Történelmi mélypontnak számít a 2011-ben regisztrált 88 049 születésszám – legalábbis ez volt a hivatalos statisztika által mért legalacsonyabb érték eddig hazánkban. „Némi bizakodásra adott okot, hogy a rákövetkező évben, 2012-ben 90 269 gyermek született. Sajnos a 2013-as év eddigi adatai a 2011-es helyzetet állandósítják, azaz a születések száma ezúttal sem éri el a 90 ezres lélektani határt” – mondta el kérdésünkre Pongrácz Tiborné demográfus. Az már most tudható, hogy 2013 január-október között kevesebb baba született, mint tavaly ugyanekkor.
Az alig 90 ezer újszülött az évi 128 ezer körüli halálozásszámmal évenkénti 40 ezer fős népességfogyást jelent. Legutoljára 2009 és 2010 között volt egy kiugróan nagy születésszám-csökkenés, amikor 96 ezerről 90 ezerre apadt a születésszám, amiben a Bajnai-csomag is közrejátszhatott, hiszen ekkora mértékű, tartós visszaesést egyik évről a másikra csak a Bokros-csomag bevezetését követően mértek 1996-ban. A gyerekvállalási kedven családpolitikai eszközökkel rontani könnyű, utána viszont javítani szinte lehetetlen, hiszen a korábbi magasabb értékekhez egyik alkalommal sem sikerült visszatornázni magunkat.
A mindenkori születésszámot elsősorban a szülőképes korú nők száma és gyermekvállalási magatartása határozza meg. 1970 és 2011 között a szülőképes korú nők száma 11 százalékkal csökkent, míg a születésszám 42 százalékkal esett vissza, tehát indokolatlan volt ekkora csökkenés. A születésszám drasztikus visszaesése manapság különösen aggasztó, mivel az utolsó nagy létszámú korosztály hagyja el a szülőképes kort, ők a jelenlegi 35–40 évesek, a Ratkó-unokák nemzedéke, akiknek körében 20 százalékos a gyermektelenségi arány, ami a demográfus szerint már aligha fog számottevően csökkenni. Ehhez képest a 15–49 éves nők körében a gyermektelenek aránya ma még 8-9 százalék. A tömeges gyermektelenség megjelenése – a súlyos gazdasági következményeken túl – előbb-utóbb a társadalmi értékrend megváltozását is előidézi. Ha nem történik változás, akkor egy negatív spirálba kerülhetünk, melyben az egyre apadó létszámú nemzedékek egyre kevesebb gyermeket fognak világra hozni.
„Magyarországon érdekes módon a középfokú végzettségű nők, különösen az érettségizettek gyermekvállalási hajlandósága a lehető legalacsonyabb, tehát nem a diplomás nők számának növekedése miatt csökken a születésszám. Ez régóta így van, aminek az okát csak találgatni lehet” – mondja a demográfus, aki szerint érvényes magyarázat lehet a munkaerőpiaci státusz. „Kutatások szerint a munkaerőpiacra visszatérő anyák hátránya elsősorban nem a gyerekvállalásból, hanem az iskolai végzettségük szintjéből adódik: a felsőfokú végzettségű anyák több mint 90 százaléka vissza tud menni a munkaerőpiacra” – mutatott rá Pongráczné.
Nálunk a termékenység nagyon sajátos módon egy U-alakú görbét mutat, tehát az alacsony és a magas iskolai végzettségűeknél jóval nagyobb a gyerekvállalási arány, mint a középfokú végzettségűeknél. A diplomás nők esetében magas a tervezett gyerekszám is, de ennek maximális teljesítését akadályozza, hogy náluk tolódik ki legjobban a családalapítás életkora. A születésszám az alacsony végzettségűek körében a legnagyobb. Ma a nők átlagosan 28-29 évesen szülik meg első gyermeküket, míg a diplomásoknál ez az időpont már a 31. évre esik, miközben elődeik 30 éves korukra nagyjából túl voltak az utolsó gyermekük születésén. „A magyarokra még jellemző a család- és gyerekközpontú értékrend, de a munkahely fontossága is megnőtt, mivel ma csak úgy lehet biztosítani a család fenntartását, ha mindkét szülő dolgozik” – tette hozzá a szakember. Nem véletlen, hogy azokban az országokban magas a születésszám, ahol magas a nők foglalkoztatottsága, és ahol családközpontú értékrend uralkodik.
„A halogatás, a tervezett és a vállalt gyerekek számának különbsége legalább annyira egzisztenciális okokra, mint a megfelelő párkapcsolat hiányára, azaz az elmagányosodásra vezethető vissza. Csökken a házasok száma, és nő az élettársaké, ám összességében kevesebb a párkapcsolat, azaz megnőtt az egyedül vagy tartós párkapcsolat nélkül élők aránya. A folyamat kevesebb gyermek születésével is jár, már csak azért is, mivel a házasságok termékenyebbek az élettársi kapcsolatoknál. Másrészt a magány növekedését jelzik a 2011-es népszámlálás adatai, miszerint tíz év alatt 50 százalékkal nőtt az egyedülálló háztartások száma a 30–59 évesek körében” – fejtegeti a demográfus, hangsúlyozva, hogy az egyedülállók kategóriájába ráadásul nemcsak az egyszemélyes háztartások tartoznak.
