A párt sajtóosztályán nem tudták megmondani, pontosan mikor és hol rendezi meg a Jobbik azt a „hatalmas erődemonstrációt”, melyet a párt által összehívott Devizaügyi Kerekasztalon jelentettek be szeptemberre. A júliusi ígéret jelentősége nem kicsi, ugyanis az utolsó nagyobb jobbikos tüntetés meglehetősen gyengén sikerült: a májusban rendezett anticionista tömegtüntetésre olyan kevesen – néhány százan – mentek el, hogy Vona Gábor pártelnök a színpadról feddte meg a távol maradókat. Az őszre tervezett tüntetésen – sőt: az ígéret szerint tüntetéseken – tehát megmutatkozhat, hogy sikerült-e fellelkesíteni a szavazóbázist, vagy folytatódik a párt körül érzékelhető apátia – legalábbis ami az utcai politizálás aktív támogatását illeti.
A közvélemény-kutatások szerint nincs „nagy baj”, a párt az összes választókorú körében 7-9 százalékon, a biztos szavazó pártválasztók körében 13-16 százalékon áll, az Európai Parlamentbe pedig 3-4 képviselője jutna be egy „most vasárnapi” választáson. Ugyanakkor a magyar parlamenti helyeik száma a jelenlegi 43-ról – a képviselői helyek megfelezésének és az új választási rendszernek köszönhetően – vélhetően 12-16-ra csökken, ami miatt az újrázásra esélytelen képviselőktől már nem várható túlzott aktivitás, a valamennyire esélyesek között viszont felerősödhet a már eleve zajló pozícióharc.
Bár Vona Gábor a párt parlamentbe jutása óta hangoztatta az egyidejű utcai politizálás és a szakpolitizálás eredményességébe vetett hitét, egy a Heteknek nyilatkozó korábbi vezető pártember szerint „ez egy zéróösszegű játszma”, azaz vagy az egyik erősödik a másik rovására, vagy fordítva, de mindkettő egyszerre nem működik. Szervezetlenségre és az „utcaiak” csalódottságára utal például, hogy a Jobbik táborán belüli legszélsőségesebb véleményformálók megfeddték a pártot, amiért az hivatalosan nem vett részt a nyári budapesti homoszexuális felvonulás elleni demonstráción, miközben tudható, hogy a parlamenti pártok közül egyedül a Jobbik képvisel melegellenes álláspontot.
2013. 09. 13. (XVII/37)
