Az EB november elejére elkészített összefoglalója szerint az októberben bejelentett, összesen bruttó 764 milliárd forintnyi, Matolcsy-féle megszorító csomaggal sikerül ugyan a 2013-as költségvetési hiányt a GDP 3 százaléka alatt, 2,9 százalékon tartani, de ez csak átmeneti eredmény. (Orbán Viktor miniszterelnök szerint ők nem megszorítanak, hanem átszerveznek, illetve akciótervet hajtanak végre.)
Olli Rehn uniós pénzügyi biztos az országjelentéseket ismertető sajtótájékoztatóján kiemelte: a főként adójellegű, növekedést romboló lépések hatása 2014-ben már nem lesz érezhető, vagyis azok nem garantálják a fenntartható hiánycsökkentést. A brüsszeli kritika nem hagyta érintetlenül a belpolitika kedélyállapotát. Míg az ellenzéki pártok sorra igazolást látnak arra, hogy a „Matolcsy–Orbán-koncepció” megbukott, a kormány képviselői viszont méltatlannak tartják a jelentés szinte minden elmarasztaló kritikáját. Kósa Lajos pedig egy jóshoz hasonlította a biztost, aki kávézaccból „elemzi” a jövőt.
Gerőcs Tamás közgazdász szerint a jelentés legfontosabb eleme, hogy „bár számos kockázatra felhívta a figyelmet, de elfogadta azt a makrogazdasági alappályát, amely mentén a magyar államháztartási hiány idén és jövőre a GDP 3 százaléka alatt marad”. Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense a Heteknek kifejtette: mindenképpen erénye a mostani országjelentésnek, hogy a főbb makromutatókban már nincs igazi vita. A lényegi számok közel megegyezőek, a költségvetési hiány végre 3 százalék körüli. „Ez a kormány sokkal jobban prezentálja a fiskális stabilitást, mint az elődei. Amiben elmarasztaló a jelentés, az a fenntarthatóság hiánya. Az említett egyensúlyjavítás jelenleg egyszeri intézkedések eredménye” – konstatálta a szakértő.
Az, hogy az egyszeri hiánycsökkentő tételek az éves GDP 0,9 százalékára rúgnak – mint ahogy Brüsszel állítja –, vitatható. „Véleményem szerint még ennél több is lenne ez az arány, ha tételesen összeszámolnánk” – tette hozzá Pogátsa Zoltán. Ahogy Brüsszelben is megjegyezték: alapvetően kívánatosabb volna, ha a stabilitás a megnövekedett bevételi oldal eredménye volna, és nem a kiadási oldal állandó faragásából származna. Ehhez viszont szükséges volna a foglalkoztatás számszerű növekedése, valamint a gazdasági növekedés is.
Habár a mostani jelentés nem foglal állást a – velünk szemben immár 8 éve tartó – túlzottdeficit-eljárás
(Excessive Deficit Procedure, azaz EDP) feloldásával kapcsolatban, Matolcsy György interpretálásában az EU „pozitív bizonyítványt állított ki a magyar gazdaságról”, és a miniszter szinte már kész tényként kezeli, hogy „jövőre meg is szűnhet az országgal szembeni túlzottdeficit-eljárás”.
Romhányi Balázs költségvetési szakértő, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest vezetője ezzel kapcsolatban az Indexnek kifejtette: az EB jelenleg nincs is abban a helyzetben, hogy a túlzottdeficit-eljárásról döntsön, hiszen egyelőre még a 2012-es év sincs lezárva. Ezt erősítette meg kérdésünkre Gerőcs Tamás is, aki szerint az EB a 2012-es tényadatok ismeretében és a tavaszi új prognózis elkészítése után teheti csak meg a EDP-ből való kikerülésre vonatkozó javaslatát a Pénzügyminiszterek Tanácsának (Ecofin), amely majd meghozza a végső döntést.
Amíg egy ország EDP alá van vonva, az EU bármikor felfüggesztheti, illetve korlátozhatja az uniós támogatások elérhetőségét. Az unió történetében egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy tagállamot a deficiteljárás alapján megbüntettek, és ez pont Magyarország volt. Idén tavasszal több mint 143 milliárd forint kohéziós összeg befagyasztásáról határoztak. A magyar kormány reakciója azonban – Budapest jobb költségvetést ígért – meggyőzte Brüsszelt, és már nyáron visszavonták a büntetést. Így Magyarország végül egyetlen fillértől sem esett el.
Habár ennek lehetősége még ma is fennáll, Pogátsa Zoltán közgazdász nem tart ennek megismétlődésétől. Mint mondta: nem valószínű, hogy ezt Brüsszel meglépi, hiszen ránk nézve ennek nagyon alacsony a fájdalomértéke. Ez a megvonás a kohéziós alapot érintené, ami az éves EU-támogatási keretünk (GDP 1,4 százaléka) negyede. „Ez egy nagyon kicsi összeg, ráadásul az abszorpciója (lehívás) sem jelentős. Ha megvonnák, meg sem érezné a költségvetés. Viszont ez a lépés még így is kemény konfrontációt jelentene az EB és a magyar kormány között.”
