Bár márciusban Varga Mihály újdonsült gazdasági miniszterként még arról beszélt, hogy a devizahitelesek megsegítésére elegendőek az eddigi kormányzati eszközök, múlt héten Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter bejelentette: a kormányzat keresi a megoldást arra, hogyan lehet jogszabállyal módosítani a devizahitelesek szerződésein. Amibe az ügyvédek rendre belebuknak a bankok elleni perek során, azt a kormány most egy ősi jogelvre alapozva igyekezne sikerre vinni. Navracsics Tibor ezt úgy írta körül, hogy a szerződésmódosítás akkor fordulhat elő, ha valamilyen, a szerződéskötéskor fennálló körülmény előre nem látható módon alapvetően megváltozik, és ebből adódóan nem róható fel, hogy lehetetlenné válik a teljesítés. Valójában a „clausula rebus sic stantibus” elvéről van szó – erről részletesen lásd keretes írásunkat.
A politikai szándék mögött sajtóhírek szerint Orbán Viktor személyes felháborodása áll, aki a Kúria devizahitelezéssel kapcsolatos közelmúltbeli döntését bankpártiként értelmezte. A tüntetők akkor egészen a házáig elmentek, ahol a miniszterelnök felesége igyekezett nyugtatni őket. A tervek szerint ezen a héten szerdán a kormány már döntött is volna az újabb mentőcsomag részleteiről – ez azonban elmaradt.
A nyilatkozatok és a sajtóértesülések alapján úgy tudni, hogy két verzió „versenyez egymással”. A bankok számára enyhébb megoldás – amin a gazdasági tárca dolgozik – az úgynevezett árfolyamrés problémájára fókuszál (a Kúria elé került devizahiteles ügy éppen arról szólt, hogy a bank a vételi és az eladási devizaárfolyam közötti különbséget az ügyfélre terhelte, ezt azonban elmulasztotta feltüntetni a szerződésben). A radikálisabb megoldás viszont a folyósításkori és a jelenlegi devizaárfolyam közötti különbségre koncentrál: ezt az összeget vagy teljes egészében ráterhelnék a bankokra, vagy megosztanák a pénzintézetek, a hitelesek és az állam között – a hitelt pedig meghatározott árfolyamon átváltanák forint alapúra. Az árfolyamrésbe történő belenyúlás a Portfolio.hu számításai szerint maximum 80 milliárdos terhet róna a bankszektorra – igaz, ez nagy könnyebbséget nem jelentene az adósoknak. Navracsics Tibor nyilatkozata alapján azonban inkább a radikálisabb megoldás tűnhet befutónak – erre vonatkozik ugyanis a megváltozott körülményekre hivatkozó jogi elv. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy mekkora árfolyamveszteséggel számol a kormány, és abból mennyit és kire terhelne. Ha az összes devizahitelest vesszük alapul (560 ezren vannak, és a jelenlegi árfolyamot figyelembe véve mintegy 3500 milliárd forinttal tartoznak), akkor az árfolyamveszteség mintegy 1000 milliárd forint. (Ezen belül a lakáscélú devizahitelek összege 1900 milliárd forint – itt az árfolyam-különbözet körülbelül 500 milliárd forint.) Ha a kormány csak a 90 napon túli tartozással rendelkezőkre koncentrálna (ők 117 ezren vannak és 725 milliárddal tartoznak), akkor ez az összeg „csupán” 230 milliárd forint. (Rajtuk kívül egyébként még vannak 115 ezren, akiknek már nem is érvényes a hitelszerződésük, bármikor megindulhat velük szemben a végrehajtás – ez 21 ezer esetben történt meg eddig.) Egyelőre tehát nem tudni, hogy melyik csoportot mentené a kormány, és erre mennyit áldozna a költségvetésből, illetve mekkora terhet hárítana a bankszektorra.
2013. 07. 26. (XVII/30)
