Több mint száz egykori III/III-as ügynöktől, illetve örökösétől vonja meg a kormány a nyugdíjpótlékát – jelentette be Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. A tárcán belül felállított bizottság körülbelül 1000 olyan embert vizsgált meg, akik még a kommunista rendszerben kaptak állami kitüntetést, és emiatt nyugdíjpótlékra voltak jogosultak. A testület azoktól vonja meg a havi 8 ezertől 16 ezer forintig terjedő juttatást, akik szerepet játszottak az 1945 és 1949 közötti demokratikus államrend leépítésében, az 1956-os forradalom leverésében, az MSZMP-ben és a KISZ-ben, állami vezetők voltak a szocializmus alatt, vagy titkosszolgálati múltjuk van. A szakértői bizottság megállapította, hogy a vizsgált körülbelül ezer ember közül 109-en váltak méltatlanná erre a nyugdíjpótlékra azáltal, hogy titkosszolgálati múltjukra derült fény. A szám nem végleges, a bizottság még vizsgálja a többi érintett nyugdíj-kiegészítését.
Ungváry Krisztián történész a Heteknek kifejtette, hogy nem tartja korrekt eljárásnak és tisztességes politikának, amit a Fidesz folytat az úgynevezett ügynökügyben, mert szelektíven viszonyulnak a múlt feltárásához, valamint elhagyják a társadalmi vitát ebben a morálisan kiemelten fontos ügyben. „Egyik kezükkel ugyanis büntetik az úgynevezett III/III-asokat, mint most a nyugdíjcsökkentéssel, de a másik kezükkel pedig fontos állami posztokra neveznek ki ilyen múlttal rendelkező személyeket, mint például Horváth Józsefet, aki a III/III-4-b. alosztály tisztje volt, és aki most a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettese” – fogalmazott a történész. Szerinte az sem az egyenlő mérce jele, hogy többi csoportfőnökség esetében nem, hanem csak a III/III-as osztály operatív tisztjei esetében alkalmazzák a nyugdíjpótlék megvonásának a „büntetését”.
A Kádár-rendszerben a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnöksége jelentette az állambiztonsági szolgálatokat, melynek egyik csoportfőnöksége volt a III/III, amely az úgynevezett „belső reakció elhárítását” végezte, ami egyebek mellett az ellenzékiek megfigyelését jelentette. A III-as főcsoportfőnökség keretein belül öt csoportfőnökség működött, az I-es volt a hírszerzés, a II-es a kémelhárítás, a III-as a már említett belső reakció elhárítása, a IV-es a katonai elhárítás, míg az V-ös az operatív technikai jellegű részleg. Ungváry szerint azért manipulatív egyet kiemelni ezek közül, mert a kémelhárítók és a hírszerzők is ugyancsak a pártállam fenntartásáért dolgoztak, ők is tevékeny részesei voltak az antidemokratikus rendszer működtetésének, és sokszor ők is részt vettek a „belső reakció” elhárításában.
2013. 05. 24. (XVII/21)
