hetilap

Az István a királyban az államalapítót vívódó, már-már tutyimutyi alaknak ábrázolják, aki valójában békét és kiegyezést szeretett volna, de anyja és a keresztény vezetők hatására kényszerűségből uralta le és döntötte szolgasorba a szabadságszerető népét. Valóban ilyen karakternek kell elképzelnünk Istvánt?– István karakterének ez a beállítása meglehetősen valószínűtlen, sem a korabeli leírások, sem István tettei nem támasztják alá. István pontos születési dátuma nem ismert, de a kutatók számításai szerint 18 év körüli fiatalember lehetett apjának, Gézának elhunytakor, amikor a hatalom birtoklásáért meg kellett ütköznie Koppánnyal. A leírások szerint Esztergomban övezték fel karddal, és ő maga is részt vett a döntő ütközetben. Uralkodása kezdetén minden bizonnyal meghatározó szerepet játszott mellette anyja, Sarolt, akit rendkívül erőteljes személyiségként írnak le a korabeli források: „Az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában, és mindazt, ami férjéé volt, maga irányított.” Feltehetően csak Géza hatalmának utolsó éveiben vált ilyen erőssé irányító szerepe, de egy másik forrás is pusztai nomád fejedelemasszonyként jellemzi Saroltot, aki „mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt”. Sarolt azonban egy évtizeddel a Koppány feletti győzelem után meghalt, és éppen ezt követően tudott István hatalma végleg megerősödni a Maros-vidéki Ajtony legyőzése után. Mindez egyértelműen mutatja, hogy István nem Saroltnak vagy valamely erős akaratú katolikus vezetőnek a bábjaként sodortatva cselekedett.Csak erőskezű politikusnak sikerülhetett a társadalom többségének akaratával szemben keresztülvinni az új politikai, vallási, társadalmi és gazdasági rendszer kiépítését.Nagy politikai bravúr volt, ahogy sikerült a régi rendszer kulcsfiguráit, a törzsi-nemzetségi vezetők többségét pozíciók és anyagi hatalom biztosításával a nyugati típusú feudális katolikus rendszer kiépítésében és fenntartásában biztos támaszaivá tennie.Erős egyéniségének egyértelmű bizonyítéka, hogy a vele szembenálló hatalmas ellenérdekeket sikerrel tudta legyőzni és maga alá gyűrni.Azt, hogy mennyire szilárdan tudta a hatalmat a kezében tartani mindvégig négy évtizedes uralkodása folyamán, az is bizonyítja, hogy őalatta semmiféle pogánylázadás nem tudott kibontakozni, míg halálát követően két hatalmas erejű pogánylázadás igyekezett lerázni az István által erőszakosan bevezetett katolikus vallási uralmat.Szintén az István halála utáni időszak trónharcaival összehasonlítva egyértelmű István uralomgyakorlásának szilárdsága, hiszen az uralmát megkérdőjelező személyekkel rendre gyorsan és ellentmondást nem tűrő határozottsággal számolt le. A trón­-utódlás kérdésében pedig kész volt unokatestvérének, Vazulnak megvakítása és forró ólommal történő megsüketítése árán is keresztülvinni akaratát.Mit jelentett Róma ebben az időszakban?– Róma ekkor már több évszázada nem a bibliai kereszténységet képviselte, hanem hitelveiben és hitgyakorlatában számos ponton messze távozott a bibliai alapigazságoktól, és sajátos államvallássá torzult. Elsősorban hatalmi szervezetként működött, amely számára befolyásának kiterjesztése volt az egyik legfőbb cél.Több évszázados rivalizálás zajlott közte és Bizánc között, hogy Európa pogány népeire kinek sikerül kiterjesztenie a fennhatóságát. Ezért is nagy jelentőségű volt Róma számára, hogy a 900-as évek utolsó harmadától három pogány közép-európai ország – Cseh-, Lengyel- és Magyarország – uralkodói római katolikus térítők előtt nyitották meg éppen ekkor szerveződő államukat.Mindhárom ország lakossága hatalmas ellenérzéssel és elutasítással viszonyult a katolicizmushoz, hiszen csak a legbefolyásosabb vezetőket igyekezett Róma meggyőzéssel megnyerni a katolicizmusnak, míg a lakosságot könyörtelen és gyakran brutális erőszakkal kényszerítették bele az új vallásba. A korabeli hazai térítési módszerekről Querfurti Brúnó térítő püspök például följegyezte, hogy „a mieink némelyeket megvakítottak”. István törvényeiből is egy rendkívül erőszakos és általános ellenállásba ütköző térítés képe rajzolódik ki. Mindezek eredményeként az egyházi emberek gyakran nemcsak a katolicizmust, hanem magát a kereszténységet is hiteltelenítették, sőt meggyűlöltették az emberekkel.Mennyire volt egységes a magyarság István trónra lépése előtt?