A 2008–2009 során elkövetett gyilkosságsorozatban a nagycsécsi mészárlás a hetedik támadás volt. A három, idén augusztusban nem jogerősen elítélt tettes, a K. testvérek és P. Zsolt a település melletti szántóföldön át jutottak el a célpontként kiválasztott Dózsa György út 8. szám alatti házhoz 2008. november 3-án éjjel. K. István és P. Zsolt a hátsó kerthez ment, miközben K. Árpád hátramaradt távcsöves puskájával. P. Zsolt előbb Molotov-koktélt dobott erre, illetve a 7-es szám alatti házra, majd tűz alá vették az égő épületekből menekülő embereket. Az aljas támadás során halálos sebet ejtettek Nagy Tibornén és Nagy Józsefen, Nagy Tibort pedig súlyosan megsebesítették. A sorozatgyilkosságban ennél a támadásnál volt a legtöbb áldozat.
A család túlélő tagjai ma is a cigánytelepen laknak. Mivel a meggyilkolt Nagy Tiborné Éva férje, Nagy Tibor maga is megsérült és munkaképtelenné vált, ráadásul egyedül neveli gyermeküket, Nagy Tiborné 2013 szeptemberéig egy sírkő nélküli, egyszerű fakereszttel jelölt hant alatt feküdt.
Keno Verseck a negyvenes éveinek közepén járó német újságíró. Az NDK-ban nőtt fel, és mivel onnan 1989-ig nem nagyon lehetett Nyugatra utazni, sok más keletnémethez hasonlóan ő is rendszeresen jött Magyarországra, hogy itt találkozzon nyugatnémet barátaival. Időközben megtanult magyarul, megismerkedett az itteni demokratikus ellenzékkel, 1989-ben még a Bős-Nagymarosnál épülő vízerőmű elleni tüntetésen is részt vett. A rendszerváltás után tíz évig élt Magyarországon.
A cigányok sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságról közel 20 cikket, illetve rádióriportot készített, többek között a Deutsche Wellének és a Spiegelnek. A német olvasók élénk érdeklődést mutattak a magyarországi gyilkosságok iránt: több hasonlóság is felmerült egy németországi sorozatgyilkossággal, ahol – végül – szintén kiderült, hogy az elkövetők a szélsőjobbhoz tartoznak. Ráadásul – mesélte Keno Verseck a Heteknek – akárcsak a magyar, a német gyilkosságoknál is felmerült a titkosszolgálatok érintettsége: itt az egyik elkövetőről derült ki, hogy a katonai elhárítás ügynöke volt, Németországban pedig majdnem azonosították a titkosszolgálatok a tettest, aztán egy időre ott is kicsúszott a kezük közül.
Az augusztusi magyar ítélethirdetés kapcsán az újságíró újabb cikkeket közölt német lapokban. Jól értesült volt, mivel a gyilkosságok utáni években szinte minden helyszínre elment. „Összességében azt láttam, hogy állami szinten 2009 óta nem történt szinte semmi: sem hivatalos bocsánatkérés, sem kárpótlás nem volt, pedig a magyar állam már 2009-ben felismerte, hogy saját magát is terheli felelősség” – mondta az újságíró. Tapasztalatait beleírta az elsőfokú ítélethirdetésről szóló cikkébe, amit a Spiegel Online közölt idén augusztusban. Megírta többek között azt is, milyen körülmények között él a nagycsécsi Nagy
Tibor és félárván maradt siketnéma lánya. A férfi, akinek a támadás során egy golyó keresztülment az oldalán, egy másikat pedig ki kellett operálni a testéből, ma már a kertet is nehezen képes lekaszálni. Maga főz, sokszor esznek nokedlit vagy tésztát, és gyakran visznek virágot felesége síremlék nélküli hantjára. Bár kárpótlásra vonatkozó kormányzati ígéretet kaptak ők is és a többi támadás túlélői is, a gyakorlatban mindeddig nem történt szinte semmi.
Két héttel a cikk megjelenése után Keno Verseck levelet kapott egy olvasójától. A rövid e-mail üzenetben annyi állt: „Tisztelt Szerkesztő úr, kifizetem a síremlék árát.” Az események innentől kezdve felgyorsultak. Az újságíró értesítette a családot, az egyik hozzátartozó megállapodott a helyi kőfaragómesterrel. A kialkudott összeg megérkezett, a síremlék elkészült. Most szombaton avatják fel. Az adományozó nem akarta felfedni kilétét – annyit tudunk róla, hogy Dél-Németországban élő hívő keresztény –, viszont kilátásba helyezte, hogy néhány német barátjával összefogva folyamatos támogatást nyújtana a cigánygyilkosságok valamelyik életben maradt gyermekáldozatának.
Állami ígéret
2013. 09. 20. (XVII/38)
