdzsánnak – ez volt Hack Péter büntetőjogásznak a véleménye. A jogász szerint – aki erről az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt – a nyilvánosságra került azeri levélben nem tettek ígéretet arra, hogy Safarovot börtönben tartják majd, nem biztosították semmiről sem a magyar felet. Bárándy Péter korábbi igazságügy-miniszter arról beszélt, hogy Safarov kiadatása a magyar törvényekkel is ellenétes. Bárándy a „Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadásáról” szóló 1996. évi XXXVIII. törvényre hivatkozott, melyben az 56. § (1) pontja kimondja, hogy a szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének végrehajtására.
Érvénytelen lehet az azeri gyilkos kiadatása, illetve kegyelme, ha kiderül, hogy Magyarország nem adott előzetes hozzájárulást az ügyben, mondta Róna Péter közgazdász, jogász (a New Yorki-i ügyvédi kamara tagja) az ATV Civil a pályán című műsorában. Az 1983-as strasbourgi egyezmény 12. cikkelyével (Egyéni kegyelem, közkegyelem, büntetés átváltoztatása) kapcsolatban Azerbajdzsán 2001-ben fenntartást jelentett be az Európai Tanácsnál. E szerint Azerbajdzsán úgy értelmezi a cikkelyt, hogy egy másik fél akkor adhat kegyelmet az elítéltnek, ha az azeri kormány előzetesen hozzájárult ehhez. Ugyanakkor a bécsi egyezmény 21. cikke rendelkezik a szerződések jogáról, és többek között kimondja, hogy amennyiben a szerződő felek egyike fenntartást jelent be, a fenntartásban megfogalmazottakat a másik fél is érvényesítheti. Ennek értelmében Magyarországot megillette volna a jog, hogy a kegyelem kapcsán előzetes hozzájárulást nyújtson be.
2012. 09. 07. (XVI/36)
