A hazai nappali tagozatos hallgatók politikai és közéleti érdeklődését, gondolkodását 2011 óta másodszor monitorozta az Aktív Fiatalok című felmérés, melyet társadalomtudománnyal foglalkozó oktatók és hallgatók végeztek el. „Az 1300 egyetemista megkérdezésével lefolytatott vizsgálat egyrészt az előző, nagy visszhangot kiváltó kutatási eredmények megerősítését hozta. Másrészt ráment olyan új jelenségekre is, mint a kivándorlási szándék kérdése, amiről kiderült, hogy azt – a jövőképpel, demokráciafelfogással együtt – legegyértelműbben a pártpreferencia és a vallásosság határozza meg. A Fidesz–KDNP szavazóiknak ugyanis több mint a fele pozitív jövőképpel és elhelyezkedési reményekkel bír, és jellemzően itthon képzeli a jövőjét. Ezzel szemben az összes hallgató negyede látja pozitívnak, 40 százaléka viszont negatívnak a perspektíváit, és kétharmaduk tervez külföldi munkavállalást, egyharmaduk pedig külföldi letelepedést. Ezt nemcsak az egzisztenciális bizonytalanság okozza, hanem a hazai légkör is: többnyire feleslegesnek érzik itt magukat. Aki marad, az nemzeti elkötelezettségből marad” – mondta el kérdésünkre Szabó Andrea szociológus, kutatásvezető.
HÖK-listázás ide, hallgatói tüntetések oda, a kutatás második hulláma megerősítette az első vizsgálat legmeglepőbb eredményét: az egyetemisták körében továbbra is vezet a Jobbik. A szélsőjobbos irányultság a fiatalabbaknál (18–23 éveseknél), illetve az első generációs értelmiségiek gyűjtőhelyeinek számító, férfidomináns karokon, így a műszaki, agrár, informatikus hallgatóknál a legjellemzőbb. 2011 végén a pártok hallgatói ranglistáját a Jobbik vezette (19%), második volt az LMP (18%), harmadik a Fidesz–KDNP (15%), negyedik az MSZP (5%). 2013 elején is a Jobbik az első (17%), második helyre került a Fidesz–KDNP (16%), és harmadik lett az Együtt–PM (14%), amely szinte a lekérdezés pillanatában alakult meg, így különösen figyelemre méltó a sikere, míg az LMP a negyedik helyre esett vissza (8%). Az MSZP és a DK a maguk 3 és 1 százalékával alig látszanak. „A korábbi sorrend egyértelműen az LMP szakadása miatt borult fel, s a balközép-liberális orientációjú fiatalok túlnyomó része más baloldaliakkal együtt az Együtt– PM választási szövetség mellé álltak” – magyarázza a kutatásvezető. A Jobbik-dominanciával kapcsolatban úgy látja, hogy míg a szélsőjobbal való szimpatizálás 3-4 éve még a fiatalkori lázadás eszközének számított, ma már ez a mainstream, az igazodási pont. Idézi a mondást, miszerint a fideszes szülők jobbikos gyermekeiből lesznek a Fidesz-szavazók. Miként a Fidesz is idővel kiöregedett a radikalizmusából, és meglehetősen konformizált jelleget öltött, ugyanígy beigazolódott, hogy a jobbikos korszak annak minden szubkulturális kellékével együtt kinőhető, hiszen nem lehet egy életen át Kárpátiát hallgatni és Nagy-Magyarország-térképes pólót meg nemeztarisznyát hordani. Korábbi kutatások is igazolták, hogy később ezek a fiatalok elkezdenek a Fidesz felé fordulni. „A Fidesz ellenben nem kinőhető, hanem tartós képződménye a magyar társadalomnak” – szögezi le a szociológus.
A fideszeseket a jobbikosoktól legmarkánsabban a vallásos világnézetük különbözteti meg: a jobboldali fiatalok vallásos tagjai jellemzően a Fideszt, ateistább részük pedig a Jobbikot választja. Szabó Andrea szerint a Fidesz a fiatalok körében ma egy kereszténydemokrata, katolikus kötődést képvisel. Az egyházi egyetemek továbbra is fideszes bástyáknak tekinthetők – egy politikailag igen aktív, konzervatív beállítottságú, vallásos értékrendjében elkötelezett ifjúsági bázist alkotnak. Ezekben az intézményekben továbbra is első helyen áll a Fidesz–KDNP, és második a Jobbik.
A pártpreferencia rendkívül meghatározza a létező demokráciához való hozzáállást: a Fidesz-szavazók a legelégedettebbek, a jobbikosok viszont radikálisabbak és megosztottabbak. A demokráciaszkepszis összességében változatlan: 40 százalék körüli a demokráciapártiak aránya, 28-29 százaléknak még mindig mindegy, milyen rendszer van, továbbá a diktatúrát bizonyos körülmények között elfogadók 23 százalékos arányát most kiegészíti az azonnali diktatúra bevezetését pártoló 6 százalék. Jelentősen megnőtt viszont azoknak az aránya, akik részt vettek megmozdulásokon, főként a decemberi akciósorozatot említették, ami már-már generációképző élményként kapcsolja össze őket. Ez a szakember szerint amolyan racionális lázadás, azaz a meglévő keretek maximális kihasználása, ugyanakkor többségük számára a HaHa már túl radikális mozgalom. „Továbbra is kifejezetten a demokrácia magyarországi változatával – és nem általában a demokráciával – szembeni ellenérzés az, ami dominálja a fiatalok nézeteit. 70 százalékuk elégedetlen a kormány mostani teljesítményével, de nincs bennük Kádár-nosztalgia: nagyon értékelik az 1989 előtti foglalkoztatottságot, létbiztonságot, ugyanakkor most pozitívumnak tartják, hogy sokkal könnyebb egyetemre járni, vagy több a szórakozási lehetőség. Szívük szerint egyik rendszert sem választanák, de ha nagyon muszáj, akkor inkább a mostanit” – jegyzi meg a szociológus.
2013. 07. 05. (XVII/27)
