Hónapról hónapra, újra és újra különféle tüntetések (Free Ludwig), flashmobok (a Krétakör akciója Markó Iván előadásánál) és látványosnak szánt tiltakozó akciók tarkítják a kulturális közéletet. Ön szerint ez a kultúrharc része, avagy a „kozmopolita” fővárosi kulturális elit nem képes elfogadni, hogy a Fidesz győzelmével a konzervatív kultúrpolitika ideje jött el?
– Az, hogy valaki látványosan tiltakozik, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jogosan teszi. Attól, hogy valamit hangosan mondunk, még nem biztos, hogy igaz. Ilyen a legutóbbi „betiltott kiállítás” esete is, amiről később, a láthatóan jól szervezett tiltakozás után kiderült, hogy nem is tiltották be.
Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, egykori színházrendező szerint most a nemzeti kultúra ideje jött el, lejárt a balliberális kurzus ideje, sőt, a Nemzeti Színház sem – idézzük – „buzikról” fog immáron szólni. Erről van szó? Tényleg a homoszexualitás megítélése a különbség az Önök és elődjeik, a szocialisták kultúrpolitikája között?
– A homoszexualitás megítélésének kérdése semmilyen formában nem befolyásolja a Fidesz kultúrpolitikáját. Kerényi Imre bármelyik megszólalását a legnagyobb kormánypárt kultúrpolitikai alapvetéseiként beállítani pedig erős csúsztatás. A magam részéről államtitkárként azon dolgoztam, hogy jóval több forrás jusson a kultúrára, mint korábban, és hogy stabil legyen a vidéki kulturális intézményrendszer finanszírozása. Szerintem ez az, ami a fő különbséget jelenti a szocialistákhoz képest, akiknek a kormányzása alatt ezzel ellenkező előjelű folyamatok zajlottak.
A Ludwig Múzeumnál hetekig tartott a vezetőcsere miatti „múzeumfoglalós” demonstráció. Mi a véleménye az ügyről? A távozó vezető több esetben Önre hivatkozott mint viszonyítási pontra. Mi ebben az Ön felelőssége?
– Az, hogy egy intézményvezetőnek lejár a megbízatása, és a fenntartó mást nevez ki helyette, természetes dolog. Ha az ilyen esetekből állandóan botrány kerekedik, az csak politikai szándékok alapján értelmezhető. A Ludwig Múzeum esetében államtitkárként csak annyit vállaltam, hogy amíg nem lesz új vezetője az intézménynek, addig a normális működés érdekében, ideiglenesen meghosszabbítjuk Bencsik Barnabás igazgató mandátumát. Utódom másként gondolta, ami ugyanúgy elfogadható, mint az én álláspontom. Ráadásul viszonylag gyorsan megtalálták a múzeum új vezetőjét.
A kulturális élet egy másik állandó vitatémája a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szerepe. Ön szerint miért éri ennyi kritika a Fekete György elnök vezette intézményt? Száztíz művész kijelentette, hogy nem hajlandó pályázni az „elfogult” MMA-hoz. Helyes, hogy egy ideológiailag elfogult szervezetre bíznak általános kulturális feladatokat? Nem olyan ez, mintha a Fradi B-közép kapná meg az Újpest- és a Honvéd-szurkolók bánatára az MLSZ vezetésének a jogát?
– A focis hasonlat így nem pontos. Továbbra is több csapat játszik a bajnokságban – egy plurális kulturális életben ez természetes –, és ezek közül csupán egyik a Magyar Művészeti Akadémia, bár köztestületként vitathatatlanul fontos szereplő. Hogy ki igazol hozzájuk, vagy ki megy ki a meccseikre, mindenkinek szíve joga eldönteni.
2013. 06. 07. (XVII/23)
