A gyermekvállalás legfőbb akadálya a párkapcsolat, házasság megromlása vagy hiánya (28 százalék), ezt követi az egészségügyi probléma (26 százalék), ami gyakran meddőséget takar, a harmadik akadály pedig az anyagi nehézségek (24 százalék), például lakásszűke – ez derül ki a KSH legfrissebb elemzéséből, amely a 35–49 éves nők tervezett és realizált gyerekszámát vizsgálta. „Ők azok, akik a termékenységi életszakaszuk végén járnak, tehát náluk érdemes feltenni a kérdést, hogy a terveiket miért nem sikerült megvalósítaniuk” – mondta lapunknak Pongrácz Tiborné demográfus.
A 35–49 éves nőknek átlagosan 1,9 gyermeke van, és többnyire 2 vagy 3 gyereket tervezett eredetileg. A viszonylag magas gyerekszám egyik oka, hogy részben a hatvanas években született, „utolsó mohikán” nemzedékről van szó a tekintetben, hogy ők még huszonévesen alapítottak családot, s a Bokros-csomag bevezetése előtt szültek.
A vizsgált nők egytizede, zömükben a 35–39 évesek akarnak még gyereket, s a tervezők fele még gyermektelen. A megkérdezett nők 90 százaléka viszont már nem akar szülni: 65 százalék elérte az általa kívánt gyerekszámot, 26 százalék pedig kevesebbet vállalt a tervezettnél. Az elégedettek fele kétgyermekes, harmada többgyermekes anyuka, nekik átlag 2,2 gyermekük van, míg az elégedetlenek inkább egy- és kétgyerekesek, átlag 1,5 gyerekkel. Az akaratlagos gyerektelenség itt nem jellemző.
„Az egészségügyi akadályokban közrejátszhat az idősebb korban fellépő meddőség vagy egyéb problémák, melyek a halogatott gyerekvállalás miatt válnak akadályozó tényezővé. Ma a párok 20 százaléka küzd meddőséggel, s átlag 28 éves korban szülnek először a nők” – mondja a demográfus. Az anyagi és a karrierszempont általában két gyermek után erősödik fel, ami igazolja azt a nézetet, miszerint a harmadik gyerek vízválasztó az anya munkavállalási lehetőségeinek szempontjából. Nem jellemző a karrierféltés – ezt a nők mindössze 5 százaléka jelölte meg okként.
A kutatás szerint családi okok, így a párkapcsolatok, elsősorban a házasságok minősége és bomlékonysága, illetve az elmagányosodás erősen közrejátszanak a gyerekvállalási kedv alakulásában. „Ebben a tanult minta is erősen hat, hiszen a vizsgált 35–49 éves korosztály szülei voltak az első olyan nemzedék, akiknél a házasság már nem feltétlenül egy életre szólt. Az újraházasodások is visszaestek, ami szintén közrejátszik a születésszám alakulásában, mert a mai napig a házaspároknak születik a legtöbb gyermeke Magyarországon” – mondja Pongráczné. A demográfus szerint manapság az első gyerekek akarnak a legkevésbé megszületni, hiszen a 30 évesek 22, a 35 évesek 50 százaléka gyermektelen. A KSH által vizsgált idősebb korosztályoknál a második gyerek vállalása realizálódott a legnehezebben.
A termékenység függ a nők iskolázottságától is: a tervezett és a realizált gyerekszám egyaránt egy U alakú görbét mutat a nők iskolai végzettségének függvényében. Az alacsony iskolázottságúakat magas tervezett gyerekszám és magas termékenység jellemzi, míg az egyetemi diplomásoknál a magas tervezett gyerekszámhoz képest elmarad ugyan a vállalás, bár közel sem annyira, mint az érettségizett szellemi foglalkozásúaknál és a középvezetőknél. A társadalom egészét nézve ma nő a gyermektelenek és az egygyermekesek aránya a kétgyermekesek rovására.
Raádásul a babák jelentős része – egyes nőgyógyászok szerint a túlnyomó többsége – nem is tervezett gyerekként jön a világra. „A korszerű fogamzásgátlás elterjedésének így lehet olyan mellékhatása, hogy nemcsak az abortuszok száma csökken, hanem a születéseké is” – jelezte Pongráczné azon az élet- és magzatvédelmi konferencián, amelyet nemrég rendezett a Parlamentben a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége. A nemzetközi rendezvény azt járta körül, miként lehetne csökkenteni az évi 40 ezer abortuszt, erősíteni a társadalomban a családpárti szemléletet, segíteni a krízishelyzetbe jutott kismamákat abban, hogy kihordják és akár örökbe adják kisbabájukat. Etikailag aggályosnak tűnt, hogy az előadók a magzati jogokat deklaráltan csak az egészséges babákra vonatkoztatták. A résztvevők felhívták a figyelmet arra a nemzetközi aláírásgyűjtő kampányra is, melynek célja a magzat jogainak uniós szintű elismerése. Egyben hangsúlyozták, hogy ma az uniós vagy az ENSZ-fórumokon egyre inkább az az élet- és családellenes nézet válik uralkodóvá, amely a genderideológia jegyében stigmatizálja az abortuszt vagy a homoszexuális házasságot ellenző, hagyományos családpárti országokat.
2012. 10. 05. (XVI/40)
