A jelenlegi mérések alapján kettős kép bontakozik ki a Jobbik jövőjét illetően: bár a párt támogatottsága nem drámai mértékben marad el a 2010-ben elért közel 17 százaléktól – mostanában 12-14 százalékon áll –, az új választási rendszer és a felére csökkenő parlamenti összlétszám miatt tavasztól 10-15 fő közé saccolják az új Jobbik-frakció létszámát, ami a 2010-es 47 fős létszám töredéke. A frakcióból kieső tagok jó része kénytelen lesz polgári foglalkozást választani, ám – állítják jobbikos források – ez nem lesz egyszerű egy ilyen botrányos ciklus után. „Hová mehet majd vissza dolgozni például egy tanár végzettségű jobbikos azok után, hogy végigcigányozták, végigzsidózták az elmúlt négy évet?” – érzékeltette a helyzetet informátorunk. Bár hivatalos lista nincs, a párton belül nagyjából tudható, kik őrzik meg parlamenti széküket: Vona mellett Novák Előd, ifjabb Hegedűsné, Volner János, Balczó Zoltán, Sneider Tamás, Gaudi-Nagy Tamás, Gyöngyösi Márton, és az is elképzelhető, hogy Morvai Krisztina hazatér az Európai Parlamentből.
És vidéken éppen ezért forrong sok jobbikos: úgy érzik, a fővárosi vezetők és csókosaik jutnak mandátumhoz, miközben a sikerért vidéken dolgoztak meg. Szolnokon pont a héten vált kezelhetetlenné ez a fajta feszültség: a városi Jobbik teljes elnöksége lemondott, mivel az országos vezetőség a helyi akarat ellenére állított képviselőjelöltet. Az országos vezetőség válaszul feloszlatta a szolnoki Jobbik-alapszervezetet, elismerve a régóta feszülő ellentéteket.
Ilyen információk birtokában már érthető, miért próbált Vona lelket önteni hallgatóságába. Az elnök egyébként ki is mondta, hogy elege van az apátiából, az örök pesszimisták visszahúzó hatásából, ő győzni akar. És, tette hozzá szerényen, nem maga miatt, hiszen 35 éves lévén még ráér: az ország nem ér rá, az országnak van szüksége egy Jobbik-kormányra.
A beszéd második része voltaképpen az odáig vezető útról szólt. Az első fél órában egy reális helyzetértékelést hallhattunk az országról, a félmillió külföldre távozott munkavállalóról, az igazságszolgáltatásra váró devizahitelesekről, a megoldatlan vidéki közbiztonságról és az elhatalmasodott korrupcióról. Ezt követően vázolta Vona a Jobbik választási tervét. A devizahitelesek megmentése érdekében a választásokig legalább száz helyszínen szerveznek demonstrációt, a magyar föld magyar tulajdonban tartásáért pedig népszavazást kezdeményeznek.
A közbiztonsággal kapcsolatban megtudhattuk, hogy a Jobbik felállítaná a csendőrséget, visszaállítaná a halálbüntetést, önfenntartó börtönöket hozna létre, a nemi erőszakot elkövetőket pedig kémiai kasztrálással semlegesítené.
A beszéd utolsó harmadában Vona csokorba gyűjtötte azokat az érveket, amelyek alapján pártját esélyesnek tartja a győzelemre, de legalábbis a meglepetésre. Mivel ennél a résznél kevésbé volt tárgyszerű, néhány megjegyzéssel kénytelenek vagyunk árnyalni a képet: az elnök szerint a 35 év alattiak körében a Jobbik a legnépszerűbb. Ezt az állítást csak a párthoz nagyon közelálló Iránytű intézet állítja. Vona szerint ugyanakkor az internetes médiában is nagyon jól áll a Jobbik, mert szimpatizánsaik az aktív internetfelhasználók közé tartoznak: nemcsak olvasnak, szörfölnek a neten, hanem hozzászólnak, posztolnak, vitatkoznak. „Az internet a mi csodafegyverünk” – jelentette ki. Erre az állításra vonatkozóan nincsenek adataink, az azonban tény, hogy a párt támogatásával a közelmúltban nagyarányú győzelmet aratott Toroczkai László a Facebookon indította és vitte végig kampányát Ásotthalom polgármesteri címéért. Vona arra kérte hallgatóságát, hogy tudatosítsák a párt szimpatizánsaiban: legfontosabb feladatuk a szavazat leadása, a második viszont az, hogy a kampány során a világhálón terjesszék a Jobbik álláspontját. „Te vagy a Jobbik médiája”, foglalta össze a feladatot az elnök.
Az internetes kampány mellett zajlik a Jobbik családias hangulatú plakátkampánya is, és fut az új video-klipjük, amin szimpatikus fiatalok láthatóak kutyasétáltatás, zenélés, focizás közben. Vona ezzel kapcsolatban leszögezte: szó sincs irányváltásról – csupán lesöpörték a rájuk dobált mocskot, vagyis a rasszizmus, az antiszemitizmus, az erőszakosság alaptalan vádját. Nos, ez az állítás megint nem igaz, már ami a vádak alaptalanságát illeti. Elég annyit említenünk, hogy Vona beszédét az első sorban hallgatta a huszonnégy órában zsidózó-cigányozó kuruc.infót rendszerint tudósító, annak szerkesztőivel jó viszonyt ápoló Novák Előd alelnök, és a zsidó származású képviselők listázását javasló Gyöngyösi Márton is, aki egyébként egy elképzelt Jobbik-kormány külügyminisztere lenne. Ami igaz a változásból: a Magyar Gárdával a 2010-es mértékben nem számol a párt. Igaz, az egykor szebb napokat látott szervezet is árnyéka korábbi önmagának: négy-öt részre szakadt, a törpe utódszervezetek pedig egymással is rivalizálnak. Vona végül arról győzködte hallgatóságát, hogy a választókat nem érdekli a lejáratás, és nem érdekli őket a pártok ideológiája: „Munka és megélhetés kell nekik, és ha a Jobbik biztosítja ezt, rá fognak szavazni.”
2014. 01. 24. (XVIII/4)
