Izzik a levegő Szalkszentmártonban, hétfő az év idei legmelegebb napja. Dél körül érkezünk a Bács-Kiskun megyei faluba, ahol tavasztól őszig hétezren laknak, mivel üdülőtelepülés.
A nagy szám, amiért eljöttünk, a Fő út 20. alatt áll: egy családi ház, benne közvetlenül egymás mellett két nemzeti dohánybolt. A falu összes trafikja. Merthogy összesen két koncesszióra lehetett pályázni. A nyertesek: Szilágyi József és Szilágyi Józsefné. Férj és feleség. Ezért jöttünk, együtt az ATV stábjával.
A falu epicentrumában, a Dominó presszóban indítunk. Annak is a kerthelyiségében, ahol a kánikulai melegre tekintettel szépen fogy a szódavíz, a kis- és nagyfröccs, továbbá a hosszúlépés és a sör.
Három úriembert szólítunk meg: mi a véleményük a kialakult helyzetről, melyik trafikba járnak vásárolni, és miért éppen abba, amelyikbe. Egyikük sem kíván nyilatkozni, ezért a Kodály- módszerhez folyamodunk: „Do-do-mi-ti-szó?” Dodó egy üveg sört kér – „az csak 160 forint” – majd készséggel nyilatkozni kezd.
Sokak szerint az úgynevezett trafikmutyi a jelenlegi rendszer lényegére világít rá. 2012-ben a kormányzat arra a felismerésre jutott, hogy eljött az ideje visszaszorítani a fiatalok dohányzását. És mi lenne alkalmasabb eszköz ehhez, mint megtiltani a cigaretta- és dohánytermék-árusítást abban a közel 50 ezer üzletben, ahol az évtizedek óta zajlott, és ezzel egyidejűleg pályázatot kiírni 5400 nemzeti dohánybolt üzemeltetési jogára. A törvényjavaslatot egy bizonyos ifjabb Sánta János küldte el a laptopjáról Brüsszelbe véleményeztetni. Sánta úr az egyik dohányforgalmazó cég, a hódmezővásárhelyi bázissal rendelkező Continental vezetője, és nem mellesleg Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár (korábbi Fidesz-frakcióvezető) jó ismerőse.
A terv megvalósult, a pályázatot kiírták, a nyerteseket kihirdették, a többiek beszüntették a cigarettaárusítást.
A vesztesek közül sokan arról számoltak be, hogy indoklás nélkül kapták vissza pályázatukat. A nyertesek között pedig szép számmal vannak tűz közeli pályázók: a Sánta úr cégéhez köthető cégek közel 100 koncessziót nyertek el az 5400-ból, de szépen szerepelt Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és sokan mások is. A nyertesek (akik egy részéről kiderült, hogy erőteljes fideszes kapcsolatokkal rendelkeznek) védett piacot kaptak biztos megélhetéssel. Egy-egy trafik szerény becslések szerint is több
százezer forint hasznot hoz havonta, ráadásul a miniszterelnök azt javasolta, hogy az eddig 3 százalékos hatósági árrést emeljék 10 vagy 12 százalékra.
Szilágyi József és Szilágy Józsefné trafikjaiban udvarias a kiszolgálás – tudtuk meg szalkszentmártoni interjúalanyunktól. Azt viszont nem érti, miért közvetlenül egymás mellett nyitották meg üzleteiket. A két bolt valójában egy – vékony fallal kettéválasztott – térben üzemel – mondta egy másik helybeli. Az embereket leginkább az zavarja, hogy az új törvény miatt sokat kell gyalogolniuk, ha dohányárut akarnak venni. „Eddig mindenhol lehetett kapni, most csak itt” – összegzi a helyzetet Dodó, amikor egy rövidnadrágos, strandpapucsos férfi jelenik meg a kerthelyiség ajtajában. „Na, hát ő a Szilágyi József, övé a trafik” – mutat a férfira interjúalanyunk.
Az ATV riportere odalép Szilágyi úrhoz, és udvariasan megkérdezi:
– Ön a trafik tulajdonosa?
– Nem – válaszolja Szilágyi József.
– De hát az urak szerint ön Szilágyi József.
– Nincs itt semmi hírértékű – feleli Szilágyi József, de végül is elismeri, hogy ő ő.
Nyilatkozni nem akar, mert szerinte az egész szituáció egy félreértésen alapul, a félreértésről viszont azért nem akar beszélni, mert az a magánügye.
A riporter megpróbálja elmagyarázni, miért hírértékű a trafikügy még akkor is, ha Szilágyi úr és felesége valóban valamiféle félreértés folytán került volna az érdeklődés homlokterébe. A kolléga arról beszél, hogy a trafiktörvény azt üzeni: ma az lehet Magyarországon sikeres, az jut biztos megélhetéshez, aki közel áll a kormánypártokhoz. Továbbá azt, hogy lassan a trafikos lesz a legmenőbb szakma, különben miért pályázott és nyert volna megasztáros énekes, műkörömépítő, gyógyszerész, földbirtokos. Valamint azt is üzeni, hogy nem tanulni kell, és nem kreatívnak kell lenni, hanem jó trafikpályázatot kell beadni.
