Több mint gyanús az a hallgatás, amely a pápa melegekkel kapcsolatos közelmúltbeli kijelentését övezi. A római egyházfő katekizmusra hivatkozó mondatait sok olyan pap és hívő élte meg arculcsapásként, akik egyelőre nem kívánják feladni a reménytelennek látszó küzdelmet a katolikus egyház megtisztításáért. Reménységüket egyfelől a XVI. Benedek lemondásának egyik okaként megnevezett – és máig is az üresen álló pápai lakosztály széfjében lapuló – 300 oldalas dokumentum nyilvánosságra hozatalának ígérete táplálja, másfelől pedig annak a nyolc bíborosból álló testületnek a felállítása, akik idén októberben látnak majd munkához, hogy a szexuális fertőtől és a pénzügyi visszaélésektől megtisztítsák a hét dombon épült várost.
Magyarországon is csalódottak azok a katolikus hívők, akik, miután a tudomásukra jutott „házon belüli” homoszexuális és pedofil ügyekkel kapcsolatban hasztalan ostromolták a főegyházmegye illetékeseit, kénytelenek voltak Rómához fordulni. A megvádolt püspökök és egyházi méltóságok – mind az őket is tartalmazó honlap, mind a Vatikán állam miniszterelnökének írt levelek miatt –, világi bíróságok előtt kívánták bizonyítani, hogy aljas rágalmak áldozatai, csakhogy az ezzel kapcsolatos perek mindegyikét elvesztették. Így járt Spányi Antal még regnáló székesfehérvári megyéspüspök, Mayer Mihály menesztett pécsi megyéspüspök, Harmai Gábor, az Esztergomi Hittudományi Főiskola korábbi rektorhelyettese, és Beer Miklós váci megyéspüspök, bár utóbbi még időben visszatáncolt a biztosra vehető bukta elől.
És akkor még nem beszéltünk a pécsi egyházmegyei panamáról, ahol az anyagi mellett szexuális jellegű visszaélésekről is szólt az a negyvenvalahány rendbeli feljelentés, amelyet követően az esetek 80 százaléka már kimaradt a bírósági szakaszból.
2013. 08. 16. (XVII/33)
