hetilap

Pintér Sándor 2010-ben azt ígérte, hogy két héten belül érezni lehet majd a közbiztonság javulását. Azóta a statisztikák javulást mutatnak ugyan, a biztonságérzetünk mégsem javult. Mi az ellentmondás oka?
– Már Pintér Sándor kijelentésekor is tudható volt, hogy két hét alatt lehetetlen rendet tenni. Legfőképpen azért, mert egyedül a rendőrség nem képes erre, csupán hozzá tud járulni ahhoz, hogy az adott közösségen belül javuljon a közbiztonság. Ennek alakulása ugyanis alapvetően az emberek közötti viszonyoktól függ, amelyek az utóbbi három évben tovább romlottak. A gyilkosságok száma valóban csökkent, ám az erőszak egyéb megnyilvánulásai növekedtek. Nem csupán a bűncselekményekre vagy a különböző félkatonai szervezetek masírozására gondolok, hanem például a verbális erőszakra vagy az olyan kisebb-nagyobb konf­liktusokra, amelyek miatt nem fordul senki a rendőrséghez – ezek jobban átszövik az emberi kapcsolatokat, a mindennapokat, mint korábban. A statisztika nem alkalmas ezek kimutatására, mert áttételesen tükrözi a valóságot.
Ezek szerint magát az alapvetést tartja tévesnek, miszerint a rendteremtés alapja a kemény fellépés. Ugyanakkor a statisztikák szerint egy elkövetőre egyre több bűncselekmény jut, ami igazolni látszik azt a kormányzati érvelést, hogy a kulcs a bűnözők elrettentése lehet.
– Az elrettentés soha nem volt eredményes, ez egy elég régi kriminálpolitikai megközelítésmód. Tudom, hogy az Egyesült Államokban az úgynevezett három csapás megoldásnak tudják be, hogy bizonyos államokban csökkent a bűncselekmények száma. Azt viszont elfelejtik, hogy azokban az államokban is csökkent a bűnözés, ahol nem alkalmaztak ilyen drasztikus módszereket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy New Yorkban a „minden bűncselekményt azonnal és keményen meg kell torolni” elve egy rendőrök által elkövetett brutális gyilkossághoz vezetett.  Negyven golyót eresztettek bele egy Puerto Rico-i fiatalba, aki nem állt meg a rendőri felszólításra – ugyanis nem tudott angolul.
Ami a rendőri erőszakot illeti, 2011-ben nálunk 14 személyt ítéltek el hivatalos eljárásban történt bántalmazás miatt. Ez valóban ritka, vagy csak nem kerülnek nyilvánosságra az ilyen esetek?
– A rendőrök által elkövetett törvénysértések esetében mindig nagy a látencia. A rendőrség meghatározott feltételek esetén alkalmazhat erőszakot, ez helyes és szükséges. A probléma ott kezdődik, amikor ezt tekintik az egyetlen eszköznek, amellyel a társadalmi problémákat kezelni lehet. Az ilyen rendőrség, és az ilyen rendőrök nem csökkenteni fogják a közösségen belüli feszültségeket, hanem növelni. A legújabb európai és amerikai rendészeti koncepciók abból indulnak ki, hogy a biztonságot maga a közösség teremti meg, a rendőrség csak egy szereplő ebben a folyamatban.
Ez szépen hangzik, de ha adott egy kistelepülés egy cigánysorral, és elszaporodnak a lopások, a betörések vagy az erőszakos bűncselekmények, akkor mi lehet a megoldás? A rendőrök erre szokták azt mondani, hogy mivel sem a feletteseik, sem a törvények nem védik meg őket, a leghatékonyabb eszközt alkalmazzák: felvonulnak szirénázó autókkal a cigánysoron, kiosztanak pár pofont és egy-két hónapig újra rend lesz.