Szilágyi Józsefet nem hatja meg az érvelés: neki ehhez semmi köze, ő csak pályázott és nyert. Még nem tudja, hogy a Fideszre szavaz-e jövőre, mert azt sem tudja, szavaz-e egyáltalán. Az viszont biztos, hogy kifejezetten bizalmatlan. Meggyőződése, hogy rejtett hang- és képfelvételt készítünk, ezért megkéri a kollégát, hogy vigye ki a presszóból a diktafont és a mobiltelefont. Miután ez megtörténik, a riporter széles jegygyűrűjére kezd gyanakodni: „Abban van a rejtett kamera” – mondja teljesen komolyan.
A pult másik oldalán üldögélő pultosnő is bekapcsolódik a beszélgetésbe: Szilágyi úr és a felesége már csak papíron házasok, valójában külön élnek, csak nem akarják elmondani, nehogy a szájára vegye őket a falu – állítja a pultosnő piros fröccsöt kortyolgatva.
A riporter viszont úgy érvel, hogy ha Szilágyi nem tárja fel a fentieket, akkor a közvélemény joggal hiheti, hogy az asszonnyal együtt bulizták ki a két trafikot. Szilágyi Józsefet ez sem győzi meg, így felvétel nélkül távozunk a presszóból. Meglepetésünkre Szilágyi is feláll, és követ az utcára. „Melyik autóval jöttetek”– tegez le váratlanul, majd miután megmutatjuk, hasonlóan váratlanul felírja az öreg Toyota rendszámát.
Ezt viszont vedd fel – szól oda az operatőrnek a szerkesztő, és az operatőr fel is veszi a jegyzetelő trafikost.
Ekkor jön az első filmszakadás: Szilágyi odaugrik az operatőrhöz, kitépi kezéből a kamerát, és átszalad az út túloldalán álló trafikba, majd eltűnik a ház udvarán. A meglepetéstől csak állunk, majd elindulunk a trafikhoz, közben hívjuk a rendőrséget.
Néhány perc múlva Szilágyi visszajön az utcára – a kamera nélkül. Azt mondja, ő is hívta a rendőrséget, és majd a rendőrök jelenlétében adja vissza, ha ellenőrizte, hogy nem készült felvétel.
„Minek kell itt filmezni?” – szól oda a másik trafik ajtaján kilépő nő, mint utóbb kiderül, maga Szilágyi Józsefné, nemzeti dohányboltot üzemeltető vállalkozó.
„Szilágyi úr elvette a kameránkat. Ez lopás, és ennek jogkövetkezményei lesznek” – feleli Szilágyinénak a riporter, mire ismét Szilágyi úr fejébe tolul a vér, megragadja a kolléga gallérját, és ütésre lendíti ökölbe szorított kezét. Közben zaftosan káromkodik. Az utolsó pillanatban végül megszakítja a mozdulatsort, az ütés elmarad.
Trafikügyben több országos botrány is robbant már: egy szekszárdi fideszes képviselő hangfelvételt hozott nyilvánosságra, amin az önkormányzat kormánypárti tagjai és a polgármester teljes nyíltsággal arról értekeznek, ki kaphat, és ki nem kaphat trafikot a városban. Érdekes módon sem a polgármester, sem a képviselők nem buktak bele az ügybe, sőt, a hatóság a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala miatt vizsgálódik. Abból sem lett botrány, hogy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetőjének, Gyulai Zsolt fideszes politikusnak a rokonai és ismerősei is trafiknyertesek lettek, és abból sem, hogy Orbán Viktor kijelentette: ha akarták volna, egyetlen baloldali érzelmű pályázó sem nyert volna.
Éppen arról beszélgetünk a kollégákkal, hogy valószínűleg Szalkszentmártonban sem lett volna botrány az ikertrafikokból, ha Szilágyi urat nem ragadja el a hév, ő pedig nem ragadja el a kamerát – amikor megérkezik a rendőrség. A rendőrök – a Dominó presszó előtti placcon – meghallgatják mindkét felet: nincs ellentmondás, Szilágyi nem tagadja a történteket, hanem a rejtett felvételre hivatkozik. Ami nincs. „Jogkövetkezmények viszont lesznek” – jegyzi meg a tévériporter, mire Szilágyi – fél méterre a rendőrtől – ismét ütésre lendíti ökölbe szorított karját, majd ezúttal is megszakítja a mozdulatot. A rendőr is döbbenten áll, aztán közli, hogy ezt a jelenetet is jegyzőkönyvezteti.
A rendőrök telefonon tartják a kapcsolatot a központtal, ahonnan előbb két nyomozót is kiküldenek, majd a nyomok és a helyszíni jegyzőkönyv rögzítése után utasítás jön: az újságírókat megkérik, hogy a sértetti tanúvallomások megtétele érdekében fáradjanak be a kunszentmiklósi kapitányságra. Szilágyi József trafikost pedig felszólítják, hogy üljön be a rendőrautóba, mert előállítják.
A nyomozók szerint tettleges becsületsértés vagy garázdaság lehet az ügyből, és bár a kamera elvétele valószínűleg nem lopás, biztosan nem erősíti Szilágyi úr pozícióit. Kora este van, mire távozunk. Ha vádemelésig jut az ügy, a rendőrségtől kétteleknyire álló bíróságra kell „visszajárniuk” a kollégáknak. A váratlan utazásoktól már előre fő a fejük – vagy csak a 39 fokos kánikula miatt? Szakmai szempontból mindenesetre hasznosnak minősítik a délelőttöt, azt mondják, ütős anyag készül a híradóba.
Másnapra kiderül: garázdaság miatt indult nyomozás, egyelőre ismeretlen tettes ellen. Szilágyi urat szabadon engedték, a trafik zavartalanul üzemel.
2013. 08. 02. (XVII/31)