A termékenységi mutatók romlása mögött Magyarországon egyértelműen kimutatható a családi állapot változása. Megfordultak az arányok: ma annyi szülőképes korú nő él házasságon kívül (62 százalék), mint amennyien 1990-ben házasságban éltek. A házasságkötések száma hosszú idő óta csökken, az elmúlt évtizedek mélypontját a 2010. év jelentette, amikor 35 500 házasságkötés történt. Viszont a 2011-es népszámlálás adatai szerint száz 15–49 éves házas nőre 179, míg az élettársi kapcsolatban élőkre csak 120 gyermek jut, a különbség másfélszeres. Egy modellszámítás eredménye szerint, ha a szülőképes korú nők 2001. évi családi állapot szerinti összetétele megmaradt volna, akkor 2011-ben az alacsony születési arányszámok mellett is mintegy egyharmadával több gyermek jött volna világra (117 300 gyermek). Ezzel szemben ma már a párkapcsolatok közel 30 százalékát alkotják a jóval bomlékonyabb élettársi kapcsolatok, és a babák 45 százaléka házasságon kívül születik.
A szakemberek szerint abba az irányba megyünk, hogy a kétgyermekes családmodellt egyre inkább felváltja a gyermektelen vagy egygyermekes családok dominanciája.
A gyermekvállalás időpontja áttevődött a húszas évekről a harmincas évekre: 2010-ben fordult elő először, hogy az élveszületések fele a 30 éves és ennél idősebb nőktől származott, ez az arány 2012-ben már 54 százalékra emelkedett. A halogatás egyben kevesebb gyermek vállalását is jelenti: a mai 30–34 éves nők több mint egyharmada, a 35–39 éveseknek pedig az egyötöde gyermektelen. A kutatók szerint ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor a mai huszonéves nők közel 40 százaléka gyermektelenül, 60 százaléka pedig házasság nélkül fogja leélni az életét.
A születésszám földrajzi eloszlása tekintetében megállapítható, hogy Budapest, Dél-Alföld vagy a Dunántúl jelentősen elmarad a fejletlenebb régióktól. Pongráczné szerint a cigány népesség által sűrűbben lakott területeken – így Dél-Baranyában, Borsodban, Szabolcsban, Hevesben, Nógrádban – az átlagosnál magasabb a születésszám, és az elsőgyermekes anyák átlagéletkora is ott a legalacsonyabb. Bár ezeken a vidékeken is csökkent a termékenység, de még mindig nagyon fiatalon, szinte gyerekként szülnek a nők, amiben a megélhetési szempontok is közrejátszanak, és az is igaz, hogy ez a felfogás nemcsak a cigány népességre, hanem a mélyszegénységben élő rétegekre is jellemző.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézete által közzétett legújabb demográfiai előrejelzések nem túl rózsásak, hiszen még a legoptimistább számítás is a helyzet rosszabbodását, a népesség további fogyását mutatja. Még növekvő születési arányszámmal (1,75 a mostani 1,3 helyett), magasabb élettartammal és bevándorlási többlettel számolva is 2060-ban 8,6 millióan leszünk a jelenlegi 9,9 millió helyett, a reálisnak mondott alapszámítás szerint is alig 8 millióan, a legpesszimistább elképzelés szerint pedig 7 millióan. Az alapszámítás szerint a születésszám évi 65 000 körül lesz, a 20 év alatti korosztály létszáma 2013–2060 között 2 millióról 1,4 millióra apad, míg a 65 év felettiek aránya 1,7 millióról 2,4 millióra emelkedik. Az előrejelzés évi 120 ezres halálozással és 350 ezres bevándorlási többlettel számol, azaz Pongráczné szerint nem veszi figyelembe a fiatalok tömeges kivándorlását, sem azt, hogy Magyarország a bevándorlók szempontjából is egyre inkább tranzit-, nem pedig célországnak számít. Ma a külképviseletek adatai alapján összesen félmillió külföldön élő magyarról tudunk, akik jellemzően szülőképes korban lévő, aktív emberek. A demográfus szerint minél fiatalabb korban megy ki valaki, annál valószínűbb, hogy kint alapít – ha egyáltalán alapít – családot, és ott telepszik le végérvényesen. Legfeljebb nyugdíjasként jön majd haza, miként az már most is megfigyelhető, hiszen az utóbbi időben mérhetően növekszik a Németországból hazánkba költöző nyugdíjasok száma.
2014. 01. 03. (XVIII/1)
