Az előző kormányoktól megörökölt devizahiteles-problémát kormánypárti forrásunk három részre osztotta: politikaira, közgazdaságira és jogira. A politikai vetület arról szól, hogy a Fidesznek olyan politikát kell folytatni, hogy ne haragítsa magára a félmillió devizahiteles családot, és ne adjon teret az ellenzéknek, hogy ezen a területen támogatók tömegeit szerezze meg. A közgazdasági szempont a magyar bankrendszer stabilitása, hiszen politikai oldalról egy csapásra megoldható lenne a kérdés, ha kedvező árfolyamon azonnal forintosítanánk a svájci frank és euró alapú szerződéseket, de ezzel közvetlen 1000 milliárdos árfolyamveszteséget okoznának a bankoknak. Egy ilyen helyzet viszont a pénzügyi rendszer stabilitását ingathatná meg, hisz bankok mennének tönkre, ami egyértelműen a forint drámai gyengüléséhez vezetne. Mivel a magyar állam is részben devizában adósodott el, éppen a közelmúltban jelentettek be dollárkötvény-kibocsátási terveket, ezért a gyenge forint az ország hitelezési képességét ingathatná meg.
A kormány ezért eddig olyan gazdasági megoldásokat – például a végtörlesztés és az árfolyamgát – vezetett be, amelyek a bankok veszteségeit időben széthúzták és megosztották, hisz az állam is – kisebb részben – vállalt át terheket. A közgazdasági jellegű viták a devizahiteles kérdés politikai vetületének „rendezésében” is segítségére vannak a Fidesznek. Nyár elején egy, a devizahiteleseknek kedvezőtlen bírói döntést követően tüntetők Orbán Viktor házához vonultak. Bankárkörökben úgy tudják, hogy a Fidesz vezetői ekkor egy éjszaka alatt találták ki azt a kommunikációs tervet, hogy a lakosság bankellenes érzelmeire is építenek. Nyáron többször felszólították a bankokat, hogy dolgozzanak ki tervet a devizaadósok helyzetének rendezésére. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter pedig egy tévéinterjúban elejtette, hogy a kormányzat keresi a megoldást arra, hogy a szerződéskötéskori körülmények alapvető megváltozására hivatkozva hogyan lehet jogszabállyal módosítani a devizahitelesek szerződésein. (A „clausula rebus sic stantibus” – „a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék” – jogelv alapján elméletileg a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan változás állt be, amely valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, ezért önhibáján kívül nem tudja teljesíteni a feltételt.)
A Bankszövetség augusztusra elkészült egy koncepcióval, de azt a Fidesz nem fogadta el. Rogán Antal frakcióvezető a szeptemberi rendkívüli frakcióülés szünetében jelentette be, hogy november 1-jéig adnak határidőt a bankoknak egy újabb koncepció kidolgozására. Később ezt sem fogadták el, de mivel nem hozta senki nyilvánosságra a tervezetet, ezért nem lehet hivatalosan tudni, hogy mi volt az elutasítás indoka. Egy vezető fideszes politikustól úgy tudjuk, hogy egyebek mellett kifogásolták azt, hogy a Bankszövetség a megállapodás feltételéül szabta volna, hogy az adósok elvesztik a bírósághoz való fordulás jogát, azaz az ügy jogi rendezéséről lemondanak. A nemzetközi gyakorlatban, Törökországban és Horvátországban – állította legalábbis forrásunk – előfordult, hogy az adósok a bankokkal szemben pereket nyertek, ezért erről a lehetőségről nem mondtak le.
2013. 12. 20. (XVII/51)
