Mint a közelben tartózkodók elmondták, az órán ülő diákok egyszer csak egy nagy csattanásra lettek figyelmesek, majd a termekből kirohanva a vértócsában fekvő fiatalember látványával szembesültek. A szemtanúk szerint Krisztián ekkor még magánál volt, megpróbált felkelni, de ebben megakadályozta egy közelben tartózkodó barátja – valószínűleg helyesen. A fiatalember csontjainak túlnyomó többsége ugyanis eltört az esés következtében, emellett súlyos belső szervi és feji sérüléseket is szerzett, agyi ödéma alakult ki nála. A mentők kiérkezése után azonnal kórházba vitték a felismerhetetlenségig roncsolódott fiút, ahol azonnal megműtötték és azóta is ápolják, a Szent György Kórház nyilatkozata szerint állapota életveszélyes, jelenleg gépek tartják életben, de hogy ebben sikerrel járnak, arra az orvosok csak 50 százalék esélyt látnak.
Az eset után a diákokat beterelték a termekbe, majd hazaküldték az iskolából, Krisztián osztályát kivéve, akiket a rendőrség kihallgatott, majd másnap reggel pszichológusok is érkeztek az intézménybe, hogy segítsenek a tanulóknak feldolgozni a történteket. A vallomások alapján az idegenkezűség kizárható, viszont emellett fény derült a történtek valószínűsíthető indítékára: az iskolában, ahova hét éve jár, a fiút beiratkozása óta zaklatták kinézete, illetve anyagi helyzete miatt, ugyanis az általunk megkérdezettek szerint viszonylag nehéz körülmények között élő, sokgyermekes családban nőtt fel. Emellett azt is valószínűsíthetőnek tartják a diákok, hogy így akarta felhívni magára, illetve problémájára a figyelmet. Az iskola idősebb diákjai szerint hasonló, szinte bármilyen tárgyú piszkálódások, „beszólogatások” mindig is voltak a három táborra (azok, akiket szekálnak, a semlegesek, illetve az „alfahímek”) oszló suliban, kisebb verekedések is, de miután több problémás fiatal került át egy másik iskolából az elmúlt két évben, nagyon elfajultak a dolgok. Bár fizikális bántalmazásról nem tudnak nyilatkozóink, állítólag nemrég a fiút szembe is köpték osztá-lyában, és egy lány sírni is látta a tragikus események előtt egy nappal. Lapunk kérdésére, miszerint az eset megelőzhető lett volna-e, barátai azt mondták, hogy alapvetően nem beszélt erről senkivel, ugyanis meglehetősen zárkózott volt – legalábbis az iskolában. Ideje nagy részét családjával, húgaival, akiket néha az iskolából is hazavitt, illetve csapattársaival töltötte: a Velence U18-as futballcsapatában játszott. Éppen ezért barátai többségében onnan kerültek ki, az a néhány pedig, akik az iskolában a társaságát jelentették, hozzá hasonlóan inkább visszahúzódó természetűek voltak, így csak ritkán fordult elő, hogy megvédték, és a balszerencsés reggelen sem voltak jelen. Tanárai úgyszintén nem tudhattak az esetről, hiszen bár „a diákok furák, de a tanárok nagyon rendesek, szóval ha szólt volna érte, akkor segítenek, ha tudnak” – nyilatkozták lapunknak.
Az nem tisztázódott még, hogy vajon kifejezetten öngyilkossági szándékkal érkezett-e a fiatal az iskolába, vagy a helyszínen, jelenleg még nem ismert körülmények hatására jutott a kétségbeesett döntésre. Az általunk erről megkérdezett iskolatársak szerint az egyébként fizikálisan és lelkileg is átlagon felül erősnek mutatkozó Krisztián korábban semmi hasonlóval nem próbálkozott, és nem is utalt rá, depressziósnak sem tűnt, de véleményük alapján valószínűleg „nem bírta tovább” a folyamatos zaklatást. Évfolyamtársai úgy gondolják, azért nem védte meg önmagát mégsem mindezek ellenére, mert „ha egy olyan gyerek megy oda hozzá, akinek a suliban van háttere, akkor csak úgyis revans lesz, ha ki mer állni magáért”. Márpedig Krisztiánt egy egész ilyen társaság szemelte ki magának, néhány lánnyal kiegészülve, gonoszkodó tréfáik áldozatául.
Arra a kérdésre, hogy a diákok hogy dolgozták fel a történteket, meglehetősen vegyes válaszok érkeztek, ráadásul jelentősen végletesek: az őt ismerők egy része mindenféle lelki trauma nélkül feldolgozta a történteket, van, aki fel sem fogta még, van, akit azóta rémálmok gyötörnek, többeket pedig pszichológusok kezelnek, miután egész nap zokogtak.
Bár médianyilvánosságot az eset nem kapott, az iskolában történt már hasonló – bár az érintettek szerint ez utóbbitól függetlenül –, egészen a közelmúltban: karácsony előtt egy szintén árpádos fiú enyhén illuminált állapotban a vonat elé feküdt egy barátjával, mindketten szörnyethaltak. Habár az eset pontos körülményei nem ismertek, ismerősei szerint az otthoni veszekedések és szülei válási szándéka miatt vetett véget életének. Erről az iskolatársak is csak hétfőn értesültek, látva az aulában a gyertyákat, így aztán S. Krisztián öngyilkossági kísérlete előtt egy nappal az iskola már gyászban állt.
2014. 01. 10. (XVIII/2)