Az elemzés azt is megjegyzi, hogy mivel az EU–IMF-megállapodás kimenetele is bizonytalan, a pénzügyi védőháló egyenlegjavító hatásával sem lehet biztosan kalkulálni. „Az IMF-megállapodás sikere elsősorban azon áll vagy bukik, hogy beindulnak-e egyáltalán a tárgyalások. Alapvetően pedig a kormányon belüli politikai elhatározáson múlik, hogy asztalhoz ülnek-e” – véli Gerőcs Tamás.
A döntési helyzet alapja – magyarázta Pogátsa Zoltán –, hogy vajon IMF-hitel nélkül milyen áron tudjuk finanszírozni az államadósságunkat. Ez jelenleg egy 6 százalék körüli felár. IMF-közeli források szerint Magyarország most 3–3,5 százalékon kapna hitelt a Valutaalaptól. Persze a tárgyalások végkimenetelére ez sem garancia. Pusztán empirikus, illetve szakértői tapasztalatok alapján sejthető ez a 3–3,5 százalék. Például – emlékeztetett Pogátsa – az írek legutóbb 5–6 százalékon kapták a hitelt, de itt fontos tényező volt az EKB kívánsága szerinti subcharge (kamatfelár).
Ahogy az egyetemi docens kifejtette: hasonló eladósodottsági szint mellett általában a 7 százalékos felárat tekinti a szakma a „bűvös számnak”, azaz efelett már adósságcsapdáról beszélünk. Ehhez most is elég közel járunk, ha pedig az USA-ban esetleg abbamarad az eddigi fiskális expanzió, akkor könnyen 10 százalékra is ugorhat a magyar államadósság finanszírozásának ára.
Jelenleg külső szemlélő számára megjósolhatatlan, hogy megszületik-e a megállapodás, és ha igen, mikor? Nagyon úgy tűnik, hogy erre a tárgyalásokért felelős kormányzati megbízottaknak is minimális a ráhatásuk, vagyis a döntés kizárólag a miniszterelnök helyzetfelismerésén és elhatározásán múlik.
A kormányfő döntését befolyásoló tényezők pedig szubjektív és változó jellegük miatt legfeljebb találgatások tárgyai lehetnek – jellemezte a kialakult helyzetet Gerőcs Tamás.
Mint ismeretes, az EU szerint idén 1,2 százalékkal esik vissza a magyar gazdaság, amit 2013-ban 0,3 százalékos, majd 2014-ben 1,3 százalékos növekedés követ. Ami pedig az államháztartási hiányt illeti: Brüsszelben 2013-ra 2,9, míg 2014-re 3,5 százalékos mínuszt jósolnak itthonra.
A kormányoldal soraiban – természetesen – erős ellenállás és felháborodás kísérte az uniós jelentést. „A kormány nem ért egyet az Európai Bizottság azon előrejelzésével, amely szerint 2014-ben a GDP 3,5 százalékára emelkedik Magyarországon az államháztartás hiánya” – közölte Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter. Brüsszel – a miniszter szerint – olyan tételekre alapozza a prognózisát, amelyek nem helytállóak, a kabinet szerint ugyanis a bank-adó és a tranzakciós illeték nem veti majd vissza a bankszektor hitelezési tevékenységét.
„Jobban állt az Európai Uniónak, amikor az uborkák görbületével foglalkoztak” – fakadt ki Kósa Lajos. A Fidesz alelnöke szerint Brüsszelben „elgurult a gyógyszer”, az EU-országjelentés 2014-re vonatkozó becsléseit pedig a köztévé egyik adásában ahhoz hasonlította, mint amikor „egy diák még el sem hangzott feleletét rosszul értékelik.”
Az általunk megkérdezett közgazdászok azonban nem látták ilyen sarkosan a kérdést. Pogátsa Zoltán szerint „a 2013-ra prognosztizált mutatók nagyban nem különböznek, 2014-ről pedig még nem érdemes vitázni, hiszen még költségvetés sem készült erre az évre”.
Ami miatt Brüsszel aggódik, az az úgynevezett „kampányköltségvetés” veszélye 2014-ben, azaz, hogy most esetleg az Orbán-kormány direkt „túlszorít” annak érdekében, hogy szűk két év múlva majd osztogathasson. Ez azonban – jelen körülmények között – alapvetően csak feltételezés, hiszen a kormány minden retorikájában ennek ellenkezőjét hangsúlyozza.
2012. 11. 16. (XVI/46)
