A külföldi és belföldi nyomás ellenére a Fidesz–KDNP folytatja a rezsicsökkentés politikáját – ezzel a felütéssel jelentette be a héten Rogán Antal, hogy július 1-jétől tíz százalékkal csökken a víz, a szemétszállítás díja, valamint a PB-gáz-palackok és az úgynevezett szippantás ára is, a kéményseprés pedig minimum húsz százalékkal kerül majd kevesebbe. A szükséges törvényjavaslatok a következő másfél hétben kerülnek az Országgyűlés elé.
A rezsicsökkentésért felelős fideszes munkacsoport vezetője, Németh Szilárd egyenesen történelmi lépésnek nevezte a közüzemi díjak mérséklését, a párt aktivistái pedig több mint egymillió aláírást gyűjtöttek össze a rezsicsökkentés védelmében – bár az továbbra sem világos, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában a kormány kiről gondolja, hogy megfúrhatja az intézkedéscsomagot. (Kérdéseink megválaszolására hiába kértük a Fidesz illetékeseit.)
A rezsicsökkentés módja és hatásai ugyanakkor meglehetősen ellentmondásosnak tűnnek. Ami az első fázist, az áram- és a gázszámlák csökkentését illeti, már világosan látszik, hogy ezzel párhuzamosan a közepes és nagyfogyasztók esetében a szolgáltatók árat emelnek, amit a vállalkozások részben vagy egészben tovább hárítanak a vásárlókra (például drágább lesz a kenyér). A csökkentés második fázisa pedig – amellett, hogy jóval kisebb megtakarítást jelent, mint az első – csak némi gyógyírt jelent az „elszabadult” árakkal szemben. A Policy Agenda elemzése szerint például a fővárosban, valamint az 5 legnagyobb megyei jogú városban 2010–2013 között átlagosan nyolcszázalékos víz-, húszszázalékos szennyvízelvezetési, és tizenhárom százalékos hulladékszállítási díjnövekedés történt. Vagyis a rezsicsökkentés csak a víz esetén hozza vissza a 2010-es árszintet.
Mindezek ellenére a politikai haszon egyértelmű: mint korábban megírtuk, a Fidesznek 500 ezer új szimpatizánst hozott az intézkedés. Információink szerint az eredmények a Fideszen belüli kritikusokat is elnémították.
A Hetek információi szerint a rezsicsökkentés alapötlete az volt, hogy az energiaárak nemzetközi csökkenését „végigverjék” a hazai rendszeren. Felsmann Balázs energiapiaci kérdésünkre elmondta, a gáz és az áram ára valóban csökkent az elmúlt években, amit az is jelez, hogy például a cseheknél az RWE csoport úgy csökkentette a közelmúltban tízszázalékkal a gáz árát, hogy ott az állam teljesen kivonult az árszabályozásból. Vagyis önmagában a piaci tendenciákban nálunk is benne volt az árcsökkentés lehetősége. „Ez nyilvánvalóan nem igényelt volna különösebb akciót a kormány részéről, hiszen a korábbi szabályozás szerint az energiahivatal negyedévente állapította meg az elismert áram- és a gázköltséget. Csak annyit kellett volna tenniük, hogy kevesebbet ismernek el, és így állapítják meg a lakossági árat. Az egy politikai döntés volt, hogy nem a piaci trendek alapján csökkentik az energiaárat, hanem az egyetemes szolgáltatók és az elosztók hasznának terhére” – fogalmazott a szakértő. Ez az oka annak, hogy például az állami tulajdonú Magyar Villamosművek Zrt. által termelt villamos energia árára nem vonatkozik a tízszázalékos rezsicsökkentés, így továbbra is „extraprofittal” értékesítheti az áramot a szolgáltatóknak (lapértesülések szerint az MVM tavaly 90 milliárdos eredményt ért el ). Felsmann Balázs ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy amennyiben a kormány folytatni kívánja az áram (és a gáz) árának csökkentését, akkor a termelői és kereskedői oldalt is önmérsékletre kell bírnia.
Márpedig a Fidesz eltökélt szándéka, hogy ősztől jön a rezsicsökkentés harmadik fázisa – miközben már az első kettő is nem kevés aggodalmat váltott ki az MSZP-n belül. A felmérések szerint ugyanis a rezsicsökkentés a kisegzisztenciával rendelkezők körében hatott a legpozitívabban (még akkor is, ha nominálisan a gazdagabb társadalmi rétegek többet nyertek vele), vagyis éppen a szocialisták elsőszámú célcsoportját szólította meg sikerrel a Fidesz.
Lukács Zoltán, az MSZP frakcióvezető-helyettese a Heteknek nyilatkozva mindenesetre igyekezett árnyalni a rivális „csodafegyverének” hatékonyságát. Mint mondta, a választás még messze van ahhoz, hogy a pozitív intézkedések hatása kitartson addig, és szerinte az igazán rászorulók hamar rájönnek arra, hogy számukra mindössze havi néhány száz forintos megtakarítást jelent a rezsicsökkentés.
Hangsúlyozta azt is, hogy ők nem támadják az intézkedéseket. „Mindent támogatunk, ami csökkenti azokat a terheket, amelyeket a kormány a tizenegy új adóval vagy az ágazati különadók családokon lecsapódó hatásaival az emberekre rakott. Még azzal is egyetértünk, hogy a rezsicsökkentés mindenkire vonatkozzon, azt viszont szükségesnek tartanánk, hogy a fogyasztás mennyisége és a szociális rászorultság alapján differenciálják annak mértékét, hogy ne az profitáljon belőle a legtöbbet, aki a medencéjét így olcsóbban tudja fűteni” – fogalmazott Lukács Zoltán.
A rezsicsökkentés második üteme kapcsán megjegyezte, hogy a PB-gáz-palack ára csak az elmúlt évben harmincnyolc százalékkal emelkedett, ehhez képest a tízszázalékos csökkentés csepp a tengerben. Ráadásul egyre többen fűtenek fával, szénnel, brikettel, amelyek ára szintén jelentősen emelkedett az elmúlt években, ám a rezsicsökkentésből kimaradtak. „A megélhetés egyéb költségeit is figyelembe kellene venni, hiszen az alapvető élelmiszerek beszerzése tömegeknek legalább akkora kihívást jelent, mint a számlák kifizetése. Ezért javasoljuk, hogy ezeknek a termékeknek az áfáját csökkentsék öt százalékra, ami a kereskedelem kifehérítését is szolgálná, hiszen ma egyes becslések szerint ötven százalékos az áfacsalt élelmiszerek aránya” – fogalmazott a szocialista politikus.
2013. 04. 26. (XVII/17)
