Ahhoz képest, hogy minden hatóság és hivatalos szerv tudtával folytatta évtizedek óta illegális tevékenységét, R. Kamillón és társain egyéves előkészületek után ütöttek rajta a BRFK, a TEK és Rebisz egységei. Az akcióban részt vevő csaknem kétszáz kommandós egyidejűleg tíz helyszínen hatolt be az üzletszerű kéjelgés elősegítésével gyanúsítottak ingatlanjaiba. Közülük öt embert vettek őrizetbe, és négyük esetében előzetes letartóztatást is kezdeményeztek. A ferencvárosi, újbudai, illetve Etele úti helyiségekben egyszerre nagyjából húsz nő „dolgozott” 13 ezer forintos alaptarifáért. A rendőrségi matek szerint a futtatók napi 500-600 ezer forint tiszta haszonra tettek szert kuplerájonként, amelyek 2009 óta működtek hálózatban. Itt azonban máris hiba csúszott a mátrixba, hiszen R. Kamilló nem akkor kezdte…
Egykori haverja a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a budapesti alvilág trambulinjának számító Randevú diszkóban ismerte meg Kamillót, aki akkor még portásként kereste a kenyerét. A VIII. kerületi Magdolna utcában felnőtt huszonegykétéves srác hamar felismerte, hogy mekkora haszon realizálható mindabból, ami a diszkó bejáratán belül zajlik. Arról nem is beszélve, hogy az ott felhalmozott kapcsolati tőke hogyan fialtatható a későbbiekben. Ismerősei beszámolója alapján az alacsonyan iskolázott, de fürge észjárású portás nem fizikai erejének köszönheti karrierjét, hiszen annak ellenére, hogy levágott ujjú gyúrós kesztyűben pózolt a bejáratnál, soha senkinek nem akasztott le egy rendes fülest. Ismerői mind bohócnak tartották, komolyabb arcok körében semmilyen presztízse nem volt, mégsem mert vele senki ujjat húzni, mert mindig voltak körü-lötte ütőemberek. A valódi védelmet azonban nem ez jelentette számára, hanem a rendőrségi kapcsolatok. Mint kollégái mondják, hírhedt vamzer (rendőrségi besúgó – a szerk.) volt, és ebből nem is csinált titkot. Olyannyira nem, hogy az akkor újdonságnak számító üzenetrögzítős telefonjára is a következő szöveget mondta fel: „Halló, itt R. Kamilló, a sípszó után dobjál fel valakit.”
Gyászos reputációja ellenére kultikus figurának, önálló jelenségnek számított az éjszakában, sokan szerették, rengeteg bulira meghívták, ahova pedig nem, oda hívatlanul is képes volt megérkezni. Egyszerű ember lévén, a problémákat is egyszerűen közelítette meg, és hatalmas humorküszöbe, túlmozgásos bolondozásai, poénjai általában görcsoldóként hatottak a kialakult konfliktusokban. Biztos, hogy nem volt százas – mesélik haverjai, akik a Muppet Show Topi macijához hasonlítják orgánumát, és visszaigazolják azt az előszeretettel hangoztatott állítását, miszerint „diliflepnije” van. Tény, hogy ha bewhiskyzett (sosem drogozott), akkor Frank Sinatra Feelings című dalára ordítva zokogott, nyálát folyatva énekelt, és olykor ruháit ledobálva magáról, anyaszűlt meztelenül elszaladt.
2013. 02. 22. (XVII/8)
