Az MSZP és az Együtt 2014-PM stratégáinak egyaránt rém-álma az a helyzet, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) jelölteket indít azokban a – főként pesti és nagyvárosi – körzetekben, ahol amúgy a baloldalnak esélye lenne a győzelemre. A gondot az jelenti, hogy a jelenleg országosan 5 százalék körül mért DK azokban a választókörzetekben erős, ahol a többi demokratikus ellenzéki párt is, ezért éles választási helyzetben 5-10 százalékig biztos kapna szavazatokat. Tehát indulásuk éppen a Fidesznek kedvezne, hisz a baloldali szavazatokat osztanák meg. Egyes vélemények szerint – erről lapunknak egy DK-s politikus beszélt – ebben a helyzetben a baloldal alig nyerne egyéniben, azaz szinte biztos, hogy a Fidesz újra kétharmados többségbe kerülne a parlamentben. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen jobboldali győzelem elképesztő társadalmi felhatalmazásnak tűnhetne, ami igazolásul szolgálna minden 2010 és 2014 között meghozott, ma még vitatott kormányzati intézkedésre is. Nem mellékesen különleges felhatalmazást jelentene az új kormányzati ciklusra.
Az MSZP-ben kétféle állásponttal találkoztunk. Az egyik szerint valamilyen megoldást kell találni a problémára, egyebek mellett, hogy közös listát lenne érdemes létrehozni a baloldali pártok között, közös miniszterelnök-jelölttel. Ennek a megoldásnak egyik változata, hogy nem hoznának létre közös összellenzéki listát, de az MSZP listáján biztosítanának helyet DK-s politikusoknak, és több nyerhetőnek számító körzetben a közös ellenzéki jelölt DK-s politikus lehetne. Az „üzletben” a DK-nak az lenne az előnye, hogy a parlamenti frakcióalapításhoz szükséges képviselő bejuthatna a T. Házba, ami egyben a párt túlélését jelentené. Az MSZP és az Együtt 2014 pedig megúszná, hogy a Fidesz-ellenes szavazatok szétforgácsolódjanak.
A másik szocialista álláspont sarkosabb: nem szabad engedni a DK „zsarolásának”, mert éles helyzetben a Fidesz-ellenes szavazók, felismerve a szituáció csapdahelyzetét, nem a DK-ra, hanem az MSZP-re adnák a voksaikat. Ez esetben Gyurcsány Ferenc nem kerülne be az új parlamentbe, és a baloldal – szól e vélekedés – megszabadulna a volt miniszterelnök okozta tehertételtől. Több szocialista vezető politikus, egyebek közt Szanyi Tibor nyilatkozataiból ugyanis kitűnik, hogy ők Gyurcsány Ferenc személyét és politikáját tartják a baloldal mélyrepülése fő okának.
Az előbb vázolt álláspont egyik puhább változata az, hogy a DK-val való együttműködést elképzelhetőnek tartják, de Gyurcsány Ferencet viszont visszavonulásra kérnék fel. Úgy tűnik, hogy az MSZP vezetése is inkább ezt a forgatókönyvet tartja elképzelhetőnek. A pártvezetéshez közelálló, több szocialista forrásunk is azt állította, hogy korábban nekik erre a verzióra személyesen Gyurcsány Ferenctől volt ígéretük, de a volt miniszterelnök – miután az MSZP és az Együtt 2014-PM megállapodott – visszatáncolt ebből. Korábbi lapszámunkban írtunk arról, hogy egy volt szocialista politikus, Oláh Lajos lakásán találkozott Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc. A találkozó tartalmára azóta mindenki másként emlékszik. (Testvérháború – Mélyülő árkok az ellenzéki pártok között. Hetek 2013. október 31.)
A Hetek értesülése szerint az MSZP hétvégi választmányi ülésén voltak, akik felvetették, hogy találjanak módot az MSZP és az Együtt 2014-PM megállapodás kiszélesítéséhez, de végül nem került napirendre a kérdés. Forrásaink a jelenlegi helyzetet egy amerikai párbajhoz hasonlították, miszerint Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc hajt egymás felé autójával, és mindkettő azt várja, hogy a másik elrántja a kormányt. Ha az MSZP pártelnöke tesz így, az azt jelenti, hogy elfogadja Gyurcsány bevonását az együttműködésbe, ha a DK elnöke „rántja el a kormányt”, az azt jelenti, hogy személye nélkül alakulhat meg egy DK-frakció az új parlamentben. Ha pedig egyikük sem lép a fékre, az nagy valószínűséggel Orbán Viktor újabb kétharmados győzelmét jelentené.
Úgy értesültünk, hogy a DK-ban kommunikációs szempontból igyekeznek alacsonyabb szinten tartani az ügyet, ezért kerülik az éles nyilatkozatokat, míg az MSZP-ben többen januárra igyekeznek a színfalak mögött elsimítani a konfliktusokat és egy reális forgatókönyvet „legyártani” a helyzet megoldására.
2013. 11. 29. (XVII/48)
