hetilap

Mivel tettének a társadalomra való veszélyessége csekély mértékű volt, a bíróság megrovásban részesítette Dániel Péter ügyvédet, és csupán a kár és a felmerült 121600 forintos bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Kiemelte ugyanakkor, hogy ha valaki más tulajdonában okoz kárt, az már meghaladja a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog tartalmát, és az ügyvéd az ésszerűség határát túllépve választotta meg tilatakozásának módját. Ha a tett maga nem is, a szoborállítás elleni tiltakozás azonban a bíróság szerint „erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos figyelemfelhívás” volt, ugyanis a Horthy rehabilitálására irányuló törekvések – fogalmaz Kovacsics István bírósági elnök – „ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést”.

Miről is van szó? Arról, hogy a rendszerváltás utáni kárpótlási törvények elismerik az 1939–44 között született zsidótörvényekből következő jogsértéseket (faji alapú diszkrimináció és gyilkosságok). Ebben az időszakban Horthy Miklós volt az ország legfőbb közjogi méltósága, ő látta el kihirdetési záradékkal és aláírásával e törvényeket is, anélkül hogy élt volna a halasztó jellegű vétójogával, ami lehetővé tette volna számára a törvényeknek a képviselőházhoz való visszaküldését. Ergo a jog által is deklaráltan kimondható Horthy Miklós és mindazok történelmi felelőssége, akik szerepet vállaltak a vészkorszak jogfosztáshoz vezető törvényeinek meghozatalában, alkalmazásában és végrehajtásában. Ez a körülmény pedig a siófoki bíróság szerint szükségképpen ki kell hogy hasson a mai magyar jogalkalmazásra is.

Tudjuk be figyelmetlenségnek vagy jogi tájékozatlanságnak, hogy az ítélet nyomán napvilágot látott – elsősorban jobboldali, szélsőjobboldali – sajtóvisszhangok és vélemények két dologban marasztalták el az igazságszolgáltatás képviselőjét: a rongálás pozitívnak minősítésében és politikai véleménynyilvánításban. Kovacsics István egyikben sem vétkes. Hiába állítják ezt a váratlanul egy plattformra kerülő Szávay István és Zagyva György Gyula jobbikos országgyűlési képviselők, Rétvári Bence államtitkár, Bayer Zsolt publicista és Kónya István, a Kúria elnökhelyettese. Ez utóbbi személy kijelentését – aki szerint Ságvári Endre nem volt jogos védelmi helyzetben, amikor az őt letartóztatni próbáló csendőrökkel szemben fegyvert fogott; illetve aki a felülvizsgálati eljárásban felmentette Budaházy Györgyöt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete bűntettében jogerősen kimondott ítélet alól – nézzük meg közelebbről is!

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek