Szörényi és Bródy zenés játéka része volt a rendszerváltás lélektani előzményeinek. A puha diktatúrában már épphogy megtűrt nemzeti és vallásos érzetek váratlanul nyílt, ráadásul rockzenébe csomagolt vegyülete óriási hatást gyakorolt a „tömegekre”, és a létező kádárizmus határait feszegette annak idején a Királydombon.
Az idei szegedi bemutatóra hetek óta komor, arcunkba néző színészportrék hívták fel plakáton a figyelmünket. Az eseménytől némelyek egy kiadós politikai performance-t vártak, Alföldi odamondogatós hattyúdalát,
a lassan tűnő szólásszabadság vészkiáltását. Bár a színész-rendező főként a jobboldalról nézve a „nemzetrontó liberális métely” kelevényének, tudatos kozmopolita kútmérgezőnek számít, mégis hosszú sorok kígyóztak az utolsó előadásaira szóló jegyekért. A sorállók és a rockoperát most nézők jó része a művészi szabadság gúzsbakötését látta az Alföldit és rendezéseit érő verbális inzultusokban, azért figyeltek nagyon az RTL Klub által élőben közvetített előadásra. Míg a művészt egyebek mellett évekkel ezelőtt a nyílt színi pornográfia határait súroló előadásai miatt támadók most is botrányosan erkölcstelen szimbólumokat és ordenáré jeleneteket borítékoltak jó előre. Tévesen.
2013. 08. 23. (XVII/34)
