„Az egyetemi, főiskolai végzettségűeknek a saját befizetéseikből kell működésben tartaniuk a felsőoktatást, közpénzt pedig csak oda kell adni, ahol nem látszik más megoldás” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Rektori Konferencia (MRK) plénumán, ahol egy önfenntartó pénzügyi rendszer kialakítását és az állami szerepvállalás minimalizálását sürgette. A 2008-ban hasonló okok miatt bevezetni szándékozott tandíjat akkor még megtorpedózta a pártelnök, aki most azt állítja: egy rendkívül kedvezményes diákhitellel el lehetne érni, hogy mindaz vállalni tudja tanulmányainak költségeit, „aki egy bizonyos szinten teljesít”.
Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős államtitkár nemrég úgy nyilatkozott: jövőre tovább csökkentik az állami finanszírozású helyeket, s a jogász- és közgazdászképzésben ezek teljesen meg is szűnnek. Vitatott magyarázata szerint az idei felvételi adatok azt mutatták, hogy ezek a képzések fenn tudják tartani magukat. Maruzsa szerint azokon a területeken, ahol az állam a megrendelő – a közszféra utánpótlása –, valamint a reáltudományos szakokon továbbra is lesznek állami keretszámok.
Orbán az önfenntartó felsőoktatás megteremtése révén egy egészséges versenyt vizionált: szerinte ahová nem jelentkeznek hallgatók, oda nem szabad állami pénzt sem helyezni. Az MTI híradása szerint utalt arra is, hogy voltak már átalakítási kísérletek, például az integráció, a bolognai csatlakozás vagy a hallgatói létszámok megnövelése, de egyik sem hozta meg a kívánt eredményeket. Az ágazatot a minőségi helyett a tömegképzés és a túlburjánzó szakkínálat jellemzi. Bár a magyar felsőoktatás a nemzetközi mezőnyben jól teljesít, Orbán szerint a jó képzési programok és világszínvonalú oktatók nem jellemzők a szféra egészére.
A felsőoktatás minősége viszont szorosan összefügg az intézményi autonómiával, legalábbis Helena Nazaré, az Európai Egyetemi Szövetség (EUA) elnöke szerint. Elmondta: Európában a felsőoktatási források háromnegyed része közpénzből származik, de egyre növekszik a hallgatói díjakból származó bevétel, s a válság több országban is folyamatos forráskivonást idéz elő.
Balog Zoltán szakminiszter szerint a tudomány, a fejlesztés világából az állam semmiképpen nem vonulhat ki. A kiváló és a kutató egyetemeknek többletforrásra van szükségük, de ennek minőségi rendszerhez is kell kapcsolódniuk. Az önfinanszírozás céljából pedig tíz éven belül megháromszoroznák, vagyis 60 ezer fölé emelnék a külföldi hallgatók számát.
Magyarország 2007-ben még 200 milliárd forintot fordított a felsőoktatásra, s ez az összeg 2008 óta folyamatosan csökken. Az idei 135 milliárdos ráfordítás jövőre 23 milliárddal lesz kevesebb, legalábbis Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke szerint.
Európában a felsőoktatás hagyományosan állami kötelezettségnek számít. Az USA-ban viszont a munkaerőpiac szabályozza a képzést a tandíjrendszer s az ahhoz kapcsolódó ösztöndíjrendszer révén. Az MRK az önfenntartó felsőoktatás elősegítésére javaslatot dolgozott ki a kormány számára, melynek lényege a diákhitel kiterjesztése és az ösztöndíjrendszer megkönnyítése, lényegében úgy, hogy adókedvezményben részesítenék az ösztöndíjat. „A túlburjánzott és méregdrága felsőoktatási rendszert már csak demográfiai okok miatt is ésszerűsíteni kellene. De nem úgy, hogy a kormány nem vállalja fel a konfliktusokat, hanem a reformot inkább leszűkíti a forráskivonásra, a gyeplőt pedig az autonómiára hivatkozva bedobja az intézmények közé, mondván: döntsék el a rektorok, mely szakokról és oktatókról mondanak le” – mondta el lapunknak egy oktatási szakértő. Szerinte hiányzik az átgondolt minőségi elv, a szféra átvilágítása, s a kiválasztódás így politikai alkuk eredménye lesz.
2012. 10. 19. (XVI/42)
