Szigetszentmiklóson egy házaspár éveken keresztül rendszeresen félholtra verte, szexuálisan bántalmazta és rabszolgaként kezelte három, jelenleg nyolc-, kilenc és tízéves gyermekét. A kicsiket – két fiúról és egy lányról van szó – soha nem fürdették, arra tanították őket, hogy csótányokat és más bogarakat egyenek, sőt patkányokat is etettek velük. A férfi esténként leült a tévé elé, és mikor kellően lerészegedett, parancsokat osztogatott: a gyerekeknek hol fel kellett mosniuk, hol tűzifát kellett hordaniuk, vagy egymással kellett szexuális „játékokat” játszaniuk. Egy alkalommal a fiúk megszöktek, és amikor a szülők rájuk találtak, a perverz apa brutálisan elbánt velük. A szülőket egy éve fogták el: a szörnyűségekre úgy derült fény, hogy miután a gyerekek nem jártak iskolába, nevelőszülőkhöz kerültek, akik szembesültek azzal, hogy a kicsik miken mentek keresztül. Iskolájuk igazgatónője az eset kapcsán elmondta: a gyerekek már korábban is beszéltek tanáraiknak az otthoni erőszakról, ám négy éven keresztül hiába küzdöttek a gyermekvédelmi szolgálatnál, semmi sem történt.
Kaposváron annak gyanújával helyeztek előzetes letartóztatásba egy férfit, hogy olyan súlyosan bántalmazta öt hónapos csecsemőjüket, aminek következtében a kicsi meghalt. A huszonkét éves apától és tizenhét éves anyától egy ízben már gondozásba vették a gyermeket, ám a közelmúltban visszaadták nekik. A Somogy TV által készített riportban a környéken lakók arról nyilatkoztak, hogy a gyilkosság helyszínén több gyermek is él, a házban embertelen körülmények uralkodnak, sok a csótány és a macska.
A két megdöbbentő eset nem egyedi.
A hazai gyermekvédelmi jelzőrendszer 2011-ben 7300 gyermek családon belüli bántalmazásáról szerzett tudomást, s évente 30 gyermek hal meg súlyos bántalmazás következtében. Szakértők szerint ráadásul Magyarországon minden feltárt bántalmazási esetre 25 másik jut, amelyre soha nem derül fény.
Az esetek egyik gyakori közös jellemzője, hogy a család mélyszegénységben él. Szilágyi Sándor, a Miskolci Gyermekvédelmi Központ Nevelőszülői Hálózatának munkatársa nem reprezentatív felmérést végzett a hozzájuk utalt, 44 családból kiemelt, csaknem 100 gyermek előtörténetét illetően. Eszerint az érintett gyerekek szüleinek 68 százaléka tekinthető iskolázatlannak (be nem fejezett 8 osztály, általában 4-5 elemi). Negyedüknél nem állt rendelkezésre adat erről, így csak a maradék 7 százaléknak van bizonyosan valamilyen iskolai végzettsége.
A vizsgált 44 család 52 százalékában mindkét szülő – illetve a gyerekeket egyedül nevelő anya – munkanélküli. 15 százalékuknál valamelyik vagy mindkét szülő börtönviselt, és csaknem minden ötödik esetben van információ arról, hogy az anya prostituált (van aki önként, és van akit kényszerítenek). Lakáskörülményeiket tekintve a családok 50 százaléka lakik komfort nélküli, vagy nagyon alacsony komfort fokozatú, sok esetben rendkívül elhanyagolt épületben vagy lakásban. Mindössze 18 százalékukról mondható el biztosan, hogy társadalmi mércével mérve is elfogadható otthonnal rendelkeznek (csaknem egyharmadukról nincs adat).
A vizsgált mintegy 100 gyermek 31 százalékánál merült fel súlyos – fizikai-szexuális, esetleg mindkettő – bántalmazás gyanúja, melyeknél eddig szinte minden esetben megtörtént a szülők feljelentése. Arra a 13 családra fókuszálva, ahol a legbrutálisabb bántalmazások történtek, kiderült: a szülők 80 százaléka iskolázatlan és munkanélküli, lakás- és életkörülményeikre pedig a borzasztó jelző illik. Az összes börtönviselt szülő, míg a prostituáltként tevékenykedő anyák zöme is itt bukkan fel.
„Az ilyesfajta devianciák alapvetően társadalmunk mélyszegény rétegében jelennek meg, Borsodban legalábbis mindenképpen. Mivel a vérszerinti szülők életét is nyomon követjük, az is megállapítható, hogy ezeknek az embereknek döntő többsége a gyakorlatban szinte semmit sem hajlandó megtenni annak érdekében, hogy nyomorult helyzetük megváltozzon” – mondta összegzésképpen Szilágyi Sándor. Hogy a gyermekbántalmazás miért felülreprezentált a mélyszegény családok körében, arra azt válaszolta, tapasztalatai szerint ez a fajta életmód annyira leépíti a szülők személyiségét, hogy sokuknál megszűnnek az erkölcsi és morális gátak.
Azzal kapcsolatban, hogy miért nehéz a gyermekbántalmazásokat felderíteni, azt mondta, a súlyosan legfőképp szexuálisan bántalmazott gyerekek nagyon sokáig magukban tartják a megrázó élményeiket. Amikor bekerülnek egy olyan közegbe (nevelőszülők, gyermekotthon), ahol érzik, hogy szeretik, elfogadják őket, hónapok, évek telnek el, mire elmondják, miken mentek keresztül. S minél később derül ki valami, annál nehezebb a számonkérés, legfőképp a bizonyítás, hiszen az erőszakos cselekmény és a bírósági tárgyalás között évek telnek el. „Van olyan kislányunk, aki szó szerint beleőrült abba, hogy az apja mit tett vele tízéves korában. Mégsem tudták elítélni az apát, mert három év telt el, mire megtörtént az igazságügyi orvos szakértői vizsgálat – eredménytelenül. A lány ma pszichiátriai kezelt, az apa pedig vígan éli világát” – említette Szilágyi Sándor.
2013. 12. 06. (XVII/49)
