Jogtechnikázás. A Fidesz kormányzásának egyik kulcsszava, ami azt takarja, hogy a többnyire jogász végzettségű pártvezetők a jogszabályokban található kiskapukat kihasználva erőltetik át az akaratukat a törvényhozási rendszeren. Egyebek mellett egyéni képviselői indítványként nyújtottak be fajsúlyos törvényjavaslatokat, amely gyakorlatot a törvény ugyan nem tilt, de korábban az volt a szokás, hogy az illetékes miniszter tiszte ez. Ily módon egy törvényjavaslat mögött (elviekben) egy egész minisztériumi apparátus szaktudása állt fedezetként. Azonban az egyéni képviselői indítvánnyal benyújtott törvénymódosítással megspórolható a társadalmi vita és egy sor időt húzó procedúra. A jogtechnikázás „tökélye” volt, amikor péntek este benyújtottak valamilyen törvényjavaslatot a T. Ház elé, hétfőn este pedig már el is fogadták azt. Egyebek mellett az egyházügyi törvény elfogadásának kaotikus kivitelezése sem a nyugodt, kiszámítható, az érintettekkel történő társadalmi egyeztetésre épülő törvényhozás iskolapéldája volt, hiszen pár óra alatt alapjaiban változott meg a tervezet.
Ha igazak a kiszivárogtatások, akkor Kövér László házelnököt zavarta, hogy a parlament szerepe ennyire formálissá züllött, miként egyfajta belső ellenzékként állítólag ő emelte fel a szavát az ellen, hogy Schmitt Pált jelölje a Fidesz államfőnek. Kövér László azonban kollektív érdekből nyíltan soha nem támadta a Fidesz törvényhozási gyakorlatát, ezért (ha jól értjük) inkább megrendelt egy új házszabályt. A szabálytervezet bemutatóján Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, a frakció jogi mindenese azt mondta, hogy Kövér László egy-másfél éve kért fel egy szakértői teamet, hogy hozzanak létre új jogszabályt, ami szigorítja a T. Ház működési rendjét.
Bizottságokba száműzve
Gulyás annyit mondott még, hogy bizonyos értelemben kritikának is tekinthető az új házszabály, de nemcsak a mostani, hanem a mindenkori többség és a parlament elmúlt húszévi működése kritikájának. Szóval nemcsak ők, hanem az elődjeik is trükköztek. Gulyás szavaival ellentétben nagyon éles kritikát nem olvastunk ki a tervezetből a jelenlegi kormánypárt által űzött gyakorlattal szemben, de valóban szolid bírálatként fogható fel az az újítás, hogy a törvényjavaslat benyújtása és az általános vita megkezdése között legalább hat napnak kell eltelnie. Ennek alapján a péntekről következő hétfőre meghozott „statáriális” jellegű törvényhozás megszűnhet. Emellett a módosító javaslatok benyújtásának szabályai is szigorodnak, hiszen a módosító javaslat nem terjedhet ki a törvény más részére, vagy más törvényre. (Előfordult, hogy egy tervezethez benyújtott módosítással egy másik, korábban elfogadott törvényt lényegében változtattak meg. A képviselők hajmeresztő példákat tudnak arra mondani, hogy nem egy témához tartozó kérdésben egy módosítóval milyen kardinális szabályokat változtattak meg egy másik jogszabályban.)
Az előbbieken túl azonban szűkül a parlamenti vita szerepe, mert az úgynevezett részletes vitát a bizottságokba terelné az új tervezet. Emlékezetes, hogy korábban Kövér maga panaszkodott arra, hogy a részletes vita sekélyessé vált. Gulyás Gergely azzal indokolta a változtatás filozófiáját, hogy mára a részletes vita elvesztette azt a szerepét, ami talán az első ciklusban valósult csak meg, jelesül a másik politikai oldal meggyőzésének a kísérletét. A Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint a kezdeti ethoszból talán még valami a bizottságokban megmaradt, ezért került e grémiumok elé a részletes vita, illetve ötletként felmerült, hogy a bizottsági ülések közvetítése is megteremthető legyen.
Mindenesetre a részletes viták most kétszakaszossá válnak: a házelnök által kijelölt bizottság (és esetleg más érintett bizottságok) nyújtanak be részletes vitát lezáró módosító javaslatot a házelnöknek. A második szakaszban az úgynevezett „törvényalkotási bizottság” összegző módosító javaslatot fogalmaz meg. Az Országgyűlés ezekről folytat vitát a mai záróvitához hasonló szabályok szerint.
Zárószavazás előtti módosító javaslatot csak akkor lehet benyújtani, ha a törvényjavaslat sarkalatos törvény- vagy alaptörvényellenes, vagy „nem felel meg a nyelvtan követelményének”. Sürgős tárgyalást félévente legfeljebb hatszor rendelhet el az Országgyűlés, a jelenlevő képviselők kétharmadának támogatásával. Kivételes eljárásra félévente négyszer kerülhet sor (jelenleg ülésszakonként hat ilyen lehetőség van).
2013. 12. 06. (XVII/49)
