A lassan hagyományossá váló pedagógusnapi tüntetés kapcsán Mendrey László szervező, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke lapunknak kifejtette: a pedagógus életpályamodellből egyedül a munkaterhelés növekedése lesz biztos szeptembertől, a béremeléssel kapcsolatban viszont három éve csak kormányzati ígérgetés megy. Legutóbb Pokorni Zoltán, a parlament oktatási bizottságának elnöke nyilatkozta azt, hogy az idei pedagógus-béremeléshez szükséges 63 milliárd forint rendelkezésre áll, mivel a tétel visszatartása nem szerepelt az uniós kritériumok között. Hozzátehetjük: azért nem, mert ennek zárolását a kormány maga ajánlotta fel az Európai Bizottságnak. Pokorni szavaira még aznap reagált Varga Mihály NGM miniszter, aki szerint a pedagógus-béremelés összege nem szerepel az idei költségvetésben, és kifizetése a nemzetgazdasági helyzet függvényében alakul majd. Mindebből világos, hogy finanszírozási kérdésekben máig az NGM diktál.
Ami a munkaterheket illeti, most csak a 32 órás iskolai jelenlét bevezetése biztos, de a kötelező 26 óraszám is előrevetíthető. „A heti 40 órás munkaidő 80 százalékával az állam akar gazdálkodni, miközben a pedagógusok munkaterhelése átlag heti 51 órát tett ki a heti 22 kötelező óraszámmal is. A terhelés ilyen mértékű növekedése tízezres nagyságrendben tesz feleslegessé pedagógusállásokat” – állítja a szakszervezeti vezető, hozzátéve: az EMMI megállapodásban tett ígéretet arra, hogy ha a béremelés szeptemberben elmarad, akkor a jelenlegi finanszírozási rend szerint túlóradíjat fizetnek azoknak a pedagógusoknak, akikre többletmunka hárul.
„Sajnos politikai támadásnak veszik a kritikáinkat, pedig a petíciónkban is azt hangsúlyoztuk, hogy az átalakítás folyamatából hiányoznak az ésszerű viták” – mondja Mendrey. A több szervezet által jegyzett petíció egyebek mellett követeli a Pedagógus Kar tervének visszavonását és garanciát a beígért béremelésre. A kormány válasza erre az, hogy jövő héten várhatóan megszavazzák a Pedagógus Kar létrehozását is tartalmazó törvénymódosító csomagot. Ez egy egyértelműen felülről irányított, szakminiszter által felügyelt érdekképviseleti szerv, afféle kamara lesz: az állam felépít egy állami szakszervezetet, amellyel meg fogja vitatni a saját álláspontját. Ezzel Mendrey szerint harminc évet lépünk vissza az időben. A százhúszezer pedagógust automatikusan vagy kötelezően beléptetik – az egyházi és magániskolák oktatói fakultatíve csatlakozhatnak, amire az egyháziak tudomásunk szerint nyitottak is –, holott a parlamenti szakbizottság fideszes tagjaiban is felvetődött az önkéntes tagság elve. „Nem mintha sokan mernének majd nemet mondani a tagságra. Mindezek után majd a szaktárca arra hivatkozhat, hogy ő a legnagyobb létszámú szakmai szervezettel »egyeztet«, amelynek a vezetői posztjára ráadásul a hírek szerint Hoffmann Rózsát szánja a kormányzat” – vonja le a konklúziót az elnök.
Tény, hogy a kritikák kereszttüzében a tárca eddig rendre megkérdőjelezte az érdekképviseletek legitimitását. „A kormány azt állítja: megállapodott a legnagyobb pedagógus szakszervezetekkel, holott a PDSZ a második legnagyobb a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) után: tagsága több, mint azoké a szervezeteké együtt, amelyek a PSZ mellett megegyeztek az EMMI-vel” – jegyzi meg a PDSZ elnöke. A PSZ mindenesetre kiharcolta azt, hogy a törvénymódosításban benne legyen: a Pedagógus Karnak együtt kell működnie – közel száz szakmai szervezet közül – a két „reprezentatívnak” keresztelt szakszervezettel, azaz a PSZ-szel és a Zene- és Táncművészek Szakszervezetével.
A minisztérium eddig is meglehetősen voluntarista módon alkotott törvényeket, így kérdés, hogy minek ehhez egy formális gigaszervezetet is felállítani, hacsak nem a sokat bírált etikai kódex érvényesítése a cél. Ebben többek között benne van az információk kiadásának tilalma, s kikerült belőle a munkáltató bírálatának tilalma – valószínűleg azért, mert ez az elv magától is érvényesül. Mi több, Mendrey úgy tudja, hogy az ellenőrzés akár az oktatók magánéletére is kiterjedhet, például telefonhívásaik lehallgatására vagy egyéb magánéleti adatgyűjtésre is. Panaszbejelentésre ugyanis etikai vizsgálat indulhat, melynek eredményeképp a vádlottat kizárhatják a kamarából, és el is bocsáthatják. „Nem célszerű, és az eddigi ritka pedagógusi túlkapás miatt nem is indokolt ilyen etikai regulákkal megrendszabályozni a tanárok életét. Ez legfeljebb ahhoz vezethet, hogy egyes tanerők – már a csökkenő állásszám miatt is – egymás feljelentésére, megfigyelésére fognak szakosodni” – figyelmeztet a történelemtanár, aki szerint a köznevelés ügye az alattvalóvá nevelés célja miatt élvez kiemelt prioritást, hiszen összes elemében az önállóság visszametszésére irányul. Minden szinten elvárják a maximális lojalitást, kárpótlásul talán emelnek valamit a béreken, ami a nettó végeredményt tekintve nem sokkal haladja meg az eddigi, pótlékokkal differenciált jövedelmeket.
2013. 06. 07. (XVII/23)
