Az MSZP-ben – legalábbis háttérbeszélgetéseken – két eltérő stratégiáról hallottunk. A hivatalos koncepciónak az tűnik, miszerint elég, ha őszre sikerül tető alá hozni egy összellenzéki összefogást, mert addigra kiderül, hogy az ellenzéki oldalon „kiben mekkora szufla” is van. Magyarán: kipukkad-e Bajnai mozgalma? Kiderül, hogy mire, azaz ötszázalékos támogatottság fölé jutott-e a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció? Lesznek-e új erős emberek, kihagyhatatlan civil mozgalmak az ellenzéki térfélen? Az ugyanis senki számára sem kérdéses, hogy az MSZP-nek nem szabad egyedül nekimennie a 2014-es választásoknak. A vita tárgya, hogy milyen feltételekkel kössön szerződést a partnereivel. Nem mellesleg a legnagyobb kérdés, hogy ki legyen az ellenzéki kihívója Orbán Viktornak.
Jelenleg Mesterházy Attila pártelnöki szerepét senki sem vonja kétségbe. Még a pártvezetés köreihez nem tartozó forrásaink sem vetettek fel személyi kérdéseket érintő koncepcionális vitát, noha sürgetnék, hogy az MSZP vezetése nagyon rövid idő alatt állapodjon meg az Együtt 2014 vezetőivel a választási felkészülésről, a közös jelöltekről és a programról.
Érveik szerint kiszaladhatnak az időből, mert ha tavasszal nincs megállapodás, akkor legközelebb csak ősszel lehet érdemi kérdésekben dönteni és befolyásolni a lakosságot, hisz nyáron hagyományosan leáll a magyar közélet. Hallottunk olyan véleményt is, hogy május 1-jéig konkrét menetrenddel kellene rendelkeznie a pártnak, hogy a választásokra teljes erővel készülő Fidesz riválisává válhassanak. A baloldali közvélekedés szerint a rezsicsökkentéssel kapcsolatos fideszes aláírásgyűjtés azt a célt szolgálja, hogy átmozgassa és összerántsa, egyszóval kampány üzemmódba állítsa a Fidesz kerületi és vidéki szervezeteit. A Fideszben egyébként már hetek óta zajlik a választókerületi elnökök (akik vélhetően a képviselőjelöltek lesznek) tréningezése.
2013. 04. 04. (XVII/14)
