A tárgyalásokon részt vevő és a tárgyalások közelében levő politikusok elmondásából úgy tűnik, hogy egy megoldhatatlannak látszó helyzetbe lavírozta magát az MSZP és az Együtt–PM. A lényegesen nagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező (20-25 százalékon álló) MSZP nem engedheti meg azt, hogy ne ők adják a közös miniszterelnök-jelöltet, az Együtt–PM csoportnak (amely 7-10 százalékos táborral rendelkezik) pedig az eddig hangoztatott korszakváltás szükségét szorgalmazó politikájukat kellene sutba dobniuk, ha nem az ő jelöltjük mögé sorakoznának fel az Orbán-ellenes erők. Magyarán, összefogás esetén azt kellene eldönteni, hogy Mesterházy Attilának vagy Bajnai Gordonnak hívják-e Orbán Viktor ellenzéki kihívóját, de igazából önfeladás nélkül egyikük sem engedhet ebből a pozícióból.
A tárgyalásokon (legalábbis legutóbb) az MSZP-t Tóbiás József, Molnár Zsolt és Gúr Nándor, míg az Együtt–PM formációt Szigetvári Viktor, Karácsony Gergely és Juhász Péter képviselte. Az egyébként nem világos, hogy a szereplőknek mire van mandátuma, például dönthetnek-e úgy a szocialista tárgyalók, hogy Bajnai mögé sorakoznak fel, vagy fordítva, az Együtt–PM képviselői az ellenzék királyává „kenhetik-e fel” Mesterházyt.
A patthelyzet feloldási lehetőségeként harmadik személy neve eddig nem került szóba, egy háttérbeszélgetésen az Együtt-mozgalom prominensei arra a felvetésre, hogy például Botka László szegedi polgármester, az MSZP választmányának elnöke lehetne alternatív jelölt, azt válaszolták, hogy Botkának nincsenek kormányzati tapasztalatai, illetve azt se hallani, hogy a polgármester egyáltalán ambicionálna-e egy ilyen felkérést. MSZP-s körökben pedig erre az a válasz, hogy a szegedi politikus semmilyen jelét nem adta, hogy vállalna egy ilyen feladatot, másrészt nehezen magyarázható meg a párton belül, hogy az MSZP legitim, nagyarányú szavazattal megválasztott, és a párton belül nyilvánosan soha senki által nem bírált elnöke helyett miért egy másik szocialista legyen a miniszterelnök-jelölt.
2013. 08. 23. (XVII/34)
