Mire kapott pontosan megbízást?
– Népesedésügyi, családügyi miniszterelnöki tanácsadónak kértek fel, és elsődleges feladatom egy tanácsadó testület felállítása. A testület a miniszterelnökség keretein belül működik majd, s az összetételét pénteken, az első megbeszélés után szeretném nyilvánosságra hozni. Nagy horderejű kérdésről van szó, hiszen a jelenlegi születésszám az egyszerű reprodukcióhoz szükségesnek mindössze a kétharmadát teszi ki, ami 2-3 évtizeden belül nagyon súlyos gazdasági-társadalmi következményekkel fog járni: elöregszik a népesség, megfogyatkoznak az adófizetők, és nem lesz, aki eltartsa a nyugdíjasokat. A születési ráta folyamatosan csökken, most 1,25, azaz 100 szülőképes korú nő 125 gyermeket szül. Szerintem ma ez a legnagyobb kihívás Magyarország számára.
Mi lesz a garancia a javaslataik érvényesülésére?
– A garancia az lehet, hogy miniszterelnök úr kért fel arra, hogy ezt a tanácsot létrehozzuk. Ugyanakkor megfontoltnak is kell lenni, mert meglehetősen kemények a költségvetési korlátok.
2010-ben kiemelt kormányzati prioritásként szerepelt a népesedés ügye. Miért csak most hozzák létre ezt a testületet?
– Az elmúlt két évben már fontos döntések születtek, gondolok itt a családi adózás bevezetésére és kétharmados törvénnyé tételére, ami a hosszú távon kiszámítható családpolitika irányába hat. Visszaállítottuk a szociálpolitikai támogatás rendszerét, és munkahelyvédelmi akciótervet dolgoztunk ki az elhelyezkedést megkönnyítendő.
A friss KSH-adatokat egyesek már győzelemként értékelik.
– A helyzet közel sem ilyen rózsás, idén az első 7 hónap születésszáma a tavalyi időszakhoz képest 3-4 százalékos javulást mutat ugyan, de ez nagyon relatív növekedés, mert a tavalyi születésszám 10 százalékkal volt kevesebb a tavalyelőttihez képest.
A szakemberek a hazai családpolitika kiszámíthatatlanságában látják az egyik legnagyobb problémát. Lát esélyt az áttörésre?
– Tény, hogy a nagyobb születésszámot produkáló országokban hosszú távon kiszámítható a családpolitika, például Franciaországban sem változtatják ciklusonként a családtámogatás rendszerét. Ott természetes, hogy a gyerekes családok nem ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a közterhekhez, mint a gyermektelenek, tekintve, hogy ők a jövőbeni adófizetők nevelésébe fektetik jövedelmüket. A magyar politikai élet viszont olyannyira megosztott, hogy más országokkal ellentétben nálunk még ebben a kérdésben is vérre menő viták folynak.
A jelenlegi kormány rendelkezik-e olyan hosszú távú családpolitikai koncepcióval, amelyet többpárti vitára tud bocsátani?
– A népesedés ügye egy rendkívül szerteágazó problémakör, ezért a koncepciónál is fontosabbnak tartom a napi szintű egyeztetéseket a témáról. Hangsúlyozom: nagyon sok előrelépés történt az elmúlt két évben. Kétségtelen, hogy a válság felerősíti a bizonytalanságot, a gyermekvállalást hátráltatja mindenekelőtt az elhelyezkedés vagy a lakáshoz jutás nehézsége, ezért szélesebb körre kellene kiterjeszteni a szociálpolitikai támogatás rendszerét is. Bölcsődékre, részmunkaidős foglalkoztatásra, rengeteg közismert szempont fokozottabb érvényesítésére van szükség. Ide tartozik a felnevelt gyermekek számának beszámítása is a nők nyugdíjába, ami nem teremtene anyagilag jobb helyzetet a többiekhez képest, de a hátrányuk valamit enyhülne. A nagycsaládosok társadalmi megbecsültségén is javítani kell, ezt szolgálhatná a kedvezményeket biztosító nagycsaládos igazolvány is.
A közelmúltban elhunyt Kopp Mária által létrehozott Népesedési Kerekasztal javaslatait figyelembe veszik?
– Nyitottak vagyunk rá, hiszen Benkő Ágota, a kerekasztal és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete korábbi vezetője is tagja lesz a tanácsadó testületnek. Ezen túlmenően szeretném, ha számos kérdésben az ellenzékkel is sikerülne megegyeznünk.
A különbségeknél maradva: Ön szerint a családpolitika nem, vagy nem csupán szegénységpolitika Magyarországon?
– A szocialistáknak a családpolitika kizárólag a szegénységpolitikát jelenti, míg szerintünk nem elsősorban azt. Ők ellenzik a gyermekek után járó adókedvezményt, mert szerintük csak a legszegényebb családokat kell támogatni a családi pótlék révén. A gyermekvállalás viszont ma mindenkinek szegénységkockázatot jelent, s a tervezett gyermekszám a munkajövedelemből élő családoknál realizálódik a legkevésbé. Mi őket szeretnénk ösztönözni, mégpedig az adókedvezmény révén. A kereszténydemokraták egyik javaslata pedig az alacsonyabb jövedelmű családokat is jobban bevonná a kedvezményezettek körébe.
A legszegényebb családok esetében viszont a fő célunk az, hogy a meglévő gyermekeket esélyhez, szakképzettséghez, s ezáltal munkajövedelemhez juttassuk. Ezt szolgálja a hároméves kortól kötelező óvoda, a családi pótlék iskoláztatáshoz kötése, az egész napos iskola bevezetése vagy a szegény településeken az iskolák állami fenntartásba vétele is. Önmagában a családi pótlék értékállósága nem javít a helyzeten, arról nem beszélve, hogy a régión belül a szociális kiadások aránya hazánkban igen magas.
2012. 09. 21. (XVI/38)