– A magyarság meglehetősen megosztott volt a 10. század második felében, hiszen voltak, akik a régi törzsi-nemzetségi berendezkedéshez, hatalmi és tulajdonviszonyokhoz ragaszkodtak, mások pedig, így Géza és István is, a nyugati típusú államszervezet meghonosítását szorgalmazták. Vallásilag a túlnyomó többség a pogánysághoz ragaszkodott, de több vezető a bizánci rítusú keleti kereszténységet vette fel, mint például Tormás herceg, Bulcsú, Ajtony, az erdélyi Gyula, sőt Géza felesége, Sarolt is. Mások – elsősorban Géza és István – a római katolicizmus államvallássá tétele mellett döntöttek.Milyen szerepe volt Géza fejedelemnek az államalapítás előkészítésében? A darab őt is békeszerető, béketeremtő emberként, „jó szellemként” ábrázolja, ellentétben a kegyetlen Sarolt és Asztrik személyiségével. Ilyen volt Géza?– Feltehetően nem volt ilyen érzékelhető különbség köztük. Korabeli források magát Gézát is kemény, véreskezű uralkodóként jellemzik. Egyértelműen szakított a régi berendezkedéssel, így például az öröklési rendben az elsőszülöttségi öröklés jogát érvényesítette fia javára, szemben a Koppány által képviselt úgynevezett senioratus, azaz az uralkodó dinasztia legtekintélyesebb, legtapasztaltabb tagjának öröklésével szemben. Az államalapítás előkészítéséhez tartozott a nagyfejedelmi hatalom megszilárdítása az ország minden törzse fölött. Ezt főként az ország stratégiai pontjainak fejlett nyugati fegyverzetű fejedelmi csapatokkal történő megszállásával igyekezett előmozdítani. Az új rend bevezetésére veszélyesnek ítélt Koppány szállásterületét pedig erődök építésével igyekezett elszigetelni. Ő indította el a katolikus térítés folyamatát is.Géza tehát kész volt felvállalni a kemény konfliktusokat is.A Szent István-kultuszt kik és miért találták ki? Miért vitatott, vagy miért lehet vitatott ez protestáns szempontokból?– Hivatalos Szent István-kultusz már 1083-tól létezik, hiszen VII. Gergely pápa ekkor avatta szentté I. István királyt. Ez egyrészt a dinasztia érdeke volt, hogy egyenrangúvá tegye magát más európai uralkodóházakkal, amelyek számos férfi és női szenttel dicsekedhettek.A kultusz másik fő szorgalmazója a katolikus egyház volt, amely a sikeres államalapító uralkodót saját egyháza szentjeként igyekezett előtérbe állítani.Az István-kultusz olyan elemekkel telítődött, amelyek bibliai alapon nem elfogadhatók. Ilyen például a Máriának történő országfelajánlás, amivel Istvánt a Regnum Marianum eszme előfutárává kívánták tenni. Hasonlóképpen elfogadhatatlan protestáns szempontból István ereklyéinek kultusza.Ráadásul a Szent Jobb történetileg nem is hiteles ereklye, hiszen nem az államalapító király testi maradványa. Az eredeti jobb kéz ugyanis őrzési helyének, Székesfehérvárnak 1543-as török általi elfoglalásakor nyomtalanul eltűnt és többé nem is került elő. Fél évszázaddal később ragúzai (Dubrovnik) szerzetesek kereskedőktől vásároltak meg egy mumifikált jobb kezet, amelyről azonban hiányzott az eredeti ereklye jellegzetes ismertetőjele, a „míves gyűrű”.Mivel az ökölbe szorított kézen semmiféle sérülés nincs, ami a gyűrű erőszakos eltávolítását mutatná, egyértelmű, hogy soha nem is volt István jobb keze. Egy angol professzor a harmincas években úgy nyilatkozott, hogy a jobb kéz valójában egy egyiptomi múmia ránk maradt darabja.Koppány és a szabadság egy „fogalom”?– Ez minden bizonnyal egy meglehetősen hamis beállítás. Az ország és a nép függetlenségének és szabadságának megőrzéséhez elengedhetetlen volt az ország számára a nyugati típusú államberendezkedés bevezetése, hiszen csak így lehetett az ország stabilitását, erejét, teljesítőképességét növelni. Minden olyan nép, amely ezt a lépést elutasította, vagy eltűnt, vagy szabadságát elvesztve más állam uralma alá került, tehát a Koppány jellegű ragaszkodás a pogánysághoz éppen a rabságot vagy akár a pusztulást eredményezhette.