Ez az alaphír, ezt fogjuk kibontani. A cél érdekében a helyszínre utazunk, másfél óra alatt lent vagyunk Pestről. Máskor kerülöm a „lemegyünk”, „lent él” kifejezéseket a vidékkel kapcsolatban, de a tarnabodiak tényleg lent vannak. Lent a padlón, de inkább a földön. Tízpercnyire a településtől még 600 forintos kapucsínót iszunk az OMV-kútnál, csak hogy nagyobb legyen a kontraszt. Például Jolánékhoz képest, akit elsőként szólítunk meg a falu határában. Hárman élnek a rozzant házban, ő, a férje és a gyerek. Jolán ötvenéves lehet. Közvetlen asszony, egyet kér csak: ne írjuk le az igazi nevét és ne fotózzuk. Mi legyen az álneve? Mondjuk Aranka, vagy Jolán? Legyen Jolán. Rendben. Szóval, Jolán és családja kap egyszer 22500 forint munkanélküli segélyt, és kapnak 27 ezer forint családi pótlékot a gyerek betegsége miatt. Ez összesen nem éri el az ötvenezret, de nincs más bevétel, ebből kell megélniük. És megélnek. Hogy hogy, az rejtély. Ha van munka, mennek mindketten, de munka főleg nyáron van, leginkább napszám.
Jolán úgy emlékszik, hogy december óta nincs közvilágítás a faluban. Ha leszáll az este, Tarnabod is sötétbe borul egészen másnap hajnalig. A betörések megszaporodtak, viszont a rendőrök is: néhány óra alatt ötször találkoztunk lassan poroszkáló rendőr Astrával.
Az más kérdés, hogy mindig ugyanaz az egység volt.
2013. 03. 14. (XVII/11)
