A Mazsihisz rendkívüli közgyűlése még február elején döntött úgy, hogy távol marad a kormányzati holokauszt-emlékév eseményeitől, amennyiben a kabinet nem változtat a Szabadság térre tervezett, a német megszállás áldozataira emlékező szoborcsoporttal, a Sorsok Háza múzeummal és Szakály Sándorral, a Veritas Intézet vezetőjével kapcsolatos álláspontján. Orbán Viktor múlt héten írt levelében azonban úgy foglalt állást, hogy a választási kampány nem alkalmas idő arra, hogy „együttérzéssel és higgadtan mondhassuk el véleményünket egymásnak”, ezért javasolta, hogy a párbeszédet „a mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek után” folytassák.
Tehát egészen az utóbbi napokig úgy tűnt, hogy a választásig „tűzszünet” jöhet létre a Mazsihisz és a kormányoldal között, és elvileg lehet esély arra, hogy megegyezés jöjjön létre a magyarországi holokauszt emléknapjáig, vagyis április 16-ig. Ebbe a képbe „zavart be” Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki gyulai sajtótájékoztatóján azt mondta, úgy tűnik, hogy kudarccal fenyeget az 1944-es holokauszt-emlékév megünneplése a „Mazsihisz ultimátuma miatt”. Szerinte a zsidó szervezet lépése többekben aggodalmat kelt, és nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, ami „több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében”.
„Fájó szívvel hallgattuk Lázár János számunkra egyébként értelmezhetetlen nyilatkozatát. Nem értjük, hogy miért két és fél héttel a Mazsihisz közgyűlésének a döntése után kaptuk ezeket a mondatokat, ráadásul nem mástól, mint a Zsidó Közösségi Kerekasztal, illetve a Holokauszt 2014 Emlékbizottság elnökétől” – panaszolta a Heteknek Heisler András, a Mazsihisz elnöke, aki azt sem értette, miként beszélhet bárki a zsidóság és a magyarság „több száz éves sikeres együttélésről” a 20. század borzalmai után. Szerinte a nyilatkozat sem egy államtitkárhoz, sem Lázárhoz nem méltó, akit „ennél sokkal gyorsabb reagálású” politikusként ismertek meg.
2014. 02. 28. (XVIII/9)
