A pécsi törvényszéken a héten folytatódott az 51 éves W. Gyula ellen jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és számvitel rendjének megsértése miatt indult per. Az egyházmegye vagyonkezelői feladatait 16 éven keresztül ellátó férfi a vádirat szerint összességében több száz millió forint kárt okozott az államnak és munkáltatójának. A károkozás egy része nyilvánvaló törvénysértéssel valósult meg, míg másik része az egyházak gazdálkodására vonatkozó hatályos jogi szabályozás kiskapuin való kisurranással. Az egyházmegye 89 millió forintot fizetett ki munkáltatói kölcsön címén olyanoknak, akik nem álltak alkalmazásában, ugyanakkor arra jogosulatlanokat juttatott éveken át adómentes jövedelemhez (például kistelepülések úgynevezett papjai kaptak így bérpótlékot). A nagy pénzek azonban a pécsi püspökség cégénél tűntek el. A Fény Kft. az évek során 176 millióval több bérleti díjat számlázott egyik gondozó otthona épülethasználatáért az egyházmegyének, mint amennyi a szerződésben szerepelt. A püspökség pincészetének helyt adó pincét viszont ingyen használta. W. Gyulának köze volt még más alapítványokhoz és ingatlanokhoz is, ahol szintén problémás pénzmozgások zajlottak (Gaudium Nostrum, Szent János Hotel, Csele Hotel, Püspöki Palota, máriagyűdi ferences kolostor stb.). Az egyházmegye a 2010-ben lekönyvelt 232 millió forintos egyenleggel sem tud elszámolni, bár az okozott kár milliárdos nagyságrendű is lehet.
„Gazdasági ügyekről csak annyit tudtam, amennyit közöltek velem, én nem foglalkoztam ilyen dolgokkal” – mondta a bírónak büntetőjogi felelősségének teljes tudatában a tanúként meghallgatott korábbi pécsi püspök, aki azt állította, hogy megbízott W. Gyulában, és együtt „kosztolásaik” alkalmával sem ébredt benne gyanú. Mayer Mihály azt vallotta, hogy nem tudott és nem is kellett tudnia a vádiratban felsorolt visszaélésekről, törvénysértésekről, ő a szentségek kiszolgáltatására és a protokolláris teendőkre koncentrált. Annyit azonban elismert, hogy regnálásának 22 éve alatt ő döntött a nagyobb volumenű gazdasági kérdésekben.
W. Gyula inkább írásban tett vallomást, amelyben csak részben ismeri el a terhére rótt cselekményeket, és gyanúba keveri felettesét (püspök), illetve munkatársait (helynök, könyvelő, jogtanácsos, ingatlanközvetítő stb.), akik aláírási joggal rendelkeztek vagy részt vettek a gazdálkodási folyamatokban. Különben is, miért őt faggatják, amikor nincs is szakirányú pénzügyi végzettsége? – kérdezi. A rendelkezési állományban tartott katolikus lelkész szerint senkinek nem tartoznak semmivel, gazdálkodási gyakorlata pedig a katolikus egyház belső szabályai alapján zajlott és ismert volt az egyházmegye döntéshozói, így Mayer Mihály előtt is. A beidézett tanúk vallomásai ezzel egyébként nagyjából egybecsengenek.
2013. 02. 08. (XVII/6)
