Odaadják az összes támogatást
Minimum négy ajánlás kell a tagsághoz
A kormány törvényjavaslatot fogadott el, amelynek eredményeként a Magyar Művészeti Akadémia koordinálásával 2014. január 1-jétől létrejöhet a Nemzet Művésze Díj. A kormány azt is nyilvánvalóvá tette, hogy azt szeretnék: a Magyar Művészeti Akadémia szervezeti felépítésében a Magyar Tudományos Akadémiához legyen hasonló.
Az indoklás szerint a Nemzet Művésze Díj azzal a céllal jön létre, hogy a legkiemelkedőbb művészek számára méltó életkörülményeket biztosítson életjáradék formájában. Egyidejűleg legfeljebb 70, a színházművészet, az irodalom, a zeneművészet, a képzőművészet, a filmművészet, az építőművészet, a táncművészet, az iparművészet, a fotóművészet vagy a népművészet területén jelentős értéket létrehozó alkotó számára adományozható. A díjazott élete végéig járadékban részesül, amelynek mértéke a mindenkori minimális nyugdíj huszonháromszorosa, mivel ez jelenleg 28 500 forint, így a járadék 655 500 forint lenne. (Ha havonta 70 embernek fizet az állam ennyit, az havonta 46 millió forintot, azaz egy évben 550 millió forint kiadást jelentene az államnak.)
Az elismerés odaítéléséről tizenegy Kossuth-díjas művészből álló Nemzet Művésze Díj Bizottság dönt. A bizottság tagjait az MMA elnöke és a kultúráért felelős miniszter kéri fel legfeljebb három évre. A bizottság elnöke az MMA mindenkori elnöke, amennyiben Kossuth-díjjal kitüntetett személy. A jelenlegi elnököt, Fekete Györgyöt a közelmúltban tüntette ki ezzel a címmel az Orbán-kormány. Az MMA Fekete György személye miatt került leginkább a nyilvánosság középpontjába, pedig nemcsak az ő személye érdekes az ügyben, hanem az MMA kormány által kialakított és alaptörvénybe emelt státusza és pozíciója. Az MMA tagjai esztétikailag ugyan többféle irányzatot képviselnek, ám a kritikusai szerint deklaráltan a népi-nemzeti jobboldali ideológia mentén szerveződtek. A Makovecz Imre-féle egykori magántársaság kiemelt szerepét Orbán Viktor íratta be az alaptörvénybe.
Az ellentmondást Fekete György személye is megtestesíti, mert az egykor KDNP-s politikus nyilatkozatai arra utalnak, hogy nem pártsemleges módon gondolkodik a művészetről. Tavaly a Demokrata című hetilapnak arról értekezett, hogy „Illyés Gyula mondta egyszer, hogy a franciáknak nincs szükségük nacionalizmusra, mert a vérükben van. Nálunk sokakból hiányzik ez a genetikus érzés. A Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból azonban nem hiányozhat”. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet azokkal, akik úgymond nem nemzetiek, munkásságukkal bizonyos szempontból mégis öregbítik a magyar kultúra hírnevét, Fekete azt válaszolta, azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk. Fekete bírálói szerint egy köztestület elnöke nem vonhatja kétségbe senkinek sem a magyarságát, sem a nemzeti érzést nem hozhatja egy nevezőre genetikai dimenziókkal abban a kérdésben, hogy melyik művész tekinthető elkötelezett magyarnak. (Konrád György hat évig vezette a Berlini Művészeti Akadémiát, de a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának is alapító tagja. Elvi okokból egyik akadémia tagjai sem kaptak pénzt soha.)
Az Indexnek pedig azt mondta Fekete: „Erre a modern demokráciára én fütyülök, mert ez nem modern, és nem demokrácia. Nem demokrácia, mert kisebbségi uralmat akar a többségi uralom fölé helyezni. Ez nem demokrácia, ez antidemokrácia. És ebben a fasizmus, a kommunizmus és ez a fajta liberalizmus, amit én úgy hívok, hogy liberálizmus, ezt nem tudom figyelembe venni.”
Hiller István volt kulturális miniszter, szocialista politikus a Heteknek elmondta, hogy számára az úri magyar feudalizmus újjáéledését jelenti a Nemzet Művésze Díj, mert egy tudvalevőleg pártos, mélymagyar jobboldali társaság kezébe adja a bőkezű pénzosztást. A díj odaítélésének szempontja egyértelműen kegyosztás jellegűnek tűnik. Hiller szerint ugyanis az MMA politikai alapon szerveződő művészeti társaság, amelyet a kormány nagyvonalúan elhalmozott javakkal, például kiváló ingatlanokkal a Vigadótól és a Műcsarnoktól kezdve a Hild-villáig, illetve költségvetési forrásokkal.
Pálffy István, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának kereszténydemokrata alelnöke lapunknak butaságnak minősítette Hiller István feudalizmust emlegető szavait. Mint fogalmazott, az MMA köztestület, amely demokratikus játékszabályok alapján működik. Szerinte a magukat liberális értékrendűnek valló művészeknek be kellene lépniük az MMA-ba, és a belső demokratikus véleményalkotás szabályai szerint megmérettetniük a véleményüket. Pálffy egyébként azt feltételezi, hogy vannak, akik azért nem lépnek be az MMA-ba, mert így kívülállóként könnyebb számukra negatív hangulatot kelteni az intézmény ellen. „Szó sincs feudalizmusról, a díjjal kapcsolatos jogokat pedig a mindenkori MMA-elnök kapta, nem Fekete György” – fogalmazott a politikus.
„Levágták a fejüket, kibelezték őket, majd ezt követően kedélyesen azt ajánlják nekik, hogy nyugodtan lehet társulni hozzánk” – replikázott Hiller, aki szerint a történések menetrendjét érdemes figyelembe venni. Kosáry Domokos akadémikus hívta életre az MTA keretein belül a pártsemleges alapon működő Széchenyi István Művészeti Akadémiát (SZIMA), amely a művészek érdekeit szolgálta. A néhai Makovecz Imre politikai alapon szervezte meg 1992-ben az MMA-t, majd Orbán Viktorral megvalósíttatta az elképzeléseit. A SZIMA súlyát a kormány lecsökkentette azzal, hogy a pártos alapon szerveződő MMA-t kistafírozta, és felemelte az MTA-val egy szintre. „Inkorrekt ebben a helyzetben azt mondani, hogy gyertek hozzánk” – tette hozzá az egykori kulturális miniszter.
Pálffy szerint „Imre bácsi”, azaz Makovecz Imre, aki őt tanította az egyetemen, egyáltalán nem nevezhető pártos személynek, hanem egy nemzeti értékrend megvalósítójának. Szerinte éppen ezért az MMA sem tekinthető pártos intézménynek. A KDNP-s politikus szerint az igaz, hogy az MMA a Makovecz örökségnek megfelelően nemzeti értékrend alapján szerveződik, de abba minden művész beleférne, ezért továbbra is azt tudja javasolni, hogy politikai hovatartozástól függetlenül minden jelentős magyar művészember lépjen be a köztestületbe.
2013. 11. 22. (XVII/47)