– Ez a megközelítés elég gyakori a magyar rendőrök között. Régóta mondják, hogy a jog nem őket, hanem a bűnözőket védi. Ez érdekes felvetés, ami objektíve nem igaz – hiszen a demokrácia alapeleme, hogy a gyanúsított jogait biztosítani kell –, a rendőr mégis joggal érezheti így. Mégpedig azért, mert nincs felkészítve arra, hogy másféle módszereket alkalmazzon. Persze vannak, akik alkalmasak arra, hogy ne csak az öklüket használják, ám ők gyakran beleütköznek a helyi politikusok vagy saját főnökeik, munkatársaik vagy akár a helyi közösség egy részének elvárásaiba.
A tolvajt vagy a betörőt azonban nem elég lecsukni, hanem kezelni kell a háttérben húzódó társadalmi problémákat. Ehhez szükség van az adott közösségre, az önkormányzatra, a civil szervezetekre, az iskolára, az egyházakra – csak együttműködve lehet megtalálni a megoldást. Ahol a nyomorban élők – és itt nem csak cigányokra gondolok – ki vannak rekesztve a társadalomból nemcsak területileg, hanem kulturálisan és gazdaságilag is, ott a nyers erő csak a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot, a frusztrációt és az erőszakot gerjeszti.
Ennek a rétegnek a felzárkóztatása évtizedeket vesz igénybe, ám az embereket addig is meg kell védeni a tyúktolvajoktól vagy az idős embereket kivégző rablógyilkosoktól, a magukat törvény felettinek érző bűnözői csoportokról már nem is beszélve.  
– Természetesen amit elmondtam, az nem azt jelenti, hogy bárkit fel kellene menteni az általa elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos felelőssége alól. Csupán azt mondtam, hogy a rendőrség és az elrettentő büntetések önmagukban nem képesek a bűncselekmények visszaszorítására, ezt nem szabad tőlük elvárni. Ha a közösség nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy a nyomorban élők ne fagyjanak meg, vagy ne haljanak éhen, akkor továbbra is el fogják lopni a tűzifát és a szomszéd utolsó csirkéjét.
A híradások szerint úgy tűnik, hogy az izsáki esetben az intézkedő rendőrök az erő nyelvét beszélték. Mennyire gyakori jelenség ez?
– A hozzám eljutott információk alapján eléggé valószínű, hogy ez a megállapítás igaz. Nem gondolom, hogy meg akarták volna ölni a gyanúsítottat, de a nagy hevületben túlléptek egy határt, mint ahogyan ez a családon belüli erőszak esetében is rendszeresen megtörténik. Ez nem egyedi eset, a vidéki rendőrőrsökön gyakran uralkodik egyfajta csendőrszellem.  
Ez azért is érdekes, mert sokfajta kihallgatási technikára oktatják a rendőröket, de ezek között az erőszak alkalmazása nem szerepel. Mitől válik egy rendőr erőszakossá?
– A rendőrképzés koncepciója egyre inkább „katonás” irányba megy, ami idegen egy modern rendőrségtől. Ez a szemlélet erősíti a testületben évtizedek óta honos kultúrát, amelyben nemcsak elfogadott az erőszak, hanem azzal megbecsülést lehet kiérdemelni. Ebben a paramilitáris, parancsuralmi szervezetben a rendőrök maguk is sokszor átélik a megaláztatást, a pszichikai erőszakot a főnökeik részéről, és amilyen egy rendszer belül, olyan lesz kifelé is.
Mi a megoldás? Az önkormányzati rendőrség?
– Jobb kifejezés a lokális rendőrség. A lényeg, hogy a centralizált irányítást érdemes lenne megszüntetni, és azt is el kellene érni, hogy az önkormányzatok – amelyek előszeretettel kriminalizálják a gazdasági és szociális problémákat – ne a rendőrségre mutogassanak, hanem maguk is vállaljanak felelősséget a helyi közbiztonságért. Ehhez azonban a politikusoknak rá kellene ébredniük arra, hogy mi a rendőrség valódi szerepe egy demokráciában.

Hátrabilincselt kézzel

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek